Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-25 / 48. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 48. szám. gosságot, amelynél ismerje meg az ember az embert. Ismerje meg és értékelje az őt körülvevő fenséges természetet s lássa be, hogy mindez egy végtelenül bölcs Örökkévaló minden időket meghaladó bűbájos remekműve. A krisztusi tanok fensége nem ebben a mondásban tükröződik-e vissza: elmenvén tanítsatok minden nemzeteket. A tanítás nagy problémája lehet az, amely az embert az állat fölé emeli. S e nagy munkának úttörői, napszámosai a tanítók. A nép tanulatlan, durva lelkének gyöngéd, finom orvosai, a kik nem a számitó ész hideg teóriáival, hanem egy jóságos apa meleg szivével, tüzes lelkesedésével, egy hős rettenthetetlen bátorságával irtják a vadhajtásokat s ápolják, öntözik a helyébe ültetett drága csemetéket, amelyeknek minhegyike egy-egy isteni szikrát rejt magában. Névtelen hősökként működnek ők csendben a kultúra nagy palotájának felépítésében. S miként egy pompás palota nemcsak a tervezőt dicséri, hanem a szorgos kezek számtalanját, akik azt létrehozták, úgy illeti elismerés és meleg rokonszenv a kultúra sokszor névtelen napszámosait. Ezzel az elismeréssel és rokonszenv- vel üdvözöljük a nagykárolyi esperesi kath. tanítótestületet 25 éves jubileuma alkalmából. Hála a Gondviselésnek és a politikai érettségnek, nem mint a közoktatás páriáit látjuk őket, hanem egy talán még kevéssé, de jogosan méltányolt és pártfogolt testületet. S ez a jubileum nemcsak a kultúra szempontjából nevezetes, hanem a nemzeti nyelv szempontjából iS. „Nyelvében él a nemzet“ mondta a nagy Széchenyi, amikor hatalmas kultúrpolitikájával uj életre keltette a nemzetet. S ha csak a kultúra terjedt volna el, boldog lett volna-e nemzet, amelyet tradicióiegy szebb jövare predesztináltak. Aligha. A magyarság örvendetes térfoglalása, a független magyar állam-eszme kialakulása azoknak a nevéhez fűződik akik a kultúrát tüzes magyar léiekkel terjesztették, akik a hazafiságot, mint drága hektárt csepegtették be a zsenge gyermeki lélekbe s akiknek tudásánál csak izzó hazaszeretetük volt nagyobb. A magyarság igazi védőbástyái ők, de nemcsak védőbástyái, hanem lelkes terjesztői, Ma már szép számmal vannak, vidékek, ahol a nemzetiség nyelvét csak az öregek értik meg, a fiatalság már magyar. Ezt tette a tanítói kar öntudatos, áldozatkész, akadályokat nem ismerő lelkiismeretes munkájával. F. hó 23-án a jubileumi diszgyülés keretében ilyennek láttuk Nagykároly és Vidéke kath. tanítóságát. Azt a tanítóságot, akinek hazafisága országszerte ismeretes s akik a kath. egyháznak és a hitnek lelkes harcossai, s büszkén vallhatjuk: e kör. tanítósága 25 éves fáradságos munkájával megmutatta, milyennek kell lennie egy tanítónak. E jubileum alkalmából, amely határkövet jelent magyar nemzetiségünk életében, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik ebben a kulturmunkában hol mint irányítók, hol mint résztvevők elsősorban szerepeltek. Ezek a magyar kat- holikus papság tagjai, akiknek odaadó buzgólkodása, páratlan ügyszeretete tette gyümölcsözővé a tanítói kar nemes fáradozását. Üdvözöljük hát őket is igaz szeretettel, magyaros lélekkel, őszinte elismeréssel és nagyrabecsüléssel. Áldásos összmüködésiik legyen az a termékeny talaj, amelyen nőjjön fel a hatalmas magyar nemzet .életerős; fája, amelynek termése is legyen,f ne.csak virága. Buzgó ügyszeretetük, nemes lelkesedésük, alapos készültségük pedig tegyen példa a kezdőknek, kánon a haladóknak, büszkeség a kartársaknak!, Petronius. Képviselőtestületi tag választás. Városunk képviselőtestületének tagválasztása f. hó 23-án ment végbe az adózó polgárok roppant nagy érdeklődése mellett. A szavazás mindenütt a legnagyobb rendben folyt le s 38 képviselőtestületi tagot választottak. A megválasztottak listájából kitűnik, hogy sok uj tag került be. Örömünkre szolgál, hogy a polgárság ennyire érdeklődik a város ügyei iránt s kifejezzük ama reményünket, hogy az újonnan megválasztottak a régiekkel karöltve hathatósan támogatják majd azokat az eszméket, amelyeknek célja városunknak fellendítése. A közügy iránti lelkesedés valószínűleg nem fog csak a megválasztatásban kimerülni: hanem a tagok komoly feladatukhoz híven minden rendelkezésre álló eszközzel teljesitik magasztos hivatásukat : az ellenőrzést egyrészről, másrészről a tanács munkájában való intenzív közreműködést. Városunk jelenleg fejlődő stádiumban van : a fejlődés módozatainak megjelölése, azoknak keresztülvitele a város anyagi helyzetének szem- meltartásával elsőrangú kötelessége a képviselőtestületnek. Minden egyéni érdek kikapcsolásával csak a közügyet kell szolgálniok megkímélve a várost egyrészt az oktalan pazarlástól, másrészt haladva a kor szellemévei; olyan intézményeket, intézkedéseket kell foganatosi- taniok, amelyek hivatva lesznek e város fejlődő képességét hirdetni, de egyben a képviselőtestület racionális és modern gondolkozásmódját és törhetetlen akcióképességét is. Ez legyen hát a jelszava az újonnan összeülő képviselőtestületnek s mi e tekintetben minden rendelkezésünkre álló eszközzel támogatni fogjuk komoly s nemes törekvéseikben. A megválasztottak névsora, akiknek mandátuma jan. 1 -ével kezdődik, a következő: I. kerület: Rooz Samu, Sternberg Sándor, Lukácsovits János, Drágus István, Kovács György, Kun István, ifj Némethy Sándor. Kuszka Mihály. II. kerület: Szalay Bálint, Juhász Imre, Fürth Ferenc, Fiók Albert, Luczay János, Pap Lajos, Vaday Károly, Friedenstein Sámuel. III. kerület: Magyar Károly, Barát István, Vida István, Szabó Károly, Tóth Pál, Komá- 'romi 'IstváiV. y:"'- nroitwa dtíöigaí IV. kerület: Ifj. Gindele Ignác, Lochmájer Márton, Lőrincz Lajos, Orosz János, Brauneisz József, Raap Ferenc, Wächter Károly, Melau Ignác, Blum József. V. kerület: Dr. Merts László Janitzky György, Merk Dezső; Görög József, Riskó György, Somrák János, Mgszesi Ferenc. második esztendőben testi-lelki jöbarátok voltunk. Nekem adta a tízórai kiflijének a felét, almát is gyakran adott s csak velem játszott a szünperceken. Akkoriban már egy fél fejjel volt magasabb mint én, pedig az első esztendőben én voltam a magasabb. De tanulni nem szeretett. Gyűlölte a könyvet. A harmadik esztendőben már alig vártam, hogy feljöjjön Mariska az iskolába. Későbben jött, mint mi, odavolt az édesanyjával fürdőzni. Mikor feljött, az édes apja megkérte a tanító nénit, hogy szigorú legyen Mariskához. Semmit el ne nézzen neki, szorítsa rá a tanulásra. A tanító néni, mint ilyenkor szokás, mindent megígért. S be is váltotta a szavát. Mariskának tanulni kellett. Közben-közben napokra el-el- maradt az iskolából s amikor ismét felkerült, sáppadt volt az arca s ő maga szomorú. Mindig gyakrabban betegeskedett. De a tanító néni azért mindig kényszeritette, hogy tanuljon s olvasson sokat, sokat az olvasókönyvéből. Egy ködös, kései, őszi reggel az iskolakapuban találkoztunk össze. — Te, hiszed-e, ma meg fog szidni a tanító néni, én nem tudom az olvasmányt. Mondotta fogvacogvá. Nagyon, nagyon sajnáltam Mariskát, de tenni nem tehettem semmit. Pedig százszor kiállottam volna helyette azt a szidást, úgy szerettem. Amint az udvarra értünk, Mariska a fáskamra felé tartott. Én némán állottam egy helyben s néztem mit csinál. Pár perc múlva visszajött. — Eldugtam a könyvet. Ugy-e nem árulsz be ? — Kérdezte aggódva. — Ne félj Mariska, én nem árullak be, csak ne félj — biztattam. Az órán a tanító néni elsőnek Mariskát szólította. Ijedten ugrott fel s helyéről. — Tanító néni kérem, nem volt könyvem, nem tudom a leckét — szeppeget. — Hát hol volt a könyved ? — Valaki elvitte, vagy elvesztettem. A tanító néni összehúzta a szemöldjét s gyanakodva nézett Mariskára Látszott, hogy nem hisz neki. — Ki tud valamit a Makláry Mariska könyvéről, az álljon fel — harsogott a néni. Mariska rám nézett. Olyan szépen, mint még soha. Olyan kérőleg. Éreztem, hogy tennem kell valamit. Feláliottam. — Néni kérem, én. vittem el a könyvet tegnap, véletlenül. Ott van nálam, visszaadom Mariskának délután — s éreztem, hogy kipirult az arcom. Először hazudtam életemben. Ezzel aztán elhárult a baj. De Mariskával egymáshoz se mertünk szólni egész délelőtt. Délben, mikor szépen, sorban hazaindultunk, a kapu alatt valaki megfogta a karomat s megrántott. Visszafordultam s abban a pillanatban egy csuppanós, gyermekes csók csattant el az arcomon. Mariska hálás volt. Az a kutya sors, mintha velünk apró gyermekekkel is gúnyolódni akart volna, hátunk mögé állította a nemezist. Tanító néni meglátott. Visszahívtak. Vallattak, aztán korholtak, megint vallattak, megint korholtak. Mi mindketten sirtunk. Megtalálták a könyv Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
