Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-22 / 30. szám

2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 30-ik szám. tűzoltói intézmény javítása és tökéletesí­tése volt a célja. Ez az intézkedés azon­ban célt tévesztett, mert ez csak fegye­lemlazulásra vezethet a tűzoltói és rendőri intézmény embereinél, ha főparancsnokuk­ról, illetve kapitányukról, ki évtizedek óta szolgálja a várost becsülettel, a felsőbb hatóság ilyen végtelenül elitélő módon nyilatkozik. Ha a rendőri és tűzoltói intézmény tökéletesítése és javitása a cél — amit hiszünk — úgy arra kérjük a mélyen tisztelt főispán urat, hogy szíveskedjék előterjesztést tenni a kormánynak, hogy a végtelenül kevés városi államsegélyt emelje fel, hogy ebből a rendőrségün­ket és tűzoltói intézményünket megfele­lően tökéletesíteni és fejleszteni tudjuk. Más gazdag városok — köztük Szatmár is — aránytalanul nagyobb ál­lamsegélyt kapnak, mint a mi szegény, pótadóval agyon terhelt városunk és igy, ha a főispán ur indokolt előterjesztést tesz a kormánynak és hathatos befolyá­sát érvényesíti, lehetetlen, hogy a mi jogos kérelmünket az meg ne hallgassa. Ez az egyedüli helyes ut, amelyen a rendőrségi és tűzoltói intézményt fej­leszteni és tökéletesíteni lehet. Polgári fin- és leányiskoláink értesítői. Legutóbki számunkban városunk iskolái közzül főgimnáziumunk értesítőjét ismertettük, jelen számunkban a két polgári iskola ezidei értesítőjével foglalkozunk. — Ha elszámolunk a múltról, állapíthatjuk meg, mit várhatunk iskoláinktól a jövőben. A nagykárolyi állami polgári fiúiskola még csak 3 éves múltra tekinthet, de e rövid idő alatt is mutatja a fokozatos fejlődés képét, ta­nítványaink száma évről-évre fokozódik, úgy hogy ez évben már 134 volt a tanulók száma. Az iskola ez évi munkálkodásáról a nagy gond­dal összeállított értesítő számol be, amelyet Patek Béla igazgató szerkesztett. Nagy tudással és helyes történeti felfo­gásra valló értekezéssel Septimius Severus ró­mai császárról irt életrajzzal vezeti be az igaz­gató az értesítőt. A minden részében gondosan feldolgozott értekezés tiszta képben mutatba be életét a nagy római csássárnak, aki a már—már össze­omló birodalmat újra a jólét oly magas fokára emelte, amilyenen nem volt sem előtte, sem utána. Majd a jelen tanévről számol be rászlete- sen az igazgató. Az ifjúságra sem tanulmányi, sem magaviseleti vagy erkölcsi tekintetben nincs súlyosabb panasz csak mintegy másfél száza­lék kapott magaviseletből gyengébb osztályza­tot, a túlnyomó többség dicséretes és jó ma­gaviseletét tanúsított. Tanulmányi előmenetel tekintetében az ifjak általánosságban elérték a megkívánt eredményt. A tanulók 70%-a teljes sikerrel végezte az évet s csak mintegy 12% utasittatott a teljes osztályismétlésre. A tanulók egészségi állapota a könnyebb lefolyású, mulékonyabb bajokat leszámítva — kielégítő volt. Hosszabb ideig tartó, makacs természetű vagy ragályos jellegű betegségek nem fordultak elő. Sok tanuló részesült segélyben, tandíj elengedésben, ami — tekintve, hogy az iskola növendékeinek szülei többnyire szerény anyagi viszonyuak — nagyban elősegítette az iskola látogatásának lehetőségét. Az elengedett tandi­jak összege mintegy 420 koronát tesz ki. Nagy gondot fordított az intézet az ifjak testi egészségére s hazafias érzésük növelésére. Tanáraik vezetése alatt gyakran tettek a tanulók a közelben fekvő alkalmas helyekre kirándulást, sőt mintegy 49 tagból álló csoport tanulmá­nyi útra kelt s Budapest nevezetességeit tekin­tette meg. A hazaszeretet, a koronás király iránti hűség és hódolat ápolása, valamint országunk nagyjai iránti tisztelet, hála és kegyelet ápolása céljából több ízben tartott az iskola ünnepélyt, így Erzsébet királyné halála évfordulóján, márc. 15-én, az áprilisi törvények szentesítésének év­fordulóján, Ő Felsége koronázásának évfordu- lóján, mindannyiszor tartalmas és élvezetes programmal. Meg kell még emlékeznünk az igazgató­ság azon jogos panaszáról, amelyben említést tesz azon körülményről, hogy hely és tanerő szükséglet miatt sokszor csaknem megakad a tanítás rendes menete. Reméljük azonban, hogy az illetékes tényezők megtalálják a módot ah­hoz, hogy ezen — inkább a kezdet nehézsé­geivel járó hiányok is pótoltassanak. Polgári leányiskolánk ez idei értesítője nem kevésbbé kedvező eredményekről számol be az elmúlt iskolai évről. A 18 év óta fen- álló intézet növendékeinek száma idők folya­mán annyira felszaporodott, hogy a jelen iskolai évben szükségessé vált egyelőre az I. osztályban párhuzamosítás. Az intézeti veze­tőnek helyes pedagógiai érzésére vall ez az intézkedés. A meglévő tantermek ugyanis nem képesek 40—50 tanulónál többnek befogadá­sára s igy a fel nem vehető többi jelentkező természetszerűleg — mint ahogy a gimnázium­nál is tapasztaltuk, megy Szatmárra. — Mig igy az igazgatóság helyes és célszerű intéz­kedése folytán felvehető minden jelentkező s nem kell a nevelésügy és a városi érdekek kárára őket visszautasítani. Az intézet növendékeinek száma 255 volt, akik mind erkölcsi magaviselet mind pedig tanulmányi tekintetben a tanítónői kar teljes megelégedését vívták ki. A legtöbb tanuló igen jó eredményt tanúsított s csak igen csekély azok száma, akik nem ütötték meg a mértéket. A testi nevelést szolgálták a növendékek­nek tanítónőik vezetésével igen gyakran meg­tett hosszabb sétáik a szabadban rendezett tornajátékok, porkötő alkalmazása, vizszürövel, tisztán tartott ivóvíz, az intézet jó fűtése, mig a kedély érzelem és a hazafias érzület fejlesztését a nagy számban megtartott iskolai ünnepélyek. A tanári és ifjúsági könyvtár gazdagítása és kibővítése is évről-évre fokozott gonddal történik, amennyire azt a rendelkezésre álló anyagi eszközök megengedik. Sok tanuló része­sült tandíj elengedésben, ösztöndíjban és részint pénz, részint könyv adományban. Gyásza is volt az intézetnek. Cservenyák Károly doktor az intézetnek öt éven keresztül működő egészség­tan tanára hunyt el váratlanul. Mélyen súj­totta ez a tanári testületet és az intézetet is hol nemeslelküen, önfeláldozó ember szeretet­tel munkálkodott. Említést kell még tennünk a kézimunka tanfolyamról, mely gyakorlati értékénél fogva fontos. 18 tanuló látogatta az előadásokat, melyek az alsó osztályokban szerzett kézügyesség tö- kéletesbbitését célozzák. Megemlítjük, hogy a tanulók gyakorlatának fokozására az intézet a jövő évben mérsékelt dijak mellett meg­rendeléseket is elfogad. A polgári leányiskolára vonatkozó adatainkat a Cs. Tattay Irén igazgató által szerkesztett értesítőből vettük. Mindkét polgári iskolánk ezen az utón — Érdemös állat a bürge. A szögény embör mindöne. Taharékja, húsa, teje, min- döne az. Aztán olyan szögényös koszton is el van, mint a gazdája. — Azám, mindene a szögény embernek, — szólok én is, hogy lássa, mint érdekel az ő ügye baja. Jól esik neki az ilyen beszéd. Szinte örömtelt hangon mondja: — A jó Isten a szögény embörnek te- remtötte, hogy lögyön áldott az ő neve . . . Itt megemeli kalapját. Elégedett, meg­nyugvásteli az ábrázata. Pedig valamit még tudna mondani az öreg, ha kérdeznék Ez on­nan is érthető, mert beszélget a lovaihoz. — Gyi na ! Citrom, Julcsa . . . Hátra fordítja a fejét. — Milyen szépen esik. Pedig a lapályos helyekre ölég volna belőle. Elvöszi a viz a vetést . . . Lesárgul mindön . . . Én közbe vetem a kérdést: — Aztán van-e családja? . . . Kellemetlen kérdés. Úgy tesz mintha nem is hallaná. A szűrével bajlódik. Kis vártáivá azonban megszólal. — Csak olyan örökből fogadott . . . — Leányféle ? — Nem a’! Gyerök . . . Felségös. Úgy fogtam föl örökbül ... Azt tudtam jót töszök vele . . . Olyan árva volt, mint magam is . . . — Talán rossz életű ? — Nem ! Vétközik, aki azt mondja. Ron­dos, munkás embör . . . — És mégis! . . . Beszéd helyett hátra legyint a kezével. Csak aztán felel. — Mögtévesztötték . . . — No! — Osztozkodni akar! — Miből? — A vagyonbul. A saját keserves szür- zeményömbül. — Abból ? . . . — Abból ám ! pedig nem hozott semmit. Én házasítottam ki. Jó hizlalt tehenet vágtam a lakodalmára. Két posztó ruhát csináltattam a számára, hogy lögyön illendős ruhája az es­küvőre. — És mégis osztozkodni akar . . . — Osztozkodni ám. Azt mondja, ha bé- rösképen szolgált volna is, lönne mán kere- setje. No, mondom, hány olyan bérös van, akinek még tisztösségös ruhája se nincsen. Neköd még subád is van. Vadonat uj, mög viseltes is. — Ott van kérőm a báttya. Szolgál az is. Régebben mint ő és mégis szögény. Mon­dom neki, fiam, ami az enyim. az a tiee is. Nem viszöm én el sírba. Itt hagyom nektök, csak öreg napjaimra gondozzatok. De ü csak azon erőlködik, hogy csak adjam ki a just. El akar mönni, nem lösz velünk tovább. Jó, mondom, elmöhetsz. Kapsz 400 pöngőt, mög egy fias tehenet. Asztán elmöhetsz, de úgy ám hogy innen egy gazszálat sem viszöl el többet. — Okosan teszi! Ha úgy bánik magá­val megérdemli. — Mög ám ! De úgy nem akar. Nem ! Csak az osztozkodást várja. Aszondja ügyvéd­Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! Szives pártfogást kér tisztelettel: az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom