Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-15 / 29. szám

29 ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. sági dij, egyesületi szabályzat. Mindenki, aki az első segélynyújtás elsajátítására jelenikezik, saját emberbaráti érzését elégítheti ki. Általában a segélynyújtás módjainak el­sajátítása egyéni szempontból is oly fontos és szükséges, hogy megtanulásához mindenkinek örömmel kell megragadnia az alkalmat. Tény ugyan, hogy az orvosi kar minden tagja nagy kötelességtudással, teljes odaadással, önzetlen áldozatkészséggel siet a bajba került embertárs megmentésére, ámde sokszor nem rajtuk múlik a gyors megjelenés. Városunkban különösen, ahol a már annnyit hangoztatott orvoshiány tagadhatatlan tény — az orvosok nagy elfoglaltságuk miatt csak későbben értesit- hetők, jóllehet a mentésnél, az első segély­nyújtásnál nagyon gyakran a pillanatok is számot­tevő időt jelentenek. A mentőcsapat megalakításának előnye igy elsősorban abban nyilvánulna, hogy sokan ismernék az első segélynyújtás módját, s igy a nagyobb szám közül segélynyújtás szükségének esetén előbb volna található hozzáértő mentő. De méí abban az esetben is, ha orvos van jelen, mennyire segítségére lehet a képzett mentő a segélynyújtásnál. Az orvos nem tehet mást mint a betegnek az első segélyt nyújtja, illetve nagyobb szerencsétlenség esetén oly helyzetbe hozza, hogy az eredményesebb kezelés végett kórházba legyen rzállitható. Mennyi kimé- letességet, s jártasságuknál fogva mennyi huma­nitást gyakorolhatnának ilyen esetekben kevés fáradsággal kiképzett mentőink. Az első segélynyújtásban pedig mindenki kiképezhető s annak elsajátítása egyszerű és könnyű. Biztos tudomásunk van arról is, hogy az orvosi kar több tagja kész örömmel tartana előadást az else segélynyújtásról, csak épen a jelentkezésre való felhívás és a jelentkezők cso­portba állítására volna szükség. Ezért fordulunk az Önkéntes Tűzoltó Egyesülethez, s miiek derék és fáradhatatlan főparancsnokához Demidor Ignácz rendőrkapi; tányhoz, s bízunk benne, hogy az ő tevékeny­sége megteremti városunkban ezt az alig nélkü­lözhető emberbaráti intézményt is. pÉTRŐL-pÉTRE. — „Csúnya a világ!“ — mondják egye­sek. — „Milyen szép a világ,“ — mondják mások. És mindegyiküknek igaza van. Elég csúnyaság, bűn, betegség és sok szépség, kellem és jóság van rajta. Az egyik csak ezt látja, a másik csak amazt. Kevesen látnak mindent. Ezt is hallottam már: „Az élet egy rossz vicc. Egy sóhajtás a bölcsőtől a koporsóig.“ Ezeknek kevés. Másoknak sok. Azok meg azt mondják: „Teher az élet. Nyűg, megprópál- tatás egy jobb haza eléréséig.“ De nemcsak a bebeszélt meggyőződés, a hit is igy inog. „Van Isten !“ — kiáltják lelke­sülten a vallás igaz hívei. „Hol van ?“ — kér­dezik gúnyosan a materialisták és tagadók. A gyönge ember ekkor ítéletet mond. ! Szerinte Ítéletet. Pedig csak különböző be­folyásolt szülte vélemény az. Aztán jön egy nagy dolog. Egy nem mindennapi dolog. Mondjuk, jön egy föld­rengés. És olyan mindegy aztán akkor, hogy milyen szempontból fogjuk fel a földrengést. Olyan mindegy, hogy ez a föld, amely annyi szépet, csúnyát hordoz türelmetlen századokon át mozdulatlanul kenyéradó hátán, a rajta levő sok csúnyától, rossztól borzadt és rázkózott-e meg, vagy a földi szépségek és gyönyörök reszkettették meg kéjes borzongással. Nagyon mindegy, hogy az anyaföld, amely magából adja és magába kéri vissza az életet, miért mozdult meg. A hívek sem vitatják, hogy Isten, a tagadók sem bizonyítják, hogy más egyéb erő reszkettette meg a hatalmas maté­riát. Hanem az ember, a nagy, a hatalmas, az alkotó, a természet töviskoronája, — hol van ilyenkor hol késik büszke Ítéletével. Olyan nyomorult, olyan kicsi, olyan gyáva, olyan gyámoltalan féreg az ilyenkor, hogy a föld­nek, ha látná, örökre meg kellene undorodnia attól a teremtménytől, amely jobb napokban büszkén verve mellét, magát a föld korlátlan hatalmú, mindenható urának és koronájának nevezi. * Inog a portugál 1 a köztársaság. Akik csinálták, azok azt mondták, hogy a monarchia szuette alapja tarthatatlan s rajta inog az ország sorsa és hogy be is bizonyítják inga­tag mivoltát, egy jól kimért csapással meg­döntötték, Legalább azt hitték, hogy igen. Még oda sem telepedtek jóformán a szét­rombolt trón puszta helyére, máris érzik a földrengés gyönge lábaik alatt. És a friss köztársaság most jobban reszket, mint az annyit ostromolt monarchia egész hosszú éle­tén át. Melyik hát a jobb, melyik hát a biz­tosabb ? És ami a legfontosabb, melyiket akarja inkább az a nép, a melyekhez hozzá­szólni legilletékesebb? A jelekből az követ­keztethető, hogy Portugáliának monarchia kell — még. Nem mondjuk, hogy ez az egyetlen helyes ferma, nefm helytelenítjük a respublicai alapot, de ráoktrojálni valakire, egy népre azt, ami neki nem kell s amit csak erőszakkal lehet beléje gyömöszölni, bebeszélni neki, hogy ez a jobb, amikor amazt jobban szereti, ez a népboldogitásnak olyan merész és lelkiismeretlen formája, ami könnyen az egész eszme hosszú, talán egy­szer s mindenkorra szóló bukását vonhatja maga után s olyan színben tüntetheti fel az egészet, mintha egy csomó nagyobb zsánerű stréber önző kalózhadjárata lett volna az egész. — Idővel még sok minden megvál­tozhatott volna. S lehet, hogy a trónnak önzéstől vezetett emberek közbenjötte nélkül is sikerült volna olyan gyűlöletessé vagy unottá tenni magát, ami az egész népből és nem csupán egyesekből váltotta volna ki a köztársaság utáni vágyat A legnagyobb hiba pedig az, hogy a köztársasági uralom még rosszabb, drágább, keservesebb a népnek, amely cseberből — hordóba jutott a zsarnoki köztársasággal és kezdi hangoztatni, hogy: ne vegyétek el azt, ami helyet jobbat adni nem tudtak. Gamma. HÍREK. Földrengéskor. Remeg a föld, háborog a Duna-Tisza tája Lám megmozdult El nem pusztult Leviátán nyája* Szegény magyar lába alatt Reng-inog a talaj Pusztul megyen .... Vize n s hegyen .... 5 kél leikéből sóhaj. Kunárd fia, Kárpátia Rengeti népünket És oda át, Uj honra lát. Kit a föld kirengett. NAPTÁR. Julius 14-étől—29-éig mindennap megtekinthető a nagykárolyi esküdtek alaplajstroma a polgármesteri hivatalban; ugyanezen idő alatt felszólalás adható be; a szintén kifüggesztett felszólalásokra vonatkozó észre­vételek pedig továbli 8 nap alatt, vagyis julius 21-étől — augusztus 6-áig tehetők meg. Julius 15-én és 16-án este 8 és fél órakor mozi a színházban. Julius 16-án d. e. 10 órakor: Nagykároly város képviselőtestületéuek közgyűlése a városháza tanács­termében. Julius 16-án este 8 órakor: a Magyar Táncmes­terek Szövetségének táncmulatsága a Polgári Kaszinó kerthelyiségében. Julius 20-án: a vállaji körorvosi állás pályá­zata lejár. Julius 20-án d. u. 5 órakor: a Nagykárolyi Zár és Lemezárugyár Részvénytársaság rendkívüli közgyű­lése a Nagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársa­ság üzleti helyiségében. Julius 29-én : az újonnan rendszeresített aranyos- medgyesi körorvosi állás pályázata lejár. Augusztus 12-én : Szatmárvármegye árvaszékénél hirdetett irottárnoki állás pályázata lejár. Augusztus 20-án: a Szatmármegyei Tűzoltó Szövetség nagygyűlése Nagybányán. Augusztus 20-án d. u. 3 órakor : Népünnepély a Lövölde-kertben. Augusztus 26-án d. u. 5 órakor: a Nagy károlyi Atlétikai Klub közgyűlése a Fény-utcai sporttelepen. Augusztus 28-án: a szatmári kir. törvényrzék, járásbíróság, ügyészség és fogház fűtésére az 1912-ik évben szükségelt 707 köbméter tűzifa árlejtési határ­ideje lejár. Szeptember 21-étől — október 2-áig: a Szatmár­megyei Gazdasági Egyesület kiállítása Szatmáron. Gróf Károlyi Mihály állapota örvende­tesen javul. Sebláza nincs, fájdalmai is sokkal kisebbek már, úgy hogy a gyógyulás rövid idő alatt be fog következni. Margit-nap. Gróf Károlyi Istvánná szül. Csekonits Mavgit grófnő f. hó 13-án ünnepelte meg névünnepét, mely alkalomból a nagyká­rolyi nőegyesület, mint érdemdús elnöknőjét, Írásban üdvözölte. Szabadságon az állomásfőnök. Aczél Ferencz nagykárolyi állomásfőnök 4 hétre sza­badságra ment. Távolléte alatt Pásztói Dénes hivatalnok helyettesíti. Őfelsége a király a kecskeméti földren­gés károsultjai számára magánpénztárából 100,000 koronát — a vámfalui ref. egyháznak nak pedig 200 koronát adományozott. Házasság. Csics Jenő felsőrónai jegyző e hó 12-én esküdött városunkban örök hűsé­get Almássy Anna terebesfehérpataki állami ta­nítónőnek. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügy­igazgató személyesen akarván meggyőződni az adókivető-bizottság méltányos és igazságos mű­ködéséről, szombaton a bizottság ülésén meg- jeknt és végig hallgatta a tárgyalásokat. Távo­zása előtt a bizottság mük^” 31 igaz elisme­réssel nyilatkozott. Esküvő. Koronczy István mezőlaborczi pályafelvigyázó a napokban tartotta esküvőjét Meszesy Ferenc polgártársunk leányával Erzsi­kével. Ügyészi megbízott. A vármegyei tör­vényhatósági bizottsági közgyűlés Dr. Merts László helybeli ügyvédet a járási rendőrhatóság mellé ügyészi megbízottul nevezte ki. Áthelyezés. Penyigei Sándor betétszer­kesztőt Óradnáról a pénzügyminiszter a hely­beli kir. járásbírósághoz helyezte át, ahol mű­ködését rövidesen megkezdi. Fényes estély. Gróf Károlyi Istvánná sz. sz. Csekonits Mnrgit grófnő névnapra előesté­dén a kastélyban fényes vacsorát adott, ame­lyen a meghívottak nevében Cseh Lajos főgimn. igazgató mondott lelkes felkőszöntőt a gróf- néra. A kellemes és emelkedett hangulatban eltöltött estélyen gróf Károlyi Györgyön és az itt időző gróf Leininger tábornok, aradi vértanú leányán és unokáján kívül résztvettek: özv. Dr. Serly Gusztávné, Ilosvay Aladárné, Uosvay Katinka, Ilosvay Győrgyné, Jurcsek Béla és neje. Péchy László és neje, Récsey Ede és Cseh Lajos. _________ R. * Keleti mytologíai halszörny, melynek hátán nyugszik a föld.__________________________________________ : G allérok gözmosása: VgA iljkÍAp fi#» 1 Kézimunkák, glassé keztyük, tükörfénnyel hófehérre HÄJ MJ vl » Bútorok szőnyegek tisztítása Jagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom