Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-29 / 31. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. julius 29. 31. szám. Nagykároly és Érmeik Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagyidról,yi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. m Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 10®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre...................................................8 korona. Fél évre ........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre.............................................2 korona. Egy szám ára......................................20 fillér. A vállaji körorvosi állás székhelyéről. A vállaji egészségügyi kör orvosi állásának székhelye eddig Nagykárolyban volt s most az 1908. évi XXXVIII. t.-cz. 8. §-a értelmében Vállajra lett helyezve. Ez az intézkedés az adott esetben a lehető legferdébb helyzetbe hozta nemcsak a leendő körorvost, hanem a kör minden egyes községét és lehetetentil nehéz helyzetbe hozta első sorban a kör betegeit. A központ ugyanis Vállaj volna, ahol az orvosnak tartózkodni kellene. Vállajt a körét képező öt község közül, névsze- rint: Csanálos, Fény, Kaplony, Kálmánd és Börvely közül csupán eggyel, Csaná- lossal köti össze köves ut, migaz összes többi községekkel közönséges sár-utközlekedik csupán Vállajra, amelyen ősszel és tavasszal a rettentő sár, télen a göröngyössé, rázóssá fagyott talaj majdnem tehetetlenné teszi a betegek szállítását. Egészen másként áll ez Nagykárollyal, amelytől minden irányban kövezett utak ágaznak szét kényelmessé és veszélytelenné téve a betegek ideszállitását s igy már ez a körülmény is, ha semmi más ok nem járulna hozzá, szinte kötelezővé teszi a körorvosi székhelynek Nagykárolyban való meghagyását. Van azonban egy másik, talán még ennélfis jelentősebb körülmény, amely a régi rend meghagyását kivánja, sőt amely egyenesen nevetségessé tenné az állapotok ilyen jelentékeny megváltoztatását és a kifogástalan helyzet teljes megrontását. Váilajon ugyanis nincs gyógyszertár. Az egész kör tehát Nagykárolyra szorul a gyógyszerek beszerezhetése czéljából s igy olyan keserves helyzet állana elő, a mi a kör székhelyváltoztatásának rövid idő alatt feltétlenül sürgős visszavonását igényelné. A beteggel ugyanis a kör minden egyes községéből Vállajra kellene bemenni s aztán annak hazaszáilitása után mégis el kellene jönni Károlyba gyógyszert vásárolni, ami a szerencsétlen betegeknek nemcsak dupla fuvarba, fáradtságba, időbe, munkába és költségbe kerülne, hanem még veszedelmessé is válhatna a sok időveszteség miatt, amikor pedig az a főczél, hogy ilyen esetekben orvoshoz és gyógyszerhez minél hamarabb juthasson a beteg. Nemcsak a már fentebb emlitett s a vállaji körhöz tartozó községeknek volna ez rendkívül hátrányos és sérelmes, de egyáltalán nincs hasznára magának Vállaj községnek sem, amelynek ugyan nem kellene ezután bejönni Nagykárolyba orvosért, de azért mégis be kellene jönni gyógyszerért; szóval semmiféle előnyhöz nem jutna az öt többi község ilyen nagy hátrányai árán. Hozzávéve még ezekhez azt a körülményt, hogy majdnem minden község a jó ut mellett még közelebb is van Nagykárolyhoz, mint Vállajhoz, be kell látni azt, hogy ez a közigazgatási intézkedés joghatályában fenn nem maradhat, hanem a régi helyzet sürgős visszaállítása válik szükségessé. A törvény alapjában véve helyes, annak megkritizálására nem is gondolunk, azonban bizonyos, hogy ez az intézkedés a vállaji kör helyzetéhez hasonló körülményü körökre nem vonatkozik, mert hiszen azért van, hogy a közigazgatás utján az egészségügyön javítson s igy csak lényegesen rontana. Annál bizonyosabb ez, mert hiszen ugyanez a törvény egy másik paragrafusában arról is gondoskodik, hogy ha ilyen, a vállajihoz hasonló okok merülnének fe! az újítás mellett és czélsze- riibbnek mutatkoznék ezekre vonatkozólag a régi rend fenntartása, ez esetben a közigazgatási hatóság a körülményekhez képest, a törvény határozott intézkedéseitől eltérni is jogosult. A vállaji kör helyzete pedig tipikus példája ennek a helyzetnek s igy a kör székhelye Nagykárolyba feltétlenül visszahelyezendő. Hogy mennyire szükségét érzi a régi rend fenntartásának maga a vállaji kör, bizonyítja az a körülmény, hogy maguk a községek indítottak mozgalmat a körorvosi székhelynek Nagykárolyba való visszahelyezése iránt s mint értesülünk, Csodarabbi. Egy helybeli laptársunk közölte-, hogy Avasvámfaluban egy csodarabbi vetette ki hálóját. Kérdést intéztünk erre vonatkozólag egyik izraelita munkatársunkhoz, ki a csodarabbikról nekünk a következőket írja: A csodarabbi rendesen egy rendkívül okos, raffiniált zsidótipus. Legtöbbje askéta életet él, csak szombaton eszik egy húst és iszik egy pohárka bort, egész héten kenyéren és vizen él. Ágyba csak a szombat kedvéért fekszik — péntek este. Más éjjeleket asztala mellett a sóhár misztikus bölcseleti könyve felett tölti. Éjjel 12 órakor leül a földre és keserves szavakkal sir Jeruzsálem elpusztulásán, várva, hiva a Megváltót. A csodarabbi ritkán rendes állással bíró rabbi, hanem magán rabbi, afféle magán tudós, aki rendszerint Dávid király családjából származtatja le törzsfáját. Hogy a csodarabbi nagy családdal bir, az természetes, mivel fejedelmi családból származik, tehát ahoz képest keli, hogy udvarát is berendezze. Tart is maga körül állandóan egy-két gondnokot, Írnokot és más férfisegédeket. — Ezeknek kötelességök a csodarabbi előszobájában székelni és fogadni az audenciára jelentkezőket. A csodarabbihoz bejutni nehezebb, mint miniszterelnökhöz. Meg kell fizetni minden egyes őgyelgőt (értsd egész személyzetét). A gabi vagy gondnok fogadja az audenciára jelentkezőket. Ennek mondja el ügyét-baját, nevét, származását, fog- ialkozáját stb. Evvel a ludtollal írott kis cédulával, mely a legtöbbször olyan nagy sincsen, mint egy gyermek tenyér, bemegy a csodarabbihoz. A rabbi (ha kevés látogatója van) félóráig is ott hagyja állani az illetőt, mintha nem látná, folyton a Talmudban vagy más szentkönyvben elmélyedve mered maga előtt. Sokszor felriad. Nagyokat csap a könyvre vagy az asztalra. Feláll és tüzesen jár fel-alá, folyton hadonászva, vitatkozva, önmagával beszélgetve. Egyszer csak hirtelen megáll: „Sálem aléchem“ béke veletek, szóval köszönti az áImélkodót,"aki már sóvárogva várja a csodarabbi csókra nyújtott kiasszott kezét. A csodarabbi ritkán várja be. hogy a látogatója panaszát elmondja, mert helyette ezt a csodarabbi mondja el, úgy hogy sokszor a ember komoly gondolkodóba esik, honnan tudja ezeket. Tudni pedig azért tudja, mert életének és bajának minden fázisát, kérelmének és odajövetelének célját 6—8 ember jelenlétében mondja el az előszobában és még mielőtt ő a rabbi színe elé kerülne, már besúgták neki mindezeket. Természetes, aki a csodarabbiban hiszen, az nem tételezheti fel, hogy ez igy van. A csodarabbi válasza ren- cjpsen ez: tartsd meg a szombatot, ne egyél, tréflit, ne borotválkozzál és menj haza nyugodtan, az „Örökkévaló, dicsértessék az Ő neve“ veled lesz és minden az Ő legbölcsebb akarata szerint fog történni. Most a pidján-ra, váltságdíjra kerül a sor, mely rendesen 20—100 korona szokott lenni, melyet a csodarabbi asztalára teszen a jámbor hivő. De hát kik és milyen ügyben keresik is fel a csodarabbit ? Felkeresik őt miudazon hitbeli túlbuzgók, kik a kasztrendszer kötelékei alól még mindig nem tudnak felszabadulni, felkeresik őt a köny- nyenhivők, hozzáfordulnák mindazok, kik az oligarchia nyomasztó, dermesztő uralmát még mindig többre becsülik a tiszta ész jogforrásánál. Felkeresik őt azok, kik a világi törvények szerint már mindent elvesztettek és most
