Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-15 / 29. szám

6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 29-ik szám jólétének emelésére. Magyarországnak e célból és az uj véderőtörvény folytán előálló kiadások fedezésére a legközelebbi három év alatt kö­rülbelül egy milliárd koronára lesz szüksége és Lánczy azt hiszi, hogy a világ egyre foko­zódó aranytermelése mellett e tekintetben nincs nyugtalanságra okunk. Ha idejekorán fölismer­jük a veszedelmet, melyek a magyar gazdasági viszonyok virágzását és a magyar társadalom jólétét akadályozhatják és elhárítjuk azokat, úgy Magyarország fényes jövő elé tekinthet. INNEN-ONN AN. A legtöbb falunak, kisközségnek van bi­zonyos bogara, valami nevezetessége, mely miatt neve és emlékezete említésre méltóvá lett. Ilyen község Salánk is. Ez arról nevezetes, hogy a megüresedett tiszteletesi állásra csak olyan jámbor papot voltak hajlandók a hivek megválasztani, aki akkorára igér esőt, amikor kell. — Salánk jó ecclézsia lévén bő reflektánosokban nem volt hiány, de mivel csak Ajtai uram ígérte meg az esőt, tehát a vokszok mind reá estek. Telt-mult az idő, végre nyár elején beál- lit a tiszteleteshez a kurátor, megvakarja a nyaka tövét, megtörli lecsüngő bajszát és je­lenti : „tiszteletes uram, eső kék." A lelkész azonnal leült, megírta levelét az Úrhoz, átadta az atyafinak, hogy Írassa alá az összes presbiterekkel s hozza vissza. Az aláirás pedig nehezen ment. Először mert a presbitereknek az irás valami ismeret­len ákom-bákom volt; másodszor mert az egyik éppeg akkor kezdett aratni, a másiknak a szénát kellett megforgatni, a harmadik meg eső ellenes ligához tartozott. A kérvényből semmi sem lett, de annál nagyobb patába ütött ki a presbiterek között, miket a bölcs lelkész alig birt lecsendesiteni. így olvassuk ezt a régi Krónikákban. * Nem ritkaság, hogy egyik-másik vőlegény lackot-klackot kér kölcsön barátjától, mikor szive vélasztottjának örök hűséget esküszik. Báli inget kölcsön kérni sem ritka dolog; most pedig a kölcsönzésnek uj fajtáját kezdik meghonosítani a nizzai fürd őben: ott férfia­kat ad kölcsön a város. Nizzában ugyanis sok a hölgy és még több a tolakodó aszfalt betyár. Ezek ellen a város a védelem azon módját eszelte ki, hogy tisztességes, megbízható, ele­gáns és ami a fő diszkrét férfiakat rendel ki a városi hatóság azon nőnek megvédelmezé- sére, ki ilyen célból d. e. a prefektusi hivatal­ban kérelemmel járul. Az elüljáróság tart készletben fekete, szőke, veres, alacsony és magas, de mindenesetre tetőtői-talpig férfiakat, kik közül a hölgyvilág tetszés szerint választhat. A hölgyek mindennap frisset választhat­nak ; a kirendelt szeladonok pedig nem tartoz­nak számat adni vagy jelentést tenni, hogyan és miképpen mulattatták a védelmükre szoruló hölgyeket. * Füldrengési humor. Adj kölcsön k. ba­rátom pár koronát, egy fillérem sincs a mai napra. Hogy-hogy, hiszen tegnap még egy csomó pénzt láttam nálad ! Igaz, de az éjjel, mikor a Royál kávéház- beli kabaretból hazajöttem úgy elkezdett rázni a föld, hogy minden pénzemet kirázta a zse­bemből. * A Balaton kávéházból. Te Grün, te úgy rázod azt a kártyát, mintha egy földrengés volnál. Nű, hát vagyok én egy földrengés? Szombat éjjel pár úri emberrel találkoz­tam, kik feltűnő módon dülöngőztek ide-oda. Ismerőseim lévén megkérdeztem tőlük, hol szopogatták a jó bort? Te bolond, nem is láttunk ma bort előt­tünk. Ugylátszik te nem vagy ide való, mert másképp tudnád, hogy most földrengés van nálunk. * D. e. 11 órakor. Hej Amice, hát ilyen­kor kell hivatalba feljönni ? Minálunk az éjjel földrengés volt, a fali órám megállóit pont két órakor s ezért nem tudtam pontosan, hogy hány óra van. *. Paraszt gazda? — Azt mondják az éj­jel megmozdult a föld. Igaz-e ? — Bárcsak megmozdult volna, de én alólam már rég elcsúszott. * A harminchatos cipő. Cipőpróbálás köz­ben mondta el ezt a történetet egy hires bel­városi cipészmester. — Az uriasszony — kezdte — ragaszko­dik a cipője számához. Ha egyszer harmincha­tos cipőt viselt, soha többé nem akar mást viselni. Nem törődik vele, ha megnő vagy meg­dagad a lába, neki csak harminchatos cipő kell. Nem nyugszik bele, hogy nagyobb lett a lába. Nemrég volt itt egy hölgy nálam. Azt mondja: Kérek harminchatos cipőt. Adok harminchatosat, nem megy fel a lábára. Huzzuk, toljuk, szorít­juk, feszitjük, hiába, nem megy. Már kivörösö­dött az arca. Mondom neki : — Nagysád, nem megy fel. — De föl kell menni — mondja — min­dig harminchatosat viseltem. Mondom: — Talán megerősödött azóta a lába. — Nem, mem. Megint huzzuk, toljuk, szorítjuk; már iz­zadunk bele, de nem megy. Mondom : — Hát ez nem megy fel, nagysád, hanem majd adok én harmincheteset. Az biztosan felmegy. Erre aztán savanyu arcot vág a hölgy és azt mondja : Nem, nem, harmincheteset ne adjon, ha­nem ... — egy számmal nagyobb harminc­hatost. * Őszinte szó. Egyik szomszédos várme­gye főispánja hazament nyaralni a falusi kú­riájába. Pihenni akart s nagyon zavarta, hogy vasárnap éjszakánként rettenetes lármát csaptak a garázda legények. Elhivatta magához a bírót és azt mondta neki: — Nézze, biró uram, én nem tudok aludni, ha itt éjszaka lármáznak, Parancsolja meg a legényeknek, hogy csöndesebben mulassanak. A biró megígérte, de jött a vasárnap éj­szaka és olyan lárma volt a faluban, amilyen talán azelőtt soha. A főispán reggel dühösen hivatta a birót: — No jól megmondta ezeknek a legé­nyeknek ! Hiszen egész éjjel úgy lármáztak, hogy egy percig sem tudtam aludni. A biró alázatosan felelte: • — Ne haragudjék méltóságos uram, mert én szóltam a kisbirónak, hogy dobolja ki, de ilyen lusta, dologkerülő ember nincs több a világon. Ami kötelesség, azt nem csinálja meg. Mondtam is neki, hogy tán főispánnak képzeli magát a semmirevaló . . . HIRDETÉSEK a legjutányosabban felvétetnek lapunk kiadóhivatalában. Eladó szőlő. A nagykárolyi szőlőskertben —­közel a bejárathoz — egy szép fekvésiig teljesen beültetett, jó karban levő szőlő eladó. Bővebb felvilágosítással szolgál la­punk kiadóhivatala. i~r i i ~ i megérkezett. Van szerencsém a helybeli, valamint a vidéki közön­ségét tisztelettel értesíteni, hogy Nagykárolyban, a Verbőcy- utca 1. szám alatt fenálló kályhás üzletembe az eper­jesi Népbank kályhagyárából több waggon legújabb mo- delü, legszebb kivitelű cserép-kályhát szereztem be melynek vételkötelezettség való megtekintésére a n. é. kö­zönséget tisztelettel felkérem. Régi kályhák uj szerkezetre való átalakítását a legjutá- nyosabb árban vállalom. Megrendelésre szénnel fűtő [központi) kályha burkolását, köpenyes Meidinger kályha beállítását is elvállalom. — Egyben felhívom a n. é. közönség figyelmét üz­lethelyiségemben egy majolika kandaló megtekintésére, mely remek magyar motívumokkal van díszítve. A n. é. közönség b. pártfogá- GOLIK JÓZSEF, sát kérve, vagyok kiváló tisztelettel kályhás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom