Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-29 / 31. szám
6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 31. szám. ÉRMELLÉK. Omke Érmihályfalván. Nagykároly és az érmellék, de különösen Érmihályfalva, daczára annak, hogy külön vármegyék területén fekszenek, olyan szoros összeköttetésben állanak egymással, annyira egymásra vannak utalva és olyan nagy horderejű, fontos, gazdasági kereskedelmi és erkölcsi okok kötik őket egymáshoz, hogy e két helynek egymással minden anyagi és szellemi kapoccsal való szorosabb viszonyba hozatala érdekében mindkét részről minden lehetőt el kell követnünk. Hizelgünk magunknak azzal a meggyőződéssel, hogy ezeket az érdekeket szerény erőnkhöz és képességeinkhez képest mi is előmozdítani, a két várost egymáshoz közelebb hozni, az érdekeket egyesíteni vagyunk hivatottak. Lapunk e két, nemcsak általunk, de minden mélyebben gondolkodó és a viszonyokat ismerő ember által egymásra utalt testvérvárosnak nevét viseli homlokán és reméljük is, hogy ez irányban való munkálkodásunk meddő és eredménytelen nem marad. Fokozza munkakedvünket, növeli buzgalmunkét és ambíciónkat az a körülmény, hogy az első nagy horderejű, komoly lépés, amely bizonyára a teljes testvériesüléshez fog talán nemsokára vezetni, — megtörtént. Számos érdekeink közül a legfontosabbak egyike a kereskedelem lett az, amely az első lépést eme jelentős irányban megtette s igy mintegy az úttörői munkát végezte el. A tény maga rövid és egyszerű. Természetes is. De belső körülményei, fontossága és nagy hordereje feltétlenül megkövetelik azt, hogy mi, akik Nagykárolynak és az Érmelléknek általános érdekei mellett, mint a kereskedők hivatalos lapja különösen a kereskedelmi érdekekre fektetünk súlyt, a dologgal mélyebben és behatóbban foglalkozzunk. A tények rövid története a következő. Érmihályfalva kereskedői között az iránt indult mozgalom, hogy a nagykárolyi kereskedők példájára Érmihályfalva kereskedői is belépjenek az Országos Magyar Kereskedelmi Égyesülésbe és pedig oly módon, hogy az érmihályfalvai kereskedők nem képeznének külön kört, illetve nem úgy szerepelnének, mint az Omke külön fiókja, hanem az Egyesület nagykárolyi fiókjába lépnének be s igy lennének tagjai az Omkének. Természetes, hogy az érmihályfalvai kereskedők eme mozgalma a nagykárolyi kereskedők legőszintébb rokonszenvével találkozott s igy mi sem állja útját annak, hogy e két város kereskedelmi világának egyesülése a legrövidebb időn belül tényleg meg is történjék. Örömmel registráljuk ezt a teljesen komoly és máris a megvalósulás stádiumában álló mozgalmat, mert hiszen ez lesz az első komoly és nagy lépés e két városnak nagyobb, teljesebb és talán minden irányú közeledéséhez; örülünk különösen azért, hogy a két város intelligens, hazafias, emelkedett gondolkozásu kereskedő-társadalma volt az, amely ezt a nagy horderejű első lépést megtette. Bizonyosnak tekinthetjük most már, hogy úgy az érdekközösség, mint az első lépést természetszerűleg követő további közeledés rövid idő alatt minden egyéb irányban, legyen az ipari, gazdasági, társadalmi, vagy bármily más irányú, össze fogja hozni, egymáshoz közelíti, sőt egymáshoz köti Nagykárolyt és Érmihály- falvát, amely szövetség — talán mondanunk sem kell, — mind a két városnak a legnagyobb mértékben előnyére fog szolgálni. Bár a kérdéssel még bővebben óhajtunk foglalkozni s azt minden irányban lehetőleg jól megvilágítani szándékozunk, lapunk szűk határai nem engedig meg, hogy ez alkalommal már kifejtsük ez irányú nézeteinket s igy ezt máskorrra halasztani vagyunk kénytelenek. Nem mulaszthatjuk el azonban már e helyen teljes elismeréssel adózni Érmihályfalva lelkes, hazafias, intelligens és hivatott kereskedőinek és őket a szép és helyes eszme megpenditéséért őszintén üdvözölni. Bizonyítékot szolgáltattak ezzel arra, hogy igenis ott a helyük, abban a nagy, nemes czélu társaságban, amely épen azért van és főczéljai egyikének azt vallja, hogy a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek és hazának ezt a nagy, impozáns, szép osztályát fejlesztve, erőben, becsületes és hazafias munkában megizmo- siíva arra a mainál magasabb és őt már régóta megillető helyre emelje, intelligenciában, hatalomban, erőben, a többi társadalmi osztályok mellé oly színvonalra helyezze, amely egy ilyen tiszteletre méltó, nagy testületet olyan nemes eszmékkel és szép gondolkozással, aminőt az Omke programmjában hirdet és szigorral be is tart, — feltétlenül és teljes mértékben megillet. Őszintén üdvözöljük ezért az érmihályfalvai kereskedőket, akikkel nemsokára mint az Omke nagykárolyi fiókjának tagjaival lesz módunkban találkozni s akik e társaságban való szereprésük szép jövőjének adták zálogát akkor, amidőn minden, bármily oldalról jöhető és bármi néven nevezendő hatás nélkül, önmaguktól, csupán saját intelligenciájuk és mélyebb gondolkozásuk folyományaként bámulatos egyöntetűséggel érezték meg ezen egyesülésnek szükségességét és tiszteletreméltó határozottsággal szereztek is annak érvényt és valósították meg akaratukat. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy sem az egyes egyén, sem egy osztály műveltségének, intelligenciájának nem lehet fokmérője a tartózkodási hely kicsiny, vagy nagy volta s hogy a modern, haladó világ kívánalmait épen úgy megérzik és követni tudják Érmihályfalván, mint Budapesten, vagy bárhol a világon, így lesz lassan egy impozáns, nagy szövetséggé egy szerves egésszé az egész magyar kereskedő-társadalom. HÍREK. Érmihályfalva képviselőtestülete f. hó 15-én P. Kovács Sándor főbíró elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Tárgyalás alá került a járási főszolgabíró megkeresése a föld- mivelésügyi miniszteri rendeletnek megfelelő husvágatási szabályrendelet módosítása. A közgyűlés megbízta a főjegyzőt, jegyzőket és állatorvost a módosítások elkészítésére. A tárgyalás további folyama alatt a vásártéren és szomszédos utcán összegyűlendő vizek levezetése ügyében a beérkezett ajánlatok fölött kellett volna a képviselőtestületnek dönteni. Előbb azonban felszólalt Konrád László és Glük Benő, akiknek javaslatára kimondta a gyűlés, hogy a versenytárgyalást jóvá nem hagyja, hanem uj lejt- mérést tart szükségesnek s megbízza Vámos Dezső hidmérnököt az uj tervezet elkészítésével. Kimondta a közgyűlés belépését a homoki szőllős gazdák országos egyletébe, ellenben a E. M. K. E. hasonló kérelmének helyt nem adhatott. A néh. Lovass Károly által az önkéntes tűzoltó egyesületnek adományozott, de használhatón telket a közgyűlés az izr. egyháznak 100 koronáért eladja. Végezetül Konrád Lászlónak az utcák elnevezésére vonatkozó indítványa következett. A közgyűlés az állandó választmányt javaslattételre kéri fel. Halálozások. Ördög Vince az Érmihályfalvai Takarékpénztár sok éven át volt tisztviselője f. hó 23-án 60 éves korában elhunyt. Temetése f. hó 24-én volt nagy részvét mellett. Özv. Szathmáry Dánielné érmihályfalvai lakos, aki egyike volt a régi jó idők „nagyasszonyainak“ f. hó 26-án hosszas szenvedés után 80 éves korában meghalt. Az elhunytban özv. Botos Györgyné és Lévai Vince nagykereskedő veje, édesanyjukat gyászolják. Képviselőtestületi gyűlés. Széhelyhid község képviselőtestülete 1911. évi julius hó 27-én délután 2 órakor a városháza tanácstermében gyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Az aljegyző, segédjegyző és írnok fizetésrendezése. 2. A segédjegyzői állás rendszeresítése. 3. Községi és körjegyzők „Erzsébet“ árvaházának támogatása. 4. Katz Lajos iparostrnoncsiskolai tanító a tanfolyam látogatására engedélyt kér. 5. Veisz Ödönné várostagi bérlő kérelme, hogy beriete leteltével az általa emelt épületekkel rendelkezhessék. 6. Kisdedóvodai felügyelő-bizottság választása. 7. Szilágyi Mihályné állandó gyermek- menedékház vezetőnőnek állásáról való lemondása. Verekedés a lakodalomban. Nagy lakodalmat tartottak Szalacs községben György József uram házánál. A jó házigazda nem sajnálta a vendégektől az italt s igy történt, hogy este már többen duhajkodni kezdtek. Duhajkodás közben Szász Imre Kovács Jánosnak tréfából a kalapját elvette, amin az utóbbi any- nyira feldühösödött, hogy megakarta Szászt késeim. A házigazda közbelépése lecsillapította a kedélyeket. Mikor azonban az ittas Kovács hazafelé ballagott, utána lopózkodott Szász s egy karóval úgy vágta fejbe a mitsem sejtő embert, hogy az azonnal szörnyet halt. Szász maga jelentkezett a csendőrségnél.
