Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-07 / 41. szám
át" i' / 1/ Ií. évfolyam. 1.01 Nagykároly, 1911. október 7. 41. szám. Nagykároly és Er mellék ,.v<M rsé Politikai és társadalmi hetilap, — A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kolcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#e- Nyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYQMDA R.-T. WT MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre................................ ...... . . 8 korona. Fé l évre........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre.............................................2 korona. Egy szám ára......................................20 fillér. SP eßreczeniIstván 15 éves ju Meleg szeretet él a szivünkben, amikor a jelen sorokat írjuk, melyekben városunk polgárainak s a nagyközönségnek figyelmét azon általánosan tisztelt, kiváló férfiúnak személyére óhajtjuk fordítani, kit Nagykároly városának polgársága őszinte, igaz tisztelettel környez, meleg szeretettel övez s becsülésével és bizalmával tisztel. Debrecseni István városunk polgármestere ez a férfiú, ki immár 15 év óta viseli díszes állását, 15 év óta intézi, mint városunk első tisztviselője a város ügyeit. Ámde nem az idő hosszúsága, hanem az érdem nagysága késztet bennünket arra, hogy ünnepeljük öt, kit az ünneplés méltán megillet. 15 év az idő nagy óráján parányi kicsiség, csannem semmiség, az emberi életnek is csak egy kisebb része, — ám a közpályán müküdö egyén életében tekintélyes — mondhatnák nagy idő, tekintélyesen nagy különösen annak életében, kit kiváló képességeiért és érdemeiért polgártársain■ bizalma a szép, de oly felelösségterhes vezetői állásba helyezett. Debreczeni István pedig ép ennek s egyedül csak ennek köszönheti vezetői magas állásába való jutását. Az egyénben mint emberben a szivet, mint hazafiban a jellemet, mint alkotóban az elmét, mint vezetőszemélyiségben az arrahivatpttságot és részrehajlatlan igazságszeretetet látjuk, tiszteljük és csodáljuk. Debreczeni Istvánban mind e kiválóság összpontosul. Szive teljes melegével és szeretetével, hazaszeretetének lángoló buzgalmával, alkotásvágyó elméjének bölcsességével, hivatala iránti rajongó szeretetével, páratlan szorgalommal és pontossággal, állására való rátermet- ségével s páratlan igazságossággal vezeti immáron 15 év óta Nagykároly városának ügyeit. E hosszú időn át mindenkor ügyes tapintattal, helyes érzékkel, meleg ügyszeretettel s példaszerű pontossággal, de a megkivántató eréllyel is végezte és végezi nagyfontosságu teendőit. Bár buzgó működésének tere sokoldalú és sokfelé elágazó, — ö mindig és mindenütt ott van, ahol tenni, alkotni, javítani vagy ála^ni kell a közügyért. A nemes kötelesség érzet szent lángja magassn lobog szivében. Városi közéletünkben az ö okosan fontoló s alkotásra hivatott bölcsessége s a legkomplikáltabb ügyekben is messze behatulni képes látnoki tekintete valóban a nehéz állásra praedistinálta őt. Az utolsó 15 év alatt városi életünk valamennyi fontosabb alkotása, minden nevezetesebb mozzanata az ö nevéhez fűződik, melyeknek létesítésében vagy intézésében ö mint vezér, oly nevezetes részt vett. A város kormányzatának gyeplőit akkor vette át, midőn valóban égető szükség volt arra, hogy a gyeplőt erőteljes kéz ragadja meg. Ez tette öt azonnal a helyzet urává. Önmagához s elveihez és kitűzött tervéhez való tántoríthatatlan hűsége, ingadozást és reménységet nem ismerő erélye sikerrel jutalmazta öt, aki cselekedni nem csak tudott, de mert is. Városunk fejlődésének, felvirágoztatásának nagy eszméjétől való áthatottsága és lelkesedése, e célból uj meg uj tervek létesítésében való kiapadhatlan bölcsessége s a jónak elismert eszme megvalósításában való fáradhatatlansága — dicséri öt az alkotásra hivatottat. S bár csendben, zaj és feltűnés nélkül működött és működik — a mi oly szépen, de ép a dicsőség és hírnév után oly törtetve rohanó korunkban csak ritkán, elvétve díszíti a vezető állásba levő nagyságokat — méltán nevezhetjük és tarthatjuk öt közéletünk és intézményeink ujjáalkotójának, városunk atyjának. S hogy annyi nemes eszmét, annyi bölcs tervet véghez nem vihet s annyi jót nem lehet, mint amennyit fenkölt lelkülete és jóságos szive tenni szeretne, valóban nem ö rajta, hanem a viszonyokon, különösen nyomasztó anyagi viszonyainkon múlik. Ámde legyen elég! Az egyszerű méltató szavak helyett szóljanak a tények és a tettek. Szabadjon az alábbiakban egyszerűen rámutatnunk ama nevezetesebb, fontosabb intézményekre, a melyeknek létesítésében őt az „oroszlánrész11 illeti. 1895. év december 22-e óta, mióta a polgármesteri állást betölti, a következő alkotások létesültek városunkban. 1896-ban a honvédlaktanya építéséhez fogtak s be is fejezték. Ugyanakkor épült fel a városi vágóhíd. Az aszfaltjárdák készítését is ő kezdte meg s az évröl-évre szakadatlanul és mindig a helyzethez képest a legszükségesebb helyeken tovább folytatódik. 1891-ben felállittatott a Kölcsey-szobor, megköttetett az állammal a szerződés a polgári leányiskola fenntartása ügyében s az 1899. év folyamán felépült az uj emeletes iskolaépület, megkezdődtek a beható tanácskozások és tárgyalások a gazdasági ismétlő iskola szervezése tárgyában, minek eredményeként 1905-ben a kertészeti szakiskola szervezve lett, 1907-ben a nagyméretű uj iskolahelyiségek e célra felépittettek, 1909-ben pedig az igazgató-tanítói lakás is. E szakiskolában 1908. óta házi ipari tanfolyamok is tartatnak. 1891-ben megkezdődtek a tárgyalások az utcák kiköveztetése és kövezetvám engedélyezése iránt, mely akció eredményeként 1900-ban a legnagyobb forgalmú utcák kiköveztettek, de a kövezés a többi utcákon is azóta szakadatlanul folyik. 1898- ban a borital és husfogyasztási adó megváltatott s azóta házilag kezeltetik. 1899- ben a „Hungária“ szálló egyik épületét óvodává alakították át s ugyanazon évben a nagy károlyi—csapi vasút kiépítésére a segélyt megszavazták. Ugyancsak ebben az évben épült fel a Terem-utcai nagy járványkórház. 1900- ban a városi faiskolában kertészlakot építettek, a városi tiszti nyugdíjintézetet megalakították, a közvilágítási kérdés tárgyalása megkezdődött, minek eredményeként 1904-ben megalapittatott s azóta is sok fejlesztésen ment át Nagykároly város villamos müve. 1903-ban megkezdődtek a tárgyalások a polgári fiúiskola létesítése iránt, mely iskola 1908-ban mégis nyittatott* az uj városi kórház épület emlősének kezdete is ekkor került szőnyegre s a hatalmas épület 1909-ben fel is emeltetett. 1905-ben a. városi színházépítésének kérdése vétetett tárgyalás alá és rá 2 évre 1907-ben a színház fel is épült.
