Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-28 / 44. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 44. szám. déssel emelt a polgármesteri székbe. Nem könnyű volt a feladat, melynek megoldását vállaltad ; mert egy város közigazgatásának ve­zetése, a melléd rendelt tisztviselők buzdítása, irányítása és ellenőrzése, a jogkereső közönség ügyeinek ellátása, a múltak mulasztásainak pót­lása, régibb intézményeink fejlesztése, a folyton haladó kor követelése, uj intézmények terem­tése és mindezek létesítésével, kellő anyagi alap hiányában kizárólag a közönség áldozat- készségére utalva, egy egész embert igényel­nek. Te erős kézzel bölcs előrelátással vezetted mindig a város kormányzatát, bizalmunk min­dig fokozódott és amik ma vagyunk csak álta­lad vagyunk. Ezúttal feladatom körén kívül esik alko­tásaidnak és érdemeidnek részletes felsorolása, méltattattak azok ünnepi közgyűlésünkön, mél- tattatni fognak majdan városunk történetének legfényesebb lapjain. Ez alkalommal csak arra kérünk, hogy bár soha nem kerested a felsőb­bek kegyét, soha nem hajhásztad az olcsó nép­szerűséget, fogadd szívesen örömünk mai meg­nyilatkozását, mely nem az udvarias alakiság­nak, hanem hálánknak, igaz tiszteletünknek, nagyrabecsülésünk és szeretetünk őszinte kife­jezése. Tartsd meg továbbra is irántunk eddig tanúsított vonzalmadat, városunk javára mun­kásságodat, adjon az Egek Ura hozzá tartós erőt, egészséget és hosszú életet. Nagy erővel zúgott fel az éljenzés a be­széd végeztével. Az óriási tömegű közönség, amely a hatalmas szélességű Fő-utcát a Kos- suth-kerttől egészen a Gróf Károlyi ‘kastélyig megtöltötte, percekig tombolt, éljenzett. A dalárda ismételt éneke után az erkély­ről meg csendesült a polgármester érces, erős hangja és végigszállva az egész kivilágított fő­utcán, mindenki által hallhatólag mondott kö­szönetét az impozáns ünnepségért: Mélyen Tisztelt Polgártársaim ! Ezen fényes kitüntetés, melyben engem ma részesítettetek örökre felejthetetlen lesz előt­tem. Hálám legmélyebb érzését kelti fel az irántam tanúsított keresetlen szeretet ily nagy­mérvű megnyilatkozása. Tizenöt évet eltölteni a köztisztviselői pá­lyán nem mindennapi dolog. Igyekeztem meg­felelni feladatomnak; mindenkor egy cél lebe­gett szemeim előtt, az, hogy polgártársaim ja­vára mindazt megtegyem, ami képességemtől és erőmtől kitelik. ígérem, hogy amig polgár­társaim bizalmát bírom s Isten erőt ad, igye­kezni fogok e város polgárai összesége javára működni. , Szavait követőleg alig-alig akart lecsen­desedni az éljenzés, úgy, hogy a dalárdának percekig kellett várnia, amig befejező énekét megkezdhette. Az ünnepség egyik fele ezzel véget ért. Este 8 órakor fényes bankett volt a Ma­gyar Király szállodában a polgármester tiszte­letére, amelyen nagyszámú és előkelő közönség vett részt és amelyen mindvégig lelkes hangu­lat uralkodott. Az asztalfőn ülő Debreceni Ist­ván jobbján Csaba Adorján főispán, balján özv. gróf Károlyi Istvánná ült. A pohárköszöntők sorát dr. Kovács Dezső nyitotta meg nagy ha­tást keltett beszédével. Sokan foglalkoztak már azzal a kérdéssel, hogy az ünnepelt 15 év alatt mit alkotott. Én ezen intimebb körben azzal a kérdéssel fog­lalkozom : hogyan alkotott? Ez talán fontosabb, nehezebb volt, mint hogy mit ? A külső kö­rülmények nagyon befolyásolták tevékenységét. Két nagy akadályt említek fel: az egyik a vá­ros szegénysége, a másik földrajzi helyzete. Debreczeni energiája kellett oda, hogy felemel­kedjünk arra a magaslatra, ahol vagyunk. Al­kotott, de soha klikket maga körül nem csinált, politikai pártnak nem adta oda magát. Elmond­hatja, hogy jól végezte dolgát. Férfias jellemé­ből kiemelek egy vonást s ez kristálytiszta önzetlensége. Ez ünnepies alkalommal neki semmit sem kívánok; saját magunknak kívá­nom, hogy Debreceni István még sokáig le­gyen városunk polgármestere ! A szép felköszöntő elhangzása után Borody György tisztiügyész üdvözölte a polgármestert: Kedves Barátom! Az i ántad érzett őszinte megbecsülés, ra­gaszkodás oly szép jeleivel találkoztál, amily elismerés csak kevésnek jutott osztályrészül. Alapja az a sok jeles tulajdonság, amelyek szi­ved gazdaságát képezik. Jelen alkalommal meg­állapítom, hogy azt a tevékenységet, amelyet kifejtettél, legjobban a tisztikar ismeri, akiknek nevében ürítem poharam. Mi vagyunk tanúi puritán becsületességednek, méltányossággal pá­rosult szeretetednek, mellyel minden polgártárs­sal szemben viselkedek Fogadd tőlünk tisztele­tünk, szeretetünk, ragaszkodásunk szivünkből fakadó kifejezését. Tisztes alakod még fénye­sebb glóriával van övezve. Te ugyanaz ma­radsz. Gondolkodásod, elhatározásod, tetteid rugói teveled születtek és fejlődtek. Elmondhat­juk a költővel: Vir integer vitae scelerisque purus. Az egek Ura tartsa meg drága egészsé­gedet, hogy még sokáig lehess tanácsadója és előmozdítója a városnak. Isten éltessen ! Borody lelkes szavai után Récsei Ede Deb­receni Istvánnét éltette kellemes szavakban. Magasztos ünnepnek voltunk fültanui. Az eddigi szónokok szavát a ragaszkodás, a tisztelet és a szeretet érzelmei hatották át. Ezt a szeretetet és tiszteletet hoztuk ide mindnyá­jan. Családot képezünk mi itt, a város család­ját. A családapának már kijutott az ünneplés­ből, illő, hogy a családanyáról se feledkezzünk meg. Tudom, hogy most a szive hangosabban ver, hiszen a jóságos Urát ünnepeljük. A nő osztozik ura munkájában, bánatában, méltá­nyos, hogy osztozzék ura ünneplésében is. A nő ambicionálja a férjét. A nő az, aki szítja az idealizmus szikráját, amely nélkül az élet nem élet. A jó feleség az, aki elsimítja férje hom­lokáról a ráncokat, amelyeket a gondok szán­tottak rá. A nő buzdítja az urát a további ki­tartó munkára. A jó, derék asszony típusára, ünnepelt polgármesterünk kedves feleségére ürítem poharamat, hogy minél tovább örvend­jen a jól megérdemelt elismerésnek. Majd Csaba Adorján főispán emelkedett szólásra, hogy Nagykároly város lelkes közön­ségére ürítse poharát. A polgármester ellene volt az ünnepelte- tésnek. Az ő szava volt az egyetlen ellenző, dissonáns szó. Az Isten adjon sok ilyen napot. Kívánom, hogy ez a jókedv és derült kedély a várost mindenkor uralja. Az Isten éltesse Nagy­károly közönségét! A főispán lelkes éljenzéssel fogadott sza­vai után Cseh Lajos köszöntötte várunk „nagy­asszonyát“ özv. gróf Károlyi Istvánnét: A mai napon, amikor a polgármester mun­kásságára gondolok, egy emléknek a vissz­hangja támad lelkemben. A tavasszal múlt öt esztendeje, hogy Szatmárvármegye székházában fehér asztalnál igy szólt gróf Károlyi István: „Ha majd nemsokára a kaplonyi sírbolt pené­szes fülkéjében pihenek, gondoljanak rám sze­retettel néha-néha.“ Lehetetlenség a mai napon meg nem emlékezni arról a férfiúról, aki Deb­recenivel együtt buzgólkodott városunk előha- ladásán. — Nemes életet élt hiányát nagyon érezzük. Emléke közöttünk el, hiszen hányszor halljuk: „Bár ne halt volna meg, mennyivel mások lennének társadalmi és kulturális intéz­ményeink!“ Amikor emlékét felújítjuk, lehetet­lenség, hogy szeretettel és rajongással ne ve­gyük körül azt a nemes hölgyet, aki évtizede­ken át élettársa volt, aki tiszta lelkületével, mint — a költő mondja — balsors és sze­rencse között mosolygó és vigasztaló géniusz­ként állott 40 éven át oldalánál. Nemes lelkülete nemcsak a családi kör­ben, hanem megnyilvánul a közjótékonyság, a humanizmus terén, a társadalomban is. Sok szégény fiú és leány áldja a grófné nemes lel- kületét. Kívánom, hogy az Isten ezt a kiváló nagyasszonyt Nagykároly javára és hasznára még igen sokáig éltesse! Szónoki lendülettel előadott tartalmas be­széd után Mitrovich Elek esperes köszöntötte fel a főispánt: Tisza Aradon a következőket mondotta a többi között: Atyáink megalapították az egy­séges magyar nemzetet, a jelenlegi Magyaror- ságnak kötelessége, hogy kidomborítsa a társa­dalmi egységet. Mintha hallanám az idők nagy szavát, midőn szózat hívta fel a nemzetet, hogy szív és érzelem minden magyarnál egy legyen. Tisza gróf a magyar társadalmi egység kidom- boritásat óhajtja. Azt akarja, hogy minden ma­gyar testvérül tekintse egymást. Ez a mag Nagykárolyban hálás talajra talál, mert van olyan vezető férfiunk, aki szeretettel elől jár. Ez csaba Adorján. Az ő munkája, hogy közre­működvén polgármesterünk királyi kitüntetésé­nél, összehozott, érzésben egyesitett minket. Kívánom, hogy továbbra is ápolja megyénkben a magyar társadalmi egységet. Ő hozzon össze minket máskor is. Az Isten tartsa sokáig! Nagy hatást keltett beszéde után Dr. Stern­berg Géza főorvos köszöntötte fel a polgár- mestert : Nem vagyok szónok, azért rövid leszek. A rendező bizottság megbízásából beszélek, de mint orvos, meg akarok emlékezni egy kartár­samról, aki nagyon súlyos beteget gyógyított meg. Á nagybeteg Nagykároly városa. De tart­sunk sorrendet. VegyüK a kórelőzményeket. — Néhai Báthory gyógyszerésznél Debreczenivel vacsorán voltunk. A vacsora alatt Nagykároly felvirágoztatásáról beszélgettünk. Másnap este a Fazekas-utcába mentem egy beteghez. Ko­romsötét volt s lábam lecsúszván a pallóról, az egyik cipőm a sárban ragadt. Megyek to­vább, találkozom boldogult Timár lelkésszel, a ki a betegtől jött s közösen panaszkodtunk ezen állapotok miatt. Megyek tovább s a má­sik cipőm is lemaradt a lábamról. Következő nap kocsin mentem, de nem tudtam behajtani, mert egy megterhelt s a sárban fennakadt kocsi utamat állta. Ilyen volt 15 évvel ezelőtt a vá­ros képe. Polgármesterünk, mint jó orvos, elő­ször megfogta a nagybeteg pulzusát. — Vére van, de idegrendszere rossz. Ekkor hozzáfogott a gyógyításához. Hogy a beteg jobban lásson, bevezette a villanyt, hogy jobban halljon, beszerezte a te­lefont. Értelmisége fokozására iskolákat emelt. Táplálkozásáról sem feledkezett meg: kieszkö­zölt italmérési engedélyeket. Tisztaságról is gondoskodott: uj tisztviselőket toborzott. Ki­tűnő ápolót szerzett: Néma Gusztávot. Szóra­kozásról is gondoskodott: Kossuth-park, Szín­ház, Kossuth és Kölcsey szobra az ő munká­ját dicséri. Az ártalmaktól is meg akarta óvni. Kelet felől léghuzat támad : megmenti a szék­helyet. Szigorú orvos; a pótadó emelésével eret vágott a városon, de ez hasznos érvágás volt. Kigyógyitván a beteget, megkapta a ho­noráriumot, a kir. tanácsosságot. Sokszor a honoráriumban nem az arany a fő, hanem a kisérő levél, amely tiszteletről, ragaszkodásról szól. Ilyen levelet kapott ma az ünnepelt Nagy­károly részéről. Kérem Polgármester Urat, hogy a bajban továbbra is segítsen minket. Marad­jon házi orvosunk. Gyógyítson továbbra is, de mireánk, orvosokra minél ritkábban szoruljon. Hosszantartó egészséget adjon neki az Isten ! A szellemes felköszöntö élénk derültséget okozott és nagy hatást idézett elő. — Ezután Kürthy Káaoly ev. ref. segédlelkész a ref. egy­ház nevében mondott felköszöntőt: Agg pásztorom helyett hadd tűzzem föl én az elismerés koszorúját annak a homloknak a díszítésére, amelyről a lelkesedés fénye su­gárzik. Nemcsak a természeti rendben van ara­tás, hanem az erkölcsi rendben is. így a sze­: : Modern és tartós : : plissézés és gouvlérozás. Hájtájer Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 4. sz., a róm. katb. fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom