Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-03-11 / 11. szám

4-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK

11. szám.

len társadalom mellett az állam is tehetetlen, mert az állam is a társadalom erejétől kö!:s )nzi a maga erejét. Az államot a polgárok egyeteme alkotja s ennélfogva képtelenség, hogy az egyiket más czélok vezéreljék, más eszmék lelkesítsék, mint a másikat. Áz állam csak a nemzeti géniusz kijelölte irányban haladhat, annak ellenére nem tehet semmit s ha tesz, munkája értéktelen semmiség, mely csak ideig- óráig tarthatja fenn magái.

Mi hát a nemzeti géniusz?

A festők, szobrászok szárnyas angyal alakjában ábrázolják és testet adnak e fogalomnak, hogy szemlélhetővé .egyék. Ámde ez csak képzeletszülte alak, melynek teste nincsen, jóllehet valóban létezik.

Az ember végczélja annak megvalósítása, amit általános jónak nevezünk s az emberi élet nem egyéb, mint e czél megvalósítására való törekvés. Ez hozza létre a nemzeteket oly módon, hogy az egyén tehetetlensége érzetében társul azokkal, akiknek segítségével céljait megvalósíthatni véli. A nemzetek célja is ugyanaz, ami az egyéné. Ámde amint minden embernek megvan a maga külön fogalma az általános jóról, épen úgy minden nemzet a maga saját módja szerint akarja megvalósítani azt a célt, amelyért a nemzet épen létrejött. Épen az általános jónak ez a sajátságos felfogása az, ami a nemzeteket egymástól élesen megkülönbözteti. Ez a sajátságos felfogás a nemzeti alakulás kezdetén csak ösztönszerü, később azonban tudattá magasztosul és ekkor születik meg a nemze.i géniusz. Nem más tehát ez, mint a nemzet lelke, tetteinek rugója, éltető szellem, eltéphetetlen kapocs azok közt, kiknek ugyanazon fogalomról t. i. az általános jóról, ugyanazon felfogásuk van. Megnyilatkozik a nyelv, viselet, életmód és más számtalan egyéb dolog közösségében, de különösen a nemzeti intézményekben. Innen van az, hogy a nemzetek belső berendezkedése nagyban egészben majd mind egyforma, egymástól mégis lényegesen különböző, mert az államot alkotó intézményekben nyilatkozik meg a nemzeti géniusz és tulajdonképen a hazafiság sem más, mint ezen intézményekhez való törhetetlen ragaszkodás.

A nemzeti széllé in ily módon való felfogása teszi érthetővé, hogy „a franczia gárda meghal, hanem magát meg nem adja“ ; ez a magyarázata annak, hogy a gravelottei mezőt miért fedték be a németek és a francziák a holttestek ezreivel és ez az oka, hogy a magyarnak nem kellenek sem a „Provence daltelt mezői“, sem „Helvécia hótakart tetői“ mert vesse őt a sors a föld kerekségének bármely részébe, szive ellenállhatatlan erővel vonja őt vissza arra a földre, amely felett Szent István koronája kilencszáz év óta dicsőségben ragyog.

Az az állam, melynek polgárait nem hatja át a nemzeti szellem, annak minden igyekezete csak tehetetlen vergődés lesz, mert alkotásaihoz nem fűződik a polgárok egyetemének szeretete, ragaszkodása, annak minden harca, minden küzd :lme meddő marad, met csak szeretettel körülövezett eszmékért és utakért való küzdelemben lehet kitartás, kitartás nélkül pedig nincs győzelem.

Ezért kell, hogy azt a nagy harcot is, melyről soraink elején irtunk, a nemzeti géniusz adta lelkesedéssel harcoljuk végig. Az állam életét a társadalom munkásságával kell tartalmassá tennünk, hogy győzelmet remélhessünk. Ne hallgassunk a csüggedőkre, akik azt tartják, hogy hasztalan minden igyekezet, mert a legerősebb egyén is eltörpül, semmivé lesz a világverseny óriási forgatagában. A legerősebb érez is parányokból van alkotva, mégis dacolni képes a legnagyobb erővel, mert részei közt megvan az összetartás. Ha mindnyájan kivesszük részünket a céltudatos munkából s ha tetteinket a nemzeti szellem fűzi össze egy törhetlen egésszé, nemzetünk diadallal fogja bevárni a küzdelem végét és porainkat áldani fogják a késő utódok, mint ahogy mi áldjuk azok emlékét, kik ezer esztendővel ezelőtt hazát szereztek nekünk, azokat, akik Rodostó hires vidékéről soha nem szűnő szeretettel küldték áldó sóhajaikat a Kárpátok felé és azokat, kiknek csontjai ott porladoznak a segesvári, isaszegi és kápolnai csatamezőkön.

pTRÜL-fiÉTRE.

Alleluja ! Vártunk. Nem túlságos nehezen, mint semmit, amihez nem nagy küzdelmek utján közeledünk s bár most is épp úgy, mint máskor, a napok és hetek számja szerint érkeztél meg, mégis, te zsenge báj, te éretlen szépségeket rejtegető Márczius te, fejletlen leánykája öreg szülődnek: az időnek, az 1911-ik esztendőnek hajnalán nem is allegretto érkeztél meg, hanem allegrissimo.

Köszönet érte, üdv neked, alleluja! Tudniillik, vannak lelkek a földön, akik nem az esztendőnek ötödik leányába: Maja istennőnek részegítő, teljes, tökéletes bájába szerelmesek, hanem a te gyerekesen hűvös mosolyodba, a te tűz nélküli, naiv pillantásodba és fejletlen testecskédnek fátyolos allegóriájába.

Szűzi testecskéd csak böjtöt igér a vadul dobogó, májusra várakozó szerelmes sziveknek, ami nem baj, mert a földön nem annyira szerelemből él az ember, mint inkább kenyérből. Ez az egyik szégyenletes, de igen őszinte vallomása az életnek s a másik, mely a szerelemre vonatkozik, az lenne, hogy a szív mindig azt szereti előbb, aki előbb jelentkezik előtte s a szerelemnek, akár a koraibbnak, akár a későbbiknek, megvan a maga: miért?-je.

És megvan a te irántad érzett szerelemnek is a maga miért ?-je, óh zsenge szépség, gyermekded ideál, szelíd Márczius!

Megvalljuk, bevalljuk ... A fa, melynek ölje az idén is ugyanannyi volt, mint a legzordabb télnek idején, a világítás, hangversenyek, bálok, zsurok és a téli toilettek, melyek sokkal drágábbak, mint a tavaszra s nyárra ké- szülendők.

És a te jöttöddel, szelíd Márczius, e rémek, e kisértetek eltűnnek, mint az öreg kolostorok kriptáiból feljárók az első kakasszóra.

Tehát köszönet, amiért allegrissimo jöttél. Szükség volt reád. Hogy nagyobb-e, mint tavaly és tavaly előtt, kissé nehéz volna megállapítani, minthogy még a nyomorúságot, a váltó- és számlagondokat is úgy megszokja idővel az ember, hogy panaszkodni is elfelejt. S a néma ajkak, vagy a tényleg kisebbülő szegénység avagy csak a kétségbeesés minden sikoltozásánál ijesztőbb hallgatásból állapitható-e meg a lét ez idei téljének anyagi állapota, az még csak későbben válik bizonyossá.

Májusban. Mint ahogy a nyári és őszi elszámolás is novemberben szokott esedékessé válni. Minthogy az öngyilkosságok, lopások és sikkasztásuk akkor érik el a maximumot. És akkor érnek meg egy-egy pisztolylövésre vagy méregre azok az életek, melyek egyetlen egy szónak magyarázatával záratnak le : életunalom... Vagy másként, ha nem akarjuk kímélni az életet és szemébe akarjuk vágni az igazságot : életutálat . . . Mely márcziustól májusig és szeptembertől novemberig érik meg mérges, halált hozó keléssé.

— Eh romantika ! Márczius van ismét!... Ez is eljött. Hóvirág nyílik, ibolyát ébreszt a márcziusi nap s most épp 63 éve, hogy Petőfi Sándor eldörögte az ébredés szózatát, a „Talpra Magyar“-t. Épp most 63 éve, hogy a friss márcziusi szellő a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemét terjesztette el ez országban. Most 63 éve annak, hogy ez az ország a liberális, fenkölt gondoíkozásu államok sorába emelkedett.

És épp e tettedért vagy előttünk oly kedves, ezért vagyunk beléd oly szerelmesek, rügyet- fakasztó, ébredést, haladást, uj életet hozó Márczius ! . . .

k.—

HÍREK.

Tájékoztató

Márczius 11-én és 12-én d. u. 6 órakor fogyni- násiumi tudományos felolvasó estély.

Márczius \2-én. A munkásbiztositó pénztár évi közgyűlése d. e. 10 órakor a városháza nagytermében.

Márczius 12-én d. e. 11 órakor az ág. hitv. ev egyház rendkivüli közgyűlése az egyház iskolatermében. •

Márczius 12-én d. u. 3 órakor a Dalegyesület rendes közgyűlése a városháza nagytermében.

Márczius 15-én d. e 11 órakor a fögymnáziumi ifjúság ünnepélye a Polgári Kaszinó nagytermében.

Márczius 19-én a Petöfi-nyomda közgyűlése.

Márczius 26-ikán. Az 0. M. K. E. alakuló közgyűlése.

A polgármester budapesti útja. Deb- reczeni István polgármester vasárnap délután Budapestre utazott. Az utazást több függőben levő közügy, nevezetesen a pénzügyigazgatóság elhelyezése, a polgári fiúiskola és az elemi iskola ügye, továbbá a szinház-ügy elintézése, illetve sürgetése tette szükségessé.

Eljegyzés. Dr. Hegedűs István nagykárolyi ügyvéd eljegyezte Kaufmann Ilonkát, ifj. Kaufmann Adolf nagykárolyi lakos föld- birtokos leányát.

Gyászhir. Nagy csapás érte nyomdánk üzemvezetőjét Varga Endrét, édes atyja Varga György f hó 10-ikén Szatmáron elhunyt.

Márczius 15. Márczius tizenötödikének megünneplése tárgyában e hó 5-én értekezlet volt a városházán, melyet régi szokás szerint Debreczeni István polgármester hivott össze. Az értekezlet megállapította az ünnep programm- ját a következőképpen:

1. Délelőtt 9 órakor istentisztelet a róm. kath. templomban.

2. Délelőtt 10 órakor istentisztelet a ref. templomban.

3. Délelőtt 11 órakor a főgimnázium ünnepsége a Polgári Olvasókör nagytermében a következő műsorral:

a) Magyar dalok. Játsza a főgirnn. zenekar.

b) Nemzeti dal. Petőfi—Sz. Nagy Károly- tól. Előadja a főgirnn. énekkar.

c) A szabadság ünnepe. Alkalmi ifjúsági színjáték egy felvonásban Pásztor Józseftől.

d) Induló. Oscheit Ferencztől. Játsza a főgirnn. zenekar.

e) Öreg honvéd. Drámai dialog Bállá Miklóstól.

f) Hunyadi induló Erkel Ferencztől. Előadja a főgirnn. énekkar.

4. Délután 4 órakor ünnepség a Kossuth Lajos-szobor előtt. Ennek programmja a következő :

a) Himnusz: énekli a dalárda.

b) Szavalat: előadja Kürthy Károly ref. segédlelkész.

c) Ünnepi beszéd: mondja dr. Falussy Árpád.

d) Szózat: énekli a dalárda.

Este társasvacsora lesz, amelyen az ünnepi beszédet gróf Károlyi József, a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselője fogja mondani.

Szatmárvármegye február hónapban.

Szatmárvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága f. hó 10-én tartotta meg rendes havi gyűlését. Az ülésen a főispán betegsége folytán Ilosvay Aladár alispán elnökölt, ki megnyitó beszédében dr. Aáron Sándor tragikus haláláról emlékezett meg. Kiemelte beszédében az ő tevékenységét és azt a veszteséget, amely halálával a közigazgatási bizottságot érte. Indítványozta, hogy a bizottság jegyzőkönyvében örökítse meg emlékét, mit egyhangúlag el is fogadtak. Az elnöki megnyitó után a szokásos