Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-23 / 52. szám
52-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 3-ik oldal. nem annyira fejlett, hogy ezt kellő komolysággal fel tudnák fogni, másodszor az előképzettségük is csekély. Adni akarunk tehát egy orvosságot, amely többet árt, mint használ. Ezt az amerikai koedukaciós és feminista iskolák teljes csődje bebizonyította. Ezekre tehát az elmondott szempontokból szükség nincs. De csak látszólagos a vád: az internátus igenis nyújt valamit, nyújt olyan tájékozottságot, amely a növendék értelmi felfogásának teljesen megfelel. Ezt statisztikailag lehet bizonyiiani. Ad vocem : statisztika. Ez bizonyítja az internátusok felállításának szükségességét. Az iskola nevelő-munkája szorosan véve csak az iskolára terjed ki : már az otthonra kevésbé s a statisztika bizonyítja, hogy az iskola nevelő hatását sokszor lerombolja az a környezet, a melybe a növendék akár természetszerűleg, akár kényszerből kerül. Alkalmunk volt a helybeli polgári leányiskola ily irányú statisztikájába belepillantani. Amit itt láttunk, az túlhalad minden képzeletet. Részleteket erről — tekintettel az ügy diszkrét és komoly voltára — nem hozhatunk, hanem gondoskodás történt arról, hogy ezek az illetékes tényezők elé jussanak. Megvagyunk róla győződve, hogy ezek a 'tényezők belátják az „ultima ratio“-t s egyszerre oldják meg az internátus ügyét is. Egy internátusét, amely modern berendezésével, a kor követelményeinek megfelelelő tanrendszerrel és irányítással meg fogja menteni a társadalom számára azokat a leánygyermekeket, akik jelen környezetükben kárára lehetnének. Petronius. Városi uszoda. Ma már felesleges bővebben indokolni és fejtegetni, hogy egy város kulturális hivatásának. csak akkor felelhet meg, ha ez a város a közegészségügyi intézmények felállításával, a már meglevőknek erkölcsi és anyagi támogatásával biztosítja polgárainak egészségét. Vannak olyan közegészségügyi intézmények, amelyeknek létesítésére nem kell törvény-paragrafus. S ezek a fürdők. Városunk e tekintetben meglehetőseu szegényen áll. Igaz ugyan, hogy nincs folyóvize arra, hogy természetes uszodát létesítsen, de ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy mesterséges uszodát állítsanak fel. Van ugyan egy gőz- és kádfürdőnk, de ez csak a legszükségesebb igényeket és korlátoltan tudja kielégíteni: már tömegigényeknek sem elhelyezésénél, sem berendezésénél fogva, nem felelhet meg. Legfeljebb nagy anyagi áldozatokkal, amire magánvállalkozó nem kapható. A városirak kell hát kezébe vVini az ügyet. Egy alkalommal rámutattunk arra, hogy a szükséges vízmennyiséghez igen olcsón juthatunk. Két telep is van városunkban, melyek teljesen ingyen bocsátana rendelkezésünkre a szükséges vízmennyiséget, nekünk csak a helyiség felállítása és berendezése volna feladatunk. A két telep: az uradalmi jéggyár és a városi villamos telep. Jelzett cikkünkben reámutattunk arra, hogy a jéggyár fölösleges vízmennyiségét fel lehetne használni egy nyári uszoda részére. A városi villamos telep szintén nagy mennyiségű s ami fő, meleg vizet tud rendelkezésünkre bocsátani. A telep területe oly nagy, hogy ezen a mai igényeknek megfelelő fürdő anyagilag nem tarthatja vissza városunkat attól, hogy ezt a tervet minél előbb valóra ne váltsa / villamos telep ugyanis a fölösleges vizet kénytelen elvezetni: ennek praktikus értékesítésétől ez ideig elesett városunk. A épület felállítására a telepen — mint említettük — elég hely van, azt tehát nem Kell akár kisajátítás, akár telekspekulációk utján megszerezni: mind a kettő oly fontos tényező, hogy lényegesen könnyít azon az anyagi terhén, amelyet a város a fürdő felállításával magára vállalna. Ez az anyagi teher azonban városunkra nézve csak rövid időre szól, mert a befektetés busásan meghozza kamatait akkor, amikor a fürdőre égető szükség van. De eltekintve attól, hogy a város ezzel egy reálisan jövedelmező vállalatot teremt meg, egy fontos közegészségügyi intézményt létesít, amely jelentékenyen hozzájárulna a közegészségi állapotok fellendítéséhez. Ma már evidens dolog, hogy különösen a ragályos betegségek melegágya a tisztátalanságban van. Nem. erkölcsi kötelessége-e a hatóságnak, hogy ezen segítsenek ? I Segítenek akkor, amikor erre itt van a kínálkozó alkalom, a! ■ amikor tulajdonképen értékesítésről is van szó. Ennek a kérdésnek egyrészt célszerű, másrészt praktikus megoldása rentális helyzetet teremtene az egészségügy terén s nagyban emelné városunk kultárális értékét. De nemcsak ezt, hanem so- ciális érzékét is, hogy nem hagyja kiaknázatlanul üzemeit s amikor ezt teszi, teszi a kultúra, a felvilágosodás jegyében saját polgárainak javára. Meg vagyunk róla győződve, hogy városunk vezető elemei .nem zárkóznak el a szép terv megvalósításától s sociális érzékükről és hivatásukról tesznek tanúbizonyságot akkor, amikor egy életbevágó eszmének lesznek önzetlen és lelkes megtestesítői. Petronius. A jövő évi fősoro^ások. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága és az illetékes katonai hatóságok már megállapították a Szatmármegyében a jövő évben tartandó fősorozások határidejét. A megállapodás szerint a sorozások a következő időpontokban lesznek megtartva: Az avasujvárosi járásban: március 4., 5. és 6-ik napján, a szinérváraljaiban: március 7., 8. és 9-ik napján, a nagysomkutiban : március 11., 12., 13. és 14-ik napján, az erdődi- ben : március 16., 18., 19. és 20-ik napjain, a fehérgyarmatiban: március 22., 23., 26. és 27-ik napján, a 'Csengeriben : március 29., 30. és április 1. és 2-ig napján. A nagykárolyi városi illetőségüeket április 8-án és 10-én fogják sorozni; a nagykárolyi járásban: április 12., 13., 15., 16. és 17-ik napján, Nagybányán (városi): április 22. és 23-án, (járási): április 24., 25., 26. és 27-én, Felsőbányán : április 29-én, a szatmári járásban : április 11., 12., 13. és 14-én, a mátészalkai járásban pedig április 16., 18., 19., 20. és 21-ik napján lesznek a sorozások. A vármegye területén két sorozóbizottság fog működni. A sorozások polgári elnökei és orvosai még nincsenek kij ive. flÉTRÖL-|l£TRE. Azt mondják: az ősz nem a csillagászati beosztás szerint kezdődik, hanem akkor, amikor a gesztenyesütő nénikék leülepednek az utcasarkokra. No meg amikor a jourok megkezdődnek, amelyek legtöbb esetben nem egyebek, mint az öreg nénikék kávé-traccsainak modern kiadásai. S ez kell is: hisz’ könnyi- tünk bajunkon, ha közösen viseljük őket. A rossznyelvüek szerint ide sorolható az unalom is s azért az emberek összeállanak, hogy közösen unatkozzanak. Ezek legtöbb esetben mulatsággá fajulnak. Ezek legtöbbször belül üresek hangjuk pedig mindig hamis, mert ellentmondanak életünk nyomorúságának és szegényséAnnyi sok idő után először néz a szemébe annak, akit úgy szeret s kitől úgy fél. „In nomine Dei...“ Kezd: Miklós vontatottan, szomorúan. Aztán felpillant. Sokáig néz a leány mélységesen sötét szemeibe. Arcára kiül az ösztön, a szeme tüzel, mint a nap. Megragadja a leányát fejét. — Nem, engedjen, nem akarom — liheg Mariska. S abban a pillanatban már érzi homlokán a szerzetes csókját. — Szemtelen — kiáltja s felugrik a térdeplőről, Mint a szél, úgy rohan. A szerzetes kezei lehanyatlottak. — A vérem — suttogja maga elé. S megtörtén lépeget ki a templomból, a rendház felé. Mint, akinek bűnére nincsen bocsánat. Még aznap beadta a rendfőnöknek a lemondást. A lányok, növendékek csodálkozva fogadták a hirt, hogy megint uj hitoktatót kapnak. Páter Miklós többé nem akar tanitani. A lányok közül gúnyosan fordult egypár Mariska felé. — No ezzel ngyan többé ki nem kezdek Nem fogod ezt már te elbolonditani. S nevettek hozzá. Mariska dacosan kapta fel a fejét. — Nem is akartam. Ha akartam volna, tudtam volna. Durcásan ment tovább, ügyet se vetve társnőire, kik élénken tárgyalták, hogy milyen is lesz vájjon az uj hitoktató. Iskolás gyermekek. Irta: Hadnagy István. (Misiké meséje.) Misiké második osztályba jár. Tud irniés olvasni. Fáni néni a tanítónője. Misikét az iskolában Fáni néni mesét mondani is tanította. Misiké tehát mesét mond. Megfogja a kezemet, mikor hazajön, odavonszol a kályha elé (már ezt ő igy hallotta) s elkezdi a mesét: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy medve. De ez a medve erősen nagy volt és mindig éhes volt. Egyszer csak azt gondolta magában ez a medve, hogy ő iskolást játszik. Elküldte a rókát, hogy hívja össze a nyulacskákat a hegy tetejére, a tisztásra. A nyulacskák féltek, de a róka bátorította, hogy ne féljenek. A nyulacskák el is menteK. A medve szépen sorba ültette őket, azután feltette a pápaszemét, kezébe vette a mogyorófa pálcát s megkérdezte a nyulacskáktól: tudtok-e irni ? A nyulacskák azt mondták: nem. Akkor újra megkérdezte a medve : hát olvasni tudtok-e ? A nyulacskák azt mondták: nem. A nagy medve megcsavargatta fejét. Hát akkor mért jöttetek ide ? — kérdezte. Egy bátor kis nyúl azt mondta rá: azért, hogy megtanuljunk. A medve megint csavargatta a fejét. Akkor elkezdte tanitani a nyulacskánat. Nem irni, nem is olvasni. Az egyiket arra tanította, hogy másnap reggel szökjék el hazulról s menjen el a nagy medvéhez, de egyedül. A másikat arra tanította, hogy, ha az édesanyja a boltba küldi, ne menjen el, hanem vigye el a pénzt neki, a nagy medvének. A harmadikat arra tanította, hogy lopjon neki fát a télire. Mert a nagy medve rossz volt s a nyulacskákat is rosszra tanította. A nyulacskák szót is fogadtak a nagy medvének, de mikor rendre, egyenként mentek oda, a medve megfogta őket s megette. Mikor a törvénybiró megidézte a medvét, akkor egy tanú se akadt. Mert a medve egyenként ette meg a nyulacskákat. Nem látta senki. Pedig a nagy medvének még akkor is véres volt a szája. Azt mondta, hogy málnát evett, attól vörös. A bíró kezet fogott a medvével s azt mondta, hogy a medve nem bűnös. S elkergette a nyulacskákat. Eddig volt, mese volt.“ Misiké felállott a kályha mellől s az ostorát kereste a szekrény mellett. Kértem, hogy üljön vissza a kályha mellé s mondjon nekem egy olyan mesét, ahol a nyulacskák eszik meg a nagy medvét. Misiké elmosolyodott s megrázta a fejét: „Látszik, hogy maga nem jár az iskolába. Azt se tudja, hogy ilyen mesét nem lehet mondani.“ S tovább kereste az ostorát. * (Balázs Pista csizmácskája.) Balázs Pista szegény gyermek volt. Az apja napszámra dolgozott, amig itthon volt. legszebb ékszerek, ezüst éteszközök dísztárgyak és pontosan járó zsebórák „ „ , a legszolidabb árban beszerezhetők. DEBRECEN, PIAC-UTCA 26. SZÁM javítások jól és olcsón eszközöltetnek "3KI ------------------ (Barak-épület.) -----------------PINTER GUSZTÁV ékszerésznél
