Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-07 / 41. szám
6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 41 -ik szám CSARNOK. Veletek van az isten... Margit, a szőke csoda, valami ideges vágyakozással óhajtotta már a csöndet. Olyasvalami után áhítozott, ahol nincs semmi zaj, társadalmi nyűg, vagy fényűzés, ha ugyan fényűzésnek lehet nevezni azt a sok vendéglátást, színházba, korzóra, hangversenyre és zsurra- járást, mely ezer változataiban is végre sablonná válik s az érdeklődés központjában álló asz- szonyt, a törékeny idegrendszert öli. Meg kell adni, hogy ura elég jó férfi, pazar büszkeséggel szórja aranyait a selymekre, utakra, más úri passziókra, lakása is a művészek kincsesháza, melyben a gondtalan élet biztosítéka: az anyagi bőség kézen fekvő, mégis úgy találja a szőke csoda, a hogy őt férje ura flörtölő barátai nevetik, hogy sem a briliánsok, sem a nagyvárosi úri kényelem nincsenek innyére. Valami sajátságos rángás cikázik át habfehér testén, valahányszor a gyerekkori barátnő Pápai Nagy István tanító felesége ir a faluból. Ez a csöndes, cseresznyefekete szemű ábrándos asszony az ötödik gyereket szoptatja már és most is olyan áradozással, olyan végtelen nemes egyszerűséggel irja le a családi otthonát, azt a szeretetet, mely ott él a meleg ielkében egy barna kis igényű tanító iránt, aki még csak nem is gavallér, mert esztendőkig jár egy-egy öltözet ruhában, nem is áldozatkész, aki az ő Ilonkájának valami párisi divat után készíttessen ruhát, hanem megvannak azzal, ha Ilonka valami batisztbói üti össze a falusi Ízlés igazán szalonképtelen toálettjét. Micsoda naivitással irja le a gyerekei buksi fejét, az arczuk almapirosságát, melyet ajkukra von a falu levegője, talán egy tál krumpli mely előttük gőzölög. Ez a csoda asszony megroggyan a dologban, hozzá áll a mosóteknőhöz, aki valamikor francia novellákat fordított, ecsettel dolgozott s fényes budoárról álmodott. Ez az asszony, aki havonkint 41 forintot kap a krajcárokat fogához verő urától, unosun^'an arra kéri Margitot, méltóságos Cséffay Ti i cs. és kir. kamarás feleségét: — Gyere el egyszer Margit, nézd meg a szegény emberek boldogságát. Menne a szőke csoda, de férje ura már kijelentette: — Ugyan édesem, hogy mehetne el maga azok közé az emberek közé ? Aki Michel Angelo képeiben gyönyörködhetik, nem megy szobafestőkhöz szépet tanulmányozni. Különben én úgy látom, hogy ennek az erőltetett szives vendéglátásnak valami stéber szándéka van ? A tanító arra számit, hogy az én asszonykám összeköttetése révén, majd kiemeli tanító uramat a sárfészekből, hogy valami nagy iskolához helyezzem igazgatónak, mert már érzi, hogy pereputtyával nem bir megélni a fizetésből. Az asszony meg határozottan a pumpolás benyomását teszi. Teszi pedig azért, hogy ön meglássa a nyomom ságot, Kinyissa a tárcáját és oda szórjon a ruhátlan gyermekeknek egy-két ezrest. Ez* megteheti maga anélkül, hogy a nyomorúság ez orrfacsarintó szagát tapasztalja, úgy is, hogy postán elküld egy-két forintot a jobb sorsra érdemes asszonynak és ártatlan gyermekeinek. És a szőke csoda hiába kérlelte, hogy egyszer meglátogatja Pápai Nagy Istvánékat, csökönyös érvei után egyszer aztán gorombán kelt ki a kamarás: — Ugyan, ugyan. Hogy lehet ilyen gyerekes ostobasággal forszírozni egy utazást, amely sem testileg, sem lelkileg nem tenne jót önnek. Nézze Margit, abban a libasoros faluban nekem valami kellemetlen ismerősöm, Endrey Kázmér gróf él, akinek több adóssága van, mint haja- szála, de származására büszkébb, mint a walesi herceg. Ha megtudná, hogy az én feleségem mosogató asszonyok látogatására jár, idefenn a a klubban, az országgyűlésen nem volna maradásom, ez a koldusgróf kinézne az úri gőgjével. — De mikor engem keresztanyának hivott ez a jó asszony, akinek sorai ma is úgy esnek szivemnek, mint az a jó harmatos, jó illatú virág, melyet tiszta kezek szednek. — Küldje be nekik az ajándékot. Ha ezer koronát mellékeli a leveléhez, a pap költsége is benne lesz és Ön nélkül is meglesz a keresztelő. Ám a szőke csodát nem győzte meg az érvelés. Ha igaz az, hogy a kamarás le tud rán- dulni minden hónapban ahhoz a nőhöz, akihez valamikor gyöngéd kötelékek fűzték, akiről ő most sem hiszi el, hogy viszonyt ne folytatna Cséffay Tibor cs. és kir. kamarással, akkor ö elmehet ahoz harmatos, napsugaras lelkű, tiszta asszonyhoz, aki őt hívja, tőle nem irtózik, mint az a másik... Hamarosan aztán, mikor a kamarás újra lerándult a régihez, csomagolt és utazott ő is. Valami édes vágyakozás vitte a faluba. Nem volt híradással, hadd lepje meg Pápai Nagy Istvánékat, annál nagyobb lesz a meglepetés. Persze arra nem gondolt a naiv, tudatlan asszonyka, hogy megy be ő az állomásról a Szaharán. Valami suttyó gyereket fogadott aztán, aki talicskán betolta a csomagokat, ő meg utána bandukolt Pápai Nagy István lakásáig. A lakás már kívülről meglepte. Az iskolában laktak Pápai Nagy Istvánék, abban a nagy iskolában, melynek nyolc zsalus ablakából kinyílt muskátlik mosolyogtak a léckerítésen át az utcára. A kerítésen belül tea és piros rózsák termő fáinak illata áradt. A kapun belől tiszta udvar. Nagy eperfa árnyában mosott a tanitóné. Gömbölyű karján feltürt dologba való blúz, testén egy viseltes szoknya volt, az is olyan csatakos, vizes. Körülötte négy cseresznyétől maszatos pufók gyerek játszott a homokban, majd odébb egy bölcsőben alkalmasint a.1" a aludt, az a kis pogány, aki még nem v,,L megkeresztelve. A szőke csoda mihelyt belépett, megismerte a régi barátnőt s már messziről kiáltotta : — Adj Isten Ilonkám ! A meglepetés, a szégyen pírja öntötte el a tanitóné arcát, a hogy ez a másik úri asszony megjelent. Nem tudott védekezni, mert ez a másik arra a csatakos asszony kebelére omlott és csókolta a védekező száját. — Semmi, édesem, semmi. De hol vannak a gyerekek ? Nini itt vannak ! És előlépett négy maszatos, pufók gyerek, piszkosak, mint az ördögök, de egészségesek, mint az eleven élet. Az egyik félre húzódott, meg az anyja szoknyájába kapaszkodott, a nagyobbik kezet akart csókolni, de a méltóságos asszony ölbe kapta, megcsókolta. — Édes Margitom, ne haragudj, hogy igy találsz. Azonnal intézkedem, hogy megfelelő formában fogadjalak. Azalatt a tanító is előkerült, amúgy szur- tosan a méhesből, vagy a malacoktól. Egy rövid negyedóra és a gyerekek is, az asszony is, a férfi is ragyogó tisztán fogadták a nagy ur feleségét. A sürgő-forgó tanitóné a vacsorát is elkészítette. Micsoda fohászkodás, példás rend fogadta azt az egyszerű étkeket, amit az asztalra vittek. Imádság, példás viselkedés és a családi életnek belső melege tűnt fel az úri asszonynak és amig egy-egy pillantást vetett a szűkszavú, annál melegebb szemű családapára, a gyerekeket csókolgató barátnőre, úgy érezte, hogy az ő szivét fogja, szorítja, marcangolja valami. Majd mikor a baba is jelentkezett nyöszörgő hangján és az anya felkapta az ő „aranyos bogarát“ és a kis angyalka álmos, majd mosolygó ibolya szemét kitörölte, csókolgatta, szeretett volna egy könnyet ejteni, de visszafojtotta, nehéz volt e percben nagyon és épen ezért fájt. Vacsora után az a sok szép szó az asz- szonyhoz, az a megelégedő szempár a férfihez, akit egy egész község szeretete vesz körül, a gyerekek csimpajkodása, majd szép rendben az ágyba vonulásuk, mind megannyi hangos zsur- nál, estélynél ünnepibb, szebb, gazdagabb és költőiebb volt, mint a Duna soron a palotában. Már menni, menekülni, rohanni szeretett volna, mert érezte, hogy elég a lelke, pedig itt nem a békétlenség tüze lángol, hanem a szer reteté, mely csak őt perzseli, de ezeket megvilágítja és széppé teszi, És amikor harmadnapra a.vonat induláskor kendőt lobogtattak a tanitóék, csókot dobáltak a gyerekek, a szép szőke asszony mosolygó arccal intett vissza és mintha mondta volna : — Veletek van az Isten. Nektek adta meg a mennyországot. B. H. )) Fizessünk elő a Nagykároly és Érmellék“-re. MEGHÍVÓ. Az „Ecsedi-Iáp lecsapoló és Szamosbalparti ármentesitő és belvizszabá- lyozó társulat“ folyó évi október 14. napján délelőtt 10 órakor Nagykárolyban, a vármegyei székház nagytermében tartandó *■- KÖZGYŰLÉSÉRE .. t. Czimedet ezennel meghívom. Nagykároly, 1911. október 2. Gróf Károlyi Gyula s. k. társulati elnök. TÁRGYSOROZAT: 1. Elnöki előterjesztések. 2. Igazgató-főmérnöki jelentés. 3. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 111628/V.-A.-1/1911. sz. leirata a társulat 5 végleges és zsilipkezelési szabályzata jóváhagyása tárgyában. 4. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 111482/V.-A.-1/1910. sz. leirata Csenger í község belsőségén keresztül vonuló társulati szamostöltéshez a törvényben előirt távol- i ságon belül emelt épületek ügyében. i 5. Az amaczi határon létesíteni szándékolt „Varga árok“ nevű 11-od rendű bel. vízcsatorna kiépítése felett határozathozatal. 6. Az 1^10. évi 22. számú közgyűlési határozattal a tisztviselők fizetésrendezése j ügyében kiküldött bizottság javaslata s az illetmény szabályzat módosítása. 7. Az 1912. évi költségvetési javaslat tárgyalása s az 1912. évi ártéradó kive- j tés arányának megállapítása. \ 8. Az 1910. évi zárszámadás beterjesztése s a számvizsgáló-bizottság jelentése. ; 9. Számvizsgáló bizottsági tagok választása. 10. Megbízottak választása a Tiszavölgyi társulat közgyűlésein leendő képviseletre. 11. Indítványok. Jegyzet. Az - alapszabályok 9. §-a értelmében a társulat minden tagja köteles lakhelyének és birtokának változásait * az igazgatóságnak bejelenteni. Ennek értelmében felkéretnek az érdekelt birtokosok, hogy a birtokváltozásaikra vonatkozó telek- •) könyvi kivonatot, vagy, birói végzést — szavazati joguk átírása végett — az igazgatóságnál a gyűlést 3 nappal megelőzőleg * nyújtsák be. Az alapszabályok 12. §-a értelmében érvényes hetározat csak a közgyűlési meghívóba felvett tárgyak felett hozható; * kivételnek e tekintetben ól/ indítványra nézve van helye, mely újabb közgyűlés összehívása végett tétetik. Önálló indiványok csak •) akkor tárgyalhatok, ha az elnöknek 14 nappal a közgyűlés napja előtt bejelentettek és ágy a tárgysorozatba felvétethettek, az el* késve beadott iuditványok a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába veendők fel. Úgy a közgyűléshez előzetesen intézett, mint a •) közgyűlésen tett indítványok Írásban nyújtandók be.
