Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-08 / 28. szám
28-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. nak csak a jelen fáj. így aztán nem marad más hátra, mint arra kérni az adókivető bizottságot, hogy adó kivetésénél hallgasson a szív, a méltányosság és emberséges felfogás szavára. Ne tekintse az adózókat halálra ítélt bűnösöknek, akikre mindent rá lehet sózni. Tekintse különösen a bizottság azt, hogy Nagykároly város lakossága annyira el van csigázva, any- nyira ki van merítve az adó dolgában, hogy terheit, amelyek anélkül is alig elviselhetök már, tovább fokozni', adóját még feljebb emelni annyi volna, mint a kétségbeesésbe és a tönk szélére dobni mindazon embereket, akik magukat nagykárolyiaknak nevezni szerencsések. Tekintetbe veendő első sorban a nagy drágaság, a mely ma már majdnem a lehetetlen felé közeledik; tekintetbe veendők a rém drága munkabérek, amelyek ma már minden munkaadót a socialis solidaritás egyetemlegességével sújtanak s amely alól kivétel nincs, amely egyformán súlyt iparost, kereskedőt és minden olyan egyént, akinek foglalkozása mások munkájával áll kapcsolatban. Bármerre is tekintsünk, nézzük bár a társadalom akármilyen egyénét, mindenkinek nehéz ma a helyzete. Ezeket vegyék tekintetbe azok, akiknek kezébe az adókivetés munkája le van téve, akik oly fontos és minden igazságérzetet, belátóképességet és lelkiismeretességet lekötő hivatást teljesítenek ezeken a szomorú adó-napokon. Lássák be, hogy Nagykároly város lakosságát még erősebben sanyargatni, mint eddig, any- nyit jelentene, mint tönkretenni, néptelenné alakítani a várost, elűzni innen mindenkit, akinek egy jobb hazába menekülni módjában van. A sok adó erőszakos kivetése csak illu- zioriusan hasznos, tulajdonképen pedig köny- nyen káros lehetne a város érdekeire nézve. Ezt is tartsák szem előtt a bizottság tagjai és legyenek humánusak. [iÉTRŰL-jlÉTRE. Tele vannak a lapok azzal, hogy a függetlenségi párt a nagy obstrukciót feláldozta egy Ö azután elmondta, hogy a tanár ur sokat beszélt rólam, hogy milyen jól tanulok (mert Gita érdeklődött az iskola iránt) s igy ő kedvet kapott megtudni, hogy az ő Palikája-e az a jó tanuló? S folyt a beszéd tovább. Visszaidéztük a múltat, ő ismét az én kedves kis szomszédnőm volt és én az ő Palikája. Még emlékezett a csokor históriára, elmesélte nekem s én olyan boldog voltam, hogy még emlékezett rá. Boldog voltam, hogy együtt lehetek vele, hogy ő olyan jó hozzám. Repült az idő, észre sem vettük. Már sötétedni kezdett s véget kellett vetni a tündérálomnak. Felkészültem s búcsúztam. Ö feledé, hogy ő a tanárné s én a tanítvány s [éppen mint régen, homlokon csókolt és mondá: — Isten veled, Palikám! Szerencsétlenségemre éppen ekkor lépett be a tanár ur. Én persze siettem kifelé, de még hallottam, amint Gita így szólt: — Ugyan, Károly, csak nem leszel féltékeny, hisz puszipajtások voltunk valaha s különben is még gyerek. S én busán bandukolva mentem hazafelé s majdnem [elkezdtem sírni az utcán: minek kellett feltámadnia halottaiból Tündérországnak, hogy ha még .úgyis csak gyerek vagyok?... kis vakációért. Minden újságban vezércikk van róla és általános a szörnyüködés, hogy az „ellenzéket“ már ilyen olcsón is meg lehet vásárolni. — Hát Uram Isten, olyan nagy dolog az? Hát nem ráfér egy kis pihenés és fürdőzés azokra a holtra 'fáradt honatyákra, akik eddig a megcsömörlésig papáltak az elegáns honatyai étteremben, — az ülések alatt; akik hazafias tűzzel csapkodták a „bibliát“ a‘'márványasztalon, hogy a kezük is belekékült — az ülések alatt; akik annyi harcias contra és rekontra jelszót vágtak férfias bátorsággal egymás fejéhez — az ülések alatt; akik agyonpipálták a tüdejüket a folyósón a haza szent nevében —,az ülések alatt; akik mindeme fáradságoktól elcsigázva hazafias önfeláldozással a kemény képviselői padokon aludták ki fáradalmaikat — ugyancsak az ^ülések alatt; — és akik még néha beszéltek is, sőt néha ezt is, — az ülések alatt. Kívánunk nekik kellemes üdülést a vakációra és kívánjuk, hogy az kedves egészségükre váljék. Működik az adóprés. Az embereknek szörnyű melegük van. Szerencse, hogy az Úristen gondoskodott rólunk és hideg időt bocsátott erre a néhány meleg napra. Ha ez nem történik s ha az embereket az adó melege is főzte volna, meg a kánikula forrósága is sütötte volna egyszerre, nagyon sok embert könnyen a guta üthetett volna meg a kincstár legőszintébb sajnálatára. — Mégis jó az Isten, gondoskodik a szegény emberről, — mondta valaki melancholikusan haladva fel az adótárgyalásra. — Hanem a kincstár az ellensúlyozza ezt a jóságot, mert duplán befűt az embernek, — felelte erre félig sírva a másik, aki már lefelé jött az adótárgyalási teremből. A „Nagykároly és Érmellék“ egy időtájban sokat zaklatta a kártyásokat, akiket az erélyes hangú cikkek nagyon kellemetlenül érintettek. A kávéházban egy kártyástársaság beszélgetett ezekről a kellemetlen czikkekről és mindenki konstatálta, hogy a „Nagykároly és Érmellék“ mérges cikkei sokat ártanak a nemes kártya-sportnak. — Egy kétségbeesett kártyás erre megjegyezte : — Ha tovább nem hagynak bennünket békében akkor, — kénytelenek leszünk egy saját kártyabarlangot létesíteni . . . Gamma. Orvost kérünk. Szatmárvármegye nemrégiben elhatározta, hogy a vármegyei főorvos mellé egy segédorvosi állást rendszeresít, mivel a főorvos egymagában nem képes elvégezni azt az óriási munkát, amelyet a vármegye közegészségügyének lelkiismeretes szolgálása megkíván. Ezt a határozatot aztán felterjesztette a belügyminiszterhez jóváhagyás végett. Most érkezett vissza a belügyminiszteri döntés, mely a vármegye eme határozatát nem hagyta jóvá. Szatmárvármegye és különösen Nagykároly város olyan orvoshiányban szenved, hogy bármilyen utón egy pár uj orvosnak ideplán- tálása feltétlenül szükséges. De ha ezt a szempontot nem is tekintjük és csupán azt vesszük figyelembe, hogy Szatmárvármegye e legrémesebb egészségügyi állapotokban senyved és hogy ennek folyományaként a vármegyei főor- vos munkája annyira felhalmozódik, hogy azt lelkiismeretesen megoldani emberileg szinte lehetetlen, akkor is be kell látnunk, hogy a belügyminiszternek — bizonyára egészségi viszonyaink nem ismerése mellett — hozott elutasító határozata joghatályában meg nem állhat. Feltétlenül meg kell csinálni azt, a mit a vármegye jelzett határozatában kezdeményezett. Ezt sociális okok követelik. Meg kell mozdulniok az illetékes köröknek, meg kell folyamodni ismételten a belügyminiszternél a vármegye határozatának jóváhagyását. Fel kell mellette hozni minden indokot, mert ha állapotainkat elég hűen le tudjuk festeni, ha elő tudjuk adni azt a siralmas és megdöbbentő egészségügyi helyzetet, amelyben a vármegye nemcsak jelenleg, hanem úgyszólván állandóan senyved, ha van toll és van ékesszólás, amely kifejti az okok parancsoló erejét és végül — amit fel kell tételeznünk — ha van a belügyministerben sociális érzék, belátás, helyes Ítélőképesség, nem is említve a méltányosságot, akkor a most sürgetett másodszori kérelem alapján feltétlenül teljesíteni fogja a vármegye jogos, szükséges, sőt elkerülhetetlen kérelmét. Felhívjuk a vármegye vezetőinek figyelmét erre a fontos kérdésre és a köz érdekeinek megfelelőleg kérjük, hogy a belügyminiszter jóváhagyását minden erejükkel és befolyásukkal kiforszirozni igyekezzenek. HÍREK. NAPTÁR. Julius 8-án d. u. 5 órakor: a Nagykárolyi Atlétikai Klub választmányi ülése. Julius 8-án és 9-én: az Apolló-mozgóban „V. György angol király megkoronáztatási ünnepségének“ bemutatása. Julius 8-án és 9-én: az esküdtképes egyének nyilvános összeírása a városháza nagytermében. Julius 9-én d. e. 11 órakor Szatmárvármegye központi választmányának ülése. Julius 9-én d. e. 12 órakor: a Nagykárolyi Nőegyesület évi rendes közgyűlése a városháza nagytermében. Julius 15-én este: tenniszmulatság és tennisz- verseny a Lövölde-kertben. Járásbiráink szabadsága. Járásbiráink közül szabadságra mentek ; Csics Lajos, Füzes- séri György és Dániel Sándor bírák. Meg is látszik ez a járásbíróság folyosójáról, “mert gyakran alig látunk itt-ott egy-egy perlekedő atyafit. Doktorátus. Borody Dezső ügyvédjelölt a napokban tette le a budapesti tudományegyetemen a jogtudományi utolsó szigorlatot és jogtudorrá avattatott, amihez mi is szívből gratulálunk. Uj állások a vármegyénél. A belügyminiszter Szatmárvármegye 1911. évi költség- vetését módosításokkal jóváhagyta s ennek keretében a kért egy IX. fizetési osztályba sorozott aljegyzői, valamint két dijnoki állás rendszeresítését engedélyezte. A miniszter a vármegye azon határozatát, mely szerint egy segédorvosi és egy közigazgatási gyakornoki állás szerveztessék, fedezet hiányában nem hagyta jóvá. Ez utóbbiról lapunk egy más helyén van szó. Választmányi gyűlés. A nagykárolyi atlétikai club ma f. hó 8-án, szombaton d. u. 5 órakor Fény-utcai sporttelepén választmányi ülést tart, melyre a külön meghívó utján már meghívott választmányi tagok ez utón is meg: : Modern és tartós : : plissézés és gouvlérozás. I Hájtájer Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 43. sz„ a róm. kath. fiúiskola mellett.
