Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-16 / 51. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. december 16. 51. szám. Politikai és társadalmi hetilap. A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D H. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptuiajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tpf A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ............................., . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. A p. ü. székhely hecről. A p. ü. igazgatósági épületnek a p. ü. igazgatóság céljaira való nem teljesen alkalmas volta megérlelte azt az eszmét, hogy e fontos közhivatal részére egy minden tekintetben kifogástalan pénzügyi palotát kell Nagykárolyban építeni. A tárgyalások megkezdődtek. — Nagykároly városa végtelenül lojálisán járt el: nehéz anyagi viszonyai dacára is azonnal felajánlotta, hogy egy modern palotát épit a p. ü. igazgatóság céljaira, ha az államkicstár vele 20 évi bérszerződést köt. A tárgyalások e stádiumában hívatlanul beleszólt a tárgyalásokba Szatmár város azzal az ajánlatával, hogy ha Szatmárra helyezik a p. ü. igazgatóságot, ő 12 évre ingyen elhelyezést biztosit számára. Eltekintve attól, hogy ezen ajánlatok komolyságában alapos okunk van kételkedni, mert ha a p. ü. igazgatóság Szatmáron lenne, bizonyára megkezdődne az a^'ó. hogy nem birja Szatmár a terheket, Könnyítsen rajta a kormány és a sok kilincselés és deputációzás folytán bizonyára kénytelen is volna a kormány nekik kötelezettségük alól felmentést adni. Ez az ajánlat komoly eredményre nem számíthatott, mert erkölcsi alapon álló kormány ilyen fontos közhivatal elhelyezésénél nem helyezkedhetik a közérdekének rovására arra az álláspontra, hogy a törvény szelleme ellenére elhelyezze a megye székhelyéről a p. ü. igazgatóságot csak azért, mert egy másik városban látszólag olcsóbban lehet az első látszatra a hivatalt elhelyezni. Tudta ezt Szatmáron mindenki és senki sem ringatta magát abban a balga reményben, hogy az ajánlatuk minden törvényes ok és indok hijján meghallgatásra találjon és hogy a p. ü. igazgatóságot oda áthelyezzék. Ezen ajánlat megtételének, hogy mi volt a tényleges célj.., nem tudjuk, nem is kutatjuk, csak azt .udjuk, hogy ezen ajánlatnak nem volt . nem lehetett a célja az ami látszik, hanem egyéb, általunk ismert cél. Ugyanis Szatmár régi fogása, hogy amikor valamit kiakarnak vinni, amikor valamely közintézmény felállítását kérelmezik, felmelegiíik és előveszik a megyei és p. ü. igazgatósági székhely alvó kérdését és vélt, de minden alapot nélkülöző kérelmük görög tűzzel való megvilágítása és müharagjuk kitörése mellett úgy tesznek, mj/ntha már holnap akarnák vinni és vinnék is a székhelyeket, pedig ők is nagyon jól tudják, hogy ezen törekvésük sikert úgy sem fog érni. Ők azonban jó fiuk, a megnyugvást ajánló, lecsendesitő szóra kijelentik, hogy ők szerények, megelégednek egy kis vasúti üzletvezetőséggel stb. A p. ü. igazgatósági székhely kérdésének mostani tárgyalása is ilyen célt Mariska könyvéből. Irta: Hadnagy István. i. Csakken Vilma. Czakken Vilma a legjobb barátnője volt Makláry Mariskának. A Vilma apja gyáros volt, a Mariskáé földesur. A gyáros zsidó volt, a földesur kálvinista. Mariskát, mikor polgáriba került, oda ültették Vilma mellé. Mariskának első dolga volt, hogy oldalba ütötte Vilmát. — Te csontorgona — súgta oda neki. Azt várta legalább is, hogy Vilma sírni kezd, s ezzel az ő fölénye meg van alapítva. Mert hiszen ez rettenetes sértés lehet Vilmára nézve — gondolta Mariska — hiszen olyan sovány, hogy a lélek hálni jár belé. Vilma azonban nem ijedt meg senkitől, még ha olyan izmos-vaskos hölgy lett légyen is az, mint Makláry Mariska. Gyorsan kétszer oldalba ütötte Mariskát, s visszasugta neki: — Te hustorony — Mindez olyan gyorsan és titokban történt, hogy még a legközelebbi pajtások se láthattak semmit. Mariska érezte, hogy ezen az oldalon nem lehet kikezdeni. A következő napon mással próbált. Szallonabürt hozott hazulról, s belecsempészte a zsidógyáros leányának a pennatartójába. Az eredményt leste szakadatlan. Az nap nem mutatkozott semmi. Másnap az első szünpercen kacagva rohantak a lányok Mariska után, amint az udvarra ment. A szallonabőr ott fityegett a Mariska szoknyáján, kilyukasztva, s a lyukakon keresztül erősen odavarva. Csak nehezen lehetett levágni egy hirtelenében kerített tolikéssel. Itt tehát csatát vesztett. Pár hétig szünetet tartott. Akkor még egy utolsó próbára szánta el magát. Verset irt a Czakken Vilma hajáról, amely szőke volt, a kalapjáról, a ruhájáról, a cipőjéről. kell, hogy szolgáljon, mert a p. ü. igazgatóság áthelyezésének komoly célját nem szolgálhatja. Hogy ilyen, a most említett mellékcélok terén (üzletvezetőség stb.) meg lesz-e a sikere ez akciójának, nem tudjuk, de nem hisszük, hogy meglegyen. Azt azonban tudjuk, hogy ilyen akciók mellett, ha maguknak nem is használnak, nekünk határozott kárt okoznak. Megnehezítik a város és közönségének amúgy is nehéz helyzetét. Innen van a két város között évek óta a rendkívül feszült helyzet és viszony, amely mindkét város fejlődésére rendkívül hátrányos. Sokkal okosabb és célirányosabb volna az, hogy a statusquo helyességének, jogosságának, célszerűségének elismerése és ebbe való belenyugvása mellett, — egyetértéssel, az érdekek igazságos összeegye Vetésével és méltányos kiegyenlítéssel karöltve haladna a két város. Az eredmény mindkét városra mindenesetre kedvezőbb volna. Jó volna e sorokat Szatmáron is megfontolni. Ä vármegye közigazgatási bizottságának ülése. Nagykároly, 1911. december 7. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 7-én tartotta rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alat. Dr. Péchy István főjegyző által felolvasott A vers gyalázatosán rósz volt, de a gúny pompás. ‘ Felolvasta az egész osztály előtt. Valahogy igy végződött: „Mindezek után azt mondom, Czakken Vilma, olyan mint egy majom.“ Ebből a két sorból is lehet következtetni a vers gyalázatos voltára. A fő azonban, hogy az osztály pukkadozott a nevetéstől. Czakken Vilma is meghallgatta, elvörösödött, de nem sirt. Otthon előfogta az ötödik gymnazista bátyját. Verset Íratott vele Makláry Mariskáról. Különbet, mint a Mariska verse, s ráparancsolt a bátyjára, hogy ezt meg a fiuk előtt olvassa fel. A bátyja engedelmeskedett is. Ez a vers is gyalázatosán rossz volt, s contra olyatén képen végződött, mint a Mariskáé. „Mindezek után már én csak azt mondom, A Makláry Marcsa csunnyább, mint egy majom.“ A fiuk kitünően mulattak, s másnap a fél város tudta a gymnáziumban történteket. Mariska végkép le volt győzve. Többet tehát nem is próbálkozott. Nagy karácsonyi vásár Szőkénél. Egy klg. szaloncukor 1 korona 80 fillér!
