Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-18 / 8. szám
8. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik oldal. ciát. Az eset részletei a következők: Február hóban a szolgabiróság csizmadia ipar gyakorlására engedélyt adott ki Haupt Ferenc szilágy- sonilyói lakosnak. Nevezett azonban nem gyakorolta az ipart, hanem az ö neve alatt unoka- öcsse, Weinberger Béla, aki alig 18 éves. E vállalkozó szellemű ifjú aztán a piacon egy nagy sátrat épített és elárasztja az egész érini- hályfalvai piaccot olcsó Debrecenből hozott rongy vásári árukkal, kiszorítván az érmihály- falvai termelő iparosokat. Ez ügyben f. hó 14-én egy nagyobb, leginkább csizmadia iparosokból álló küldöttség járt a főszolgabirónál. A küldöttség szónoka Timkó István volt, s a főszolgabíró válaszában meg is Ígérte, hogy az ügyet vizsgálat alá veszi s minden lehetőt meg fog tenni az érmihályfal ,ai csizmadia iparosok érdekei megvédése szempontjából. Csodálatos, hogy a főszolgabírói hivatal nem járt el nagyobb körültekintéssel az engedély kiadásánál. Meghívó. A „Székelyhídi Fürdő Részvény- társaság“ évi rendes közgyűlését Székelyhidon 1911. március 5-én délután 3 órakor a Casinó helyiségében tartja, amelyre a részvényeseket az igazgatóság ezennel meghívja. Ennek a közgyűlésnek tárgyai: 1. A nem tisztviselő igazgatók közül kisorsolandó két igazgató helyének választás utján betöltése. 2. Az igazgatóság jelentése a lefolyt üzleti év eredményéről. 3. A felügyelő-bizottság jelentése, s a felmentvény tárgyában határozat. 4. A mérleg megállapítása, s a veszteség leírása. 5. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére két részvényes választása. Székelyhid, 1911. február 11. Az igazgatóság. Székelyhídi vadásztársaság. „A székelyhídi vadásztársaság", mely ezelőtt az „Érmclléki vadásztársaság“ nevet viselte, 1911. jan. 29-én tartotta alakuló gyűlését. Elnöknek Dr. Penkert Mihály, jegyzőnek Várady Ernő választattak meg. Választmányi tagok lettek: Papszász Lajos, Bónis Elemér, Stetzer János, Várady Miklós és Dr. Vámos Andor. A társaság tagjai: Dr. Babos János, Dobsa Sándor (Álmosd), Ist- vánfi Sádor (Kakod), gróf Pongrácz István (Nagykágya), Zobácz Viktor (Derna), Kovásznay Marczel, Berényi Sándor (Szentlászló puszta), Tunyogy Lajos, Csomafay Sándor, Szabó Zoltán, Rácz Péter (Nagybánya), Bück Ádám, Fábry Sándor. A társaság már eddig kibérelte a székelyhídi, érolaszi, k.-kágyai, czigányfalvai és hagymádfalvai területeket. Ahol nincs fiákker az állomásnál. F. hó 16-án munkatársunk a reggeli gyorsvonattal Érmiháiyfalvára utazott. A vonat közel 8 órakor érkezett meg oda, de fiakker nem volt látható az egész pályaudvaron. Pedig meglehetős sok utas szált ki Érmihályfalván a vásár napjára való tekintettel, akik aztán kénytelenek voltak gyalogosan besétálni, bárha nincs is kedvükre a zimankós ködös időben. E kis ügyet ajánljuk a szolgabiró ur figyelmébe ! IPAR, KERESKEDELEM. Iparfejlesztés. (O. K.) Úgy az elmélet, mint a gyakorlati tapasztalás kétségtelenné teszi, hogy az állam gazdasági életében az őstermelés egymaga biztos erőforrásul nem szolgálhat. A létkérdés is parancsolja tehát, hogy át kell térni a nyers termények ipari feldolgozására s ennélfogva iparpolitikánk nem lehet más, mint egyrészt karöltve járni őstermelésünkkel, másrészt az erősen fogyasztott iparczikkeket lehetőleg itthon gyártani és ez által lehető nagyra növelni az országban a fogyasztást, melyre az őstermelésnek szüksége van. Ezt a fogyasztást maga a mezőgazdasági népesség nem biztosíthatja eléggé, mert kereseti viszonyai sokkal szerényebbek az ipari keresetnél, szaporodási viszonyai pedig rendszerint kisebbek, mint a jobb kereseseti viszonyok közt élő, tehát nagyobb fogyasztó képességű iparos népességé. A nemzeti szempontot az iparfejlesztésben a kivándorlás megakadályozása adja meg. Egyedül az ipartói várható e téren nagy és gyors eredmény, mert az aránytalanul nagy számú munkaerőt köt le és ami a fődolog, állandóan foglalkoztatja. Az ipari foglalkozást három fő osztályba lehet sorozni : a házi ipar, a kézmü vagyis kisipar és a nagy, vagyis gyáripar. A házi ipar fejlesztésében nem is az ipari szempontok mértékadók elsősorban, hanem szociális érdekek : keresetet nyújtani a népnek oly vidéken, hol más kereset ;lig-alig kínálkozik és keresetet nyújtani oly egyéneknek, akik más keresetre még, vagy már nem valók. Az iparfejlesztés kérdésénél első sorban teljes odaadással, a kisiparral kell foglalkoznunk. A kisiparosokhoz számítjuk nem csak azokat, akik nem néhány száz lóerőre berendezett gőzgépek segélyével űzik az ipari foglalkozást, hanem kézi szerszámokkal dolgozó kézműves: asztalos, lakatos, czipész s más ezekhez hasonlókon kívül mindazokat a számtalan közbeeső fokozatokat, melyben a közbeeső különböző mesterségek, kisiparosok kéz- zel-lábbal, vagy motoros erővel hajtott segélygépekkel vannak felszerelve. Azé a kisiparé a jövő, mely motorikus erővel, megfelelő munkagépekkel és kézi szerszámokkal ellátva specialis cikkeket tud gyártani és oly tökélyre felvinni ár és kivitel tekintetében, hogy bármely külföldi nagyiparral is* felvehesse a versenyt. Nem tekintve ugyanis azt, hogy egy nagyipar vállalat alapítása sok munkával, nagy tőkebefektetéssel és folytatólagos óriási költséggel jár, azt is szem előtt kell tartani, hogy ma már vajmi kevés ama iparczikkeknek a száma, melyeknek előállításához kedvezőbb egy nagy- berendezésű gyár alapítása. Vannak természetesen iparcikkek, melyeknek előállításához félig, vagy egészen kész alakban való piaczra állításához nagy hajtóerő, nagy gépberendezés szükségeltetik s igy azoknak előállításában a gyáriparral versenyezni teljesen lehetetlen. Viszont azonban számtalan azon iparczikkek mennyisége, melyeknek gyártása csakis azon esetben jár haszonnal, ha egy e célra speciálisan berendezett kisebb telepen készülnek, mert ez nem csak olcsóbban állíthatja elő, hanem hódolhat az egyöntetűségnek, csinosságnak és változó Ízlésnek. Nem az óriási iparvállalatok tették naggyá Amerika iparát, hanem az a sok ezer kisiparos, akik specialis gyártmányokkal meghódították előbb a világpiacot és saját szükségleteinek fedezésére foglalkoztatják a nagyiparost. Amerikában például egy városban melyben — mondjuk — kisipa- rosszerüleg berendezett asztalos műhely illetve bútorgyár van, minden egyes műhely más-más cikk előállításával foglalkozik. Van köztük olyan, mely csak redőnyös iró-aszíalt gyárt, mig a szomszédja létrákat készít, .a konyha, üzlet, hálószoba, ebédlő, zongorák, a képkeretek, telefonszekrények, ékszerdobozok,- postaládák, utcai padok, stb., stb., szóval minden fából készült iparcikk, külön-külön más-más gyárban készül; nem csoda tehát, ha ezekben a gyártást, olcsósága mellett, a legnagyobb tökélyre viszik. Ezek a kis gyárak aztán együtt képesek egy-egy nagy fűrész-gyárat, egy fournir-gyárat, egy léchuzó-, egy festék-gyárat, stb. foglalkoztatni. Újabban a kormány is tesz valamit a bajok orvoslására oly módon, hogy megindokolt kérésre a folyamodó kisiparost gépekkel látja el, hogy mesterségüket kellő módon folytathassák. A gépeket részben ingyen is adja a kormány, azzal a kikötéssel, hogy a gépeket állandóan üzemben kell tartani. A becsületes kisiparos ennek a kikötésnek igyekszik is eleget tenni. Ameddig birja pénzzel, foglalkoztatja munkásait és halomra gyűjti a készmunkát, végre azonban kifogy a pénze és türelme és beszünteti az üzemet. Ennek pedig az az oka, hogy nálunk a jó iparosok is kereskedelmileg nem elég érettek. Kész gyártmányaikat eladni nem tudják, a vevő közönséget nem keresik s nem is kereshetik fel, raktárt forgalmas helyen nem nyithatnak, az újsághirdetéshez vagy nem értenek, vagy haszontalan, fölösleges kiadásnak tartják. Ezeken a bajokon nagyrészben a hazafiasán gondolkodó kereskedők segithenének, de viszont a kormánynak is anyagi és erkölcsi támogatásban kellene részesítenie azokat a kereskedőket, akik a hazai kisiparosok gyártmányainak eladásával foglalkoznak. A kisipart a maga régi tipikus formájában megmenteni nem lehet: sok ágában át kell alakitni a kor kívánalmai szerint. De igenis meglehet és meg kell menteni a kisiparost, mint termelési tényezőt. Az uj ipar csak a meglevő ipar megerősödésén épülhet fel és amint a kisiparban létező anyagot kell átalakítani a jövő fejlődés tényezőivé, úgy a gyáriparban is erősíteni kell a jelent, hogy biztosíthassuk a jövőt! i iHiüi te zz::z.^"■ •::-■ ........ ÉH H— ffH-r-H>£1 S3-H>§#-H>Ü-wg «=H>§§ /ff Piaczivám bérlet. A székelyhídi uradalomban, Székelyhidon a piacz vámszedési jog 1911. évi április hó 1-től, három egymásután következő évre, bérbe adó. A 10% bánom pénzzel ellátott ajánlatok f. évi márczius hó 1-ig az uradalom számtartói hivatalához, — Székelyhidon beküldendők, hol a feltételek is bármikor megtekinthetők. Bérlő köteles 800 korona óvadékét letenni. §§<h«§§<HÜ<HK<H~ K<H«8®+I3®*itt s^-íe’|^H°§7§®-§°~ !£ * i|(i ||i!n m||| (|i||) ini|| ||)i|( in)i .... m||| ||f n |)|(|| (|| () )||(| n (|| (ii. r n. n ih| ...... ( ji([. v (rti m i( )i[( (((|l ([i n v ||||(| |)i(i (ii() |( |(| |(,(M |( i (|| ||( . i|( ....■ (ii m n- • • - . - • • • - • V «. ......................- V - ^ - • . ......... vl. -v .. -v..vv> - - - 2........................- • • • ......-....*...........- - ... i é> é HK
