Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-09 / 37. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. szeptember 9. 37. szám. f Politikai és társadalmi hetilap. - A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ! Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: („Kölcsey-nyomda r.-t.“) !dr. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN,-säsi Hirdetések szintén Ott vétetnek fel. N§e- Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Nyilttér sora 50 fillér. | p®r megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fél é vre............................., . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Egy s zám ára.............................20 fillér. A magánbecsület büntetőjogi védelméről. Schuft! Gauner! E szavak kíséretében osztotta ki Mattauschek Emánuel horvátországi gyógyszerész azokat a hatalmas ökölcsapásokat, amelyeket a budapesti dunaparti korzón, a Chavrak Levin, horvát belügyi osztályfőnök társaságában nyugodtan cigarettára gyújtó horvát bán, Dr. Tomasich Miklós Magyar- ország zászlós urának kegyelmes arcára szánt, állítólag azért, mert ez őt és családját anyagilag teljesenjlönkretette. Annak a kérdésnek a bírálatába, vajjonj igaz-e és helyes cselekedet volt-e a horvátok „Szilágyi Dezsője“ részéről az, hogy állítólag majom bosszúból törvénytelenül elvonta azt a patikajogot, amelyet elődje Rauch Pál báró, volt horvát bán a törvényes formák teljes betartása mellett Mattauscheknek engedélyezett, vájjon igaz-e és az ország harmadik nagy zászlós urához méltó cselekedet volt-e, hogy állítólag azért, hogy első, elvált feleségének, ki Mattauschekért a patika berendezéséhez szükséges összeg egy részéért rokoni viszonyánál fogva kezességet vállalt, — anyagi kárt okozzon, teljesen tönkretette Mattauscheket, — arról sem óhajtunk beszélni, hogy ha jogos nem volt, — nem volt-e emberileg érthető és indokolható Mattauscheknek a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedete, hogy tönkretevőjét, legyen bár az ilyen kiváló egyéniség, ilyen fontos közjogi méltóságot betöltő egyén nyilvánosan a legdurvább kifejezésekkel illetett és tettleg in- zultálta. Mi csak a büntetőjogilag végtelenül érdekes bűneset kapcsán reáakarunk világítani büntető törvénykönyvünk egyik nagy hiányosságára — és reáakarunk mutatni arra, hogy a büntetés, mellyel e bűncselekményt a törvény korlátái között megtorolni lehet, — végtelenül csekély és nincs arányban az elkövetett sértés nagyságával. Ezer korona maximális pénzbüntetés az, a mellyel az akár szóval, akár tettel elkövetett egyszerű becsületsértést megtorolni lehet. Erre a szorult anyagi viszonyok között élő Mattauschekre kiszabandó pénz- büntetést, ha ugyan egy jóakarója, vagy a bán egyik ellensége^-nem ad neki kölcsön a pénzbüntetés lefizetése céljából, fogházbüntetésre fogják átváltoztatni, de ha Mattauschek véletlenül gazdag ember volna, nevetve nézne a büntetőjogi következmények elé! Feltéve, ha a maximális büntetést szabják az esetben ki, mivel a btk. 262. §-át aligha lehet itt alkalmazni — 1000 korona pénzbüntetés méltó megtorlása e bűncselekménynek ? Alig hisszük, hogy e kérdésre megnyugtató feleletet lehetne adni. Nagyon gyakran érezzük, de különösen érezzük ilyen esetekben, hogy a büntető törvénykönyvünk nem védi meg kellőleg a magánbecsületet. Innét van az, hogy annyi nálunk a párbaj és az önbíráskodás. Ha a magánbecsület a büntető törvényben kellőleg védve volna, sok ember meggondolná, hogy a törvény oltalmát vegye-e igénybe avagy az elavult és modern korba nem való párbaj előre ki nem számítható esélyei utján szerezzen-e magának a rajta elkövetett sértésért elégtételt? Arra sem volna indokolható szükség, hogy önmaga igyekezzék ugyancsak a büntető törvénykönyvbe ütköző módon, önbíráskodás utján magának elégtételt szerezni. Tudja ezt, érzi ezt mindenki, és sajnálattal látjuk, hogy ennek dacára a büntető novella „hozatalakor nem tartották szükségesnek a magánbecsület nagyobb védelmének törvén) biztosítását, a büntetőtörvény idevonatkozó intézkedéseinek szigorítását. A társadalmi rend és az igazság érdekében szükséges volna mielőbb a büntető törvénykönyvnek e szembetűnő hiányát orvosolni! Az elveszett. Irta: Csató Károly. Halavány, sápadt, de nagyon szép arcú leány ült a rendőrfőkapitány előszobájában egy széken. Senki sem tudta volna megmondani az első pillanatra, hogy az izgatottságtól vagy a nyomortól ilyen szánalmas a külseje. Tény az, hogy e helyütt nem érnek rá törődni az emberek külsejével és lelki állapotával. Az ügyeletes rendőrtisztviselő ott ült az Íróasztal mellett és egykedvűen rovogatja az előtte lévő hivatalos naplóba a jelentkezők rövid monográfiáját. Olv egyforma ez a művelet ő előtte, hogy fel sem tűnik neki, ha akármilyen gyászos delictumot diktál is be a jelentkező fél kihallgatása okául. A tágas előterem fala mellett székek vannak, hol a jelentkezők helyet foglalhatnak és ott várják be, mig a sor rájuk kerül. Amint igy ülnek, a fogalmazó egyenkint szólítja őket valamennyit, azután perceg a toll és jegyzi amit a jelentkezők mondanak. Most egy öreg, kimeredt, véres szemű ember jő sorra, kinek a melle úgy hörög minden szónál, mint a lyukas fújtató. — Wágner Ambrus kötélverő, — szólt a férfi szakadozott hangon. A fogalmazó ir, miközben megkérdezi, hogy mi járatban van. Az öreg minden szerénykedés nélkül előadja kérését. — A feleségemmel összevesztünk, kilöktem az utcára ... De jött a rendőr, kint a kapuba megakart csípni. Én egy bicskával belevágtam ! Igen el voltam keseredve . . . Nem is tudtam, hogy mit teszek. Elitéltek pénzre meg elzárásra. Ezt jöttem elkérni a nagyságos főkapitány úrtól. Ha félbe szakadt a beszéde, jött a másik. — Csupor Mária vagyok, — szólt egy dagadt arcú, magyarul hamisítatlan tót dialektusban beszélő asszony. — Mit akar? Mély sóhaj. A szájából kiáradó pálinka szag elárulja, hogy mielőtt ide jött alaposan beszedett a pálinkás boltban kapható „kurázsi“ csinálóból. — Kérem szépen én vicéné vagyok a Hársfa-utcában ... Az egyik lakóval összekaptam, elitéltek . . . Sokat kell fizetni . . . A többit már úgy is tudják, nem is kell mondani. A toll percegja fogalmazó kezében, az asszony pedig mély sóhajjal vissza ül a helyére. A fogalmazó feltekint. — Ki következik ? Már mind soron voltak, csak a sápadt arcú szép leány nem, áll az ablaknál. — Kérem, — szólt a hivatalos hang. A leány ijedten rezzent össze. Felált a székről s tétova tekintetet vetve a teremben ülőkre, azután oda ált a fogalmazó elé. Minden mozdulatából kilátszott, hogy sohasem volt még ilyen helyen. Pedig itt elkeli mondani most jöttének okát. Ami a legjobban hátráltatta őt ebben, az az volt, hogy á jelen levők min- denikének a szeme ő rajta függött. Mindenki kíváncsian leste, várta, hogy mi járatban van ez a csodálatos szép teremtés. Ha igen, akkor forduljon teljes bizalnmmal BLAU KÁROLYHOZ, a Kereskedelmi és Iparbank újonnan épült palotájába, a hol sérvkötők, haskötők, hátegyenesitők, Diana havi kötök, irigátorok. gumiharis* nyák, fáschli kötők, vatták, különféle kötszerek titoktartással szolgáltatnak ki. Kötszer részére külön próbaterem. Valódi francia gummi különlegességek. Női pipere és illatszerek, arczkenőcsök, amerikai porczellán púder, mindennemű fésűk és kefék. Vidéki megrendelések azonnal elküldetnek. A n. é. közönség pártfogását kéri tisztelettel BLAU KÁROLY keztyüs- és kötszerész- és úri divat üzlete NAGYKÁROLY, a Zárdával szemben.
