Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. zése után is hozzálátott. így mind erő­sebben kezdte hangoztatni a már régi eszmét, hogy Nagykárolynak törvény­székre van szüksége. Örömmel láttuk, hogy e kérdésben nem volt semmi szét­húzás, semmi személyeskedés, a mi a múltban oly sok sebet ejtett. A város polgársága élénk lelkesedéssel szállt sikra a törvényszékért, és ha ez a lelkesedés, ez az erély nem lesz szalmaláng, meg lesz a gazdagodási, közvagyonosodási tekintetben is oly fontos intézmény, a törvényszék. De korántse higyje senki, hogy Nagy­károlynak közvagyonosodási szempont­ból csakis a törvényszékre van szüksége. Sok, igen sok intézmény, eszme v. rja még a tető alá való hozást, de sok még megalapozva sincs. „A mi késik, az nem múlik“, — tartja a közrnodás. (íme az uj indóházra is évekig kellett várni és amikor már megunván a várakozást, csaknem lemon­dottunk róla, jött a kellemes hir, hogy a jövő év végén uj vasútállomása lesz Nagykárolynak.) Tanúsítson csak a pol­gárság kellő erélyt, kellő érdeklődést a közügyek iránt, foglaljon állást a kellő szenvedelemmel minden uj eszme, uj terv érdekében: az eredmény, a siker nem fog elmaradni. Munkát, a közügyek iránt való ér­deklődést és áldozatkészségét városunk csak e város polgáraitól várhat s ha eze­ket az eszközöket a polgárság megfogja adni: a városi politika helyes irányban lévén megalapozva, Nagykároly a jövő­ben fejlődni fog! „De uram!“ — vágott közbe az elnök, — „hisz erre vádlott megint csak azt fogja mondani : az az én unokatestvérem volt, — vagy gondolja talán kegyed, hogy annyi év után ráismer újra?“ „Azt épen nem, elnök ur!“ — mondá mosolyogva az öreg tiszt — „hanem hadd vé­gezzem be szavaimat. Váczott az időben szokás volt — lehet most is úgy van — hogy belé­péskor minden fegyenczet levetkőztettek és fe- gyenczruhába bujtattak. Ez megtörtént az én fegyenczemmel is, s akkor — igen jól emlé­kezem rá — meztelen karján három betű volt: H. L. S. E betűk talán még most is ott lesznek az illető karján, s azok a tekintetes törvény­széket is jó nyomra vezethetnék. Csak ezt akar­tam mondani az igazság érdekében.“ Minden szem egyszerre a szólóról a vád­lottra irányult. S mekkora változás! Mintegy villámcsapásra eltűnt ennek minden nyugodt­sága, halványan állt ott, s oly mereven, akárha csak a földhöz szegezték volt. Görcsösen ka­paszkodott a vádlottak padjába, mereven nézett a bírákra, melle zihált, ajka vonaglott. Nem volt szükség, hogy levetkőztessék: Isten ítélt! Mindenki tudta, hogy a Káin bé­lyegnek ott kell lenni — karján. „Elnök ur! én vagyok a bűnös“ — nyögte ki végre — egészen magától. * * * A törvényszéki biró itt elhallgatott. Az óra 12-öt ütött. Az ó-év meghalt, az uj meg­született. Vajha vele együtt újjászü­letnének a bűnösök is. R. K. Deák Ferenc menház. 1903. évben, midőn Deák Ferencz szü­letésének századik évfordulóját ünnepeltük, Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága egyhangúlag és óriási lelkesedéssel elhatározta, hogy a haza bölcse emlékének megerősítésére a megye székhelyén egy gyermek-menházat létesít és azt Deák Ferencről nevezi el. Hét év múlt el már e határozat megho­zatala óta, anélkül, hogy az eszme egy hajszál­nyira is vitetett volna a megvalósulás stádiuma felé. Pedig az eszme megvalósítása nem lát­szik nehéznek, mert az 1901. Vili. t.-c. 1. §-a szerint a vidéki állami gyermek-menházak ott állitandók fel, a hol ezek életképes működését a helyi társadalom emberbaráti tevékenysége biztosítja. Szatmárvármegye e célra igen jelentékeny összeget ajánlott fel, Nagykároly városa pedig ingyen telket, ennek folytán az állam a legna­gyobb valószínűség szerint hajlandó volna az eszme megvalósításához oly összeggel járulni, amely lehetővé tenné a menház. felállítását. Tekintettel arra, hogy a menház felállítá­sát humánus és közegészségi szempontból a vármegyére nagyon fontosnak, a haza bölcse iránt érzett őszinte kegyelet szempontjából felette üdvösnek tartjuk, aggodalommal tölt el bennün­ket ez a tudat, hogy több mint hét év alatt az ügy érdekében semmi érdemleges lépés nem történt. Mikor Szatmárvármegye ezt a fontos ha­tározatot hozta, a mozgalom élére'Nagy László akkori alispánt állította, aki azonban az eszmét teljesen elhanyagolta. Ruffy Pál, az országos lelencz-ügy főfelügyelője 1903-ban a közgyűlés határozatának meghozatala után nyomban haj­landó lett volna Nagy Lászlóval tárgyalásokba bocsátkozni, ez irányban hivatalosan is meg­kereste Nagy Lászlót,.de ő természetesen nem válaszolt. Aztán jött az abszolút kormány és a gyermek-menház felállításáról megint jó időre szó sem lehetett. Ugyanígy merült a feledés homályába az eszme a koalíció uralma idejé­ben is. Ma azonban, hogy a hatvanhetes, a Deák Ferenc politikája ismét érvényre jutott, újból fel lehet és fel is kel! vennünk az elejtett fo­nalat. A mostani kormánynak mintegy erkölcsi kötelessége e kérdésben segítségünkre lenni akkor, amidőn Deák Ferenc emlékének tiszte­lete forog szóban. De megköveteli a vármegye becsülete is, hogy egy olyan tervet, amelyet már 7 év előtt elhatározott, már csak saját er­kölcsi reputációja érdekében is ne engedje a feledés homályába. Felhívjuk ez ügyre tehát az illetékes kö­rök figyelmét és kérjük a törvényhatósági bi­zottság által e tárgyban kiküldött bizottságot, hogy a tervezetet mielőbb készítse el és a ki­vitel módozataira vonatkozó javaslatát a köz­gyűlés elé terjessze. Az Atlétika! Club cabaret estélye. Karácsony első napján estéli 8 órakor tar­totta meg ez a fiatal egyesület II. cabaret es­télyét a városi színházban. A nézőtér padsorait díszes közönség lepte el. A műsor 10 óráig tartott, kellemes szórakozást nyújtva az előkelő publikum minden egyes tagjának. A műsort a Zenemükedvelők Egyesülete nyitotta meg a „Szent János bogárkával,“ já­tékukat osztatlan tetszés kisérte. Kupié, táncz, zongora játék és komoly szavalat tették ki a műsor többi részét. Különösen tetszett a Dániel Katika urleány zongora játéka. A „Székely Áb­rándít játszotta biztos technikával és akkora bravúrral, hogy a közönség pompás virágcso­korral lepte meg. A kabarét estélyen a jókedvről Veress Ti­bor és Darányi Iván gondoskodtak. Az előbbi egy szerelmes pár szívhez szóló történetét éne­kelte el igazi, nagy hatással; azután meg vi­dám kupiéival, szép táncával és komikus mozdu­lataival tartotta állandó derültségben a hálás publi­kumot. Valahányszor megjelent, pedig megjelent vagy ötször, mindig megérdemlett lelkes taps fogadta. Darányi Iván sok jó kupiét adott elő; táncával és énekével, valamint komikus mozdu­lataival derültségre tudta hangolni a közönséget, amely gyakran nyilvánította vele szemben tet­szését. A műsor vége felé Kürthy Károly ref. lel­kész jelent meg a színpadon — egyszerű ma­gyar ruhában. Vályi Nagy Gusztáv „Biró uram“ cimü hatásos költeményét szavalta el igazi nagy művészettel. A gyilkos lelkiismereti furdalásait, lelke gyötrelmeit oly tökéllyel juttatta kifejezésre, hogy a nagy közönség visszafojtott lélegzettel és mély megilletőiléssel leste percekig tartó gyö­nyörű előadását. Előadás után a közönség nagy része a „Magyar király“-ba vonult, hol reggelig tartó tánc fejezte be a sikerült előadást. A műsornak, bár elég változatosan volt összeállítva, mégsem volt kabaratszerü jellege. Hiányzott, a mi pedig a kabarét előadásoknál a legfontosabb, a konferencier; mert bizony Wall- ner Ferencz, bár mennyire igyekezett is, nem tudta a konferenciernek azt a szerepét betölteni, hogy az előadók és a közönség közt az ér­zelmi közösséget fenntartsa. Bár el kell ismer­nünk, hogy a rendezés körül óriási munkát fejtett ki. A szerepét azonban egy nyomtatott műsor is nagyon jól helyettesíthette volna. Azt kívánjuk csak még megjegyezni, hogy a „Magyar Király“ tánctermét igen célszerű volna parkettel ellátni, mert Így bizony, ha akármilyen szép kis lány is az ember párja, nem a legkellemesebben esik a tánc. HÍREK. Újév. Az esztendő fogy s megújul, Mint a hold az égen; Ezután is lesz, a mi volt, Bölcs megírta régen. Hány virágod hullt ölembe, Oh boldogság fája! Ezután is adsz egy szálat, Hogy lelkem ne fájna. A búgondban nem szakadt meg, Csak tisztult a szivem; Ezután is atyai kéz Takargat be híven. Nemcsak álnoklelkii embert —, Igazat is láttam; Ezután is lelek gyöngyre E csalárd világban. Álmodott jó a gonoszok Halomra szórt kincse; Ezután is lesz, ki utam Való fénynyel hintse. Paizsom volt a tusában Lelkem öntudatja; Ezután is koszorúmat Egyedül ez adja. A hit volt az éjszakában Csillagom, vezérem; Ezután is hűn kisér ez, Mig a czélt elérem. Van szerencsém az igen tisztelt közönséget értesíteni, hogy a Czipész Iparosok szövetkezetéből kilépve, • NAGYKÁROLYBAN, Gróf Károlyi György-tér 12. szám alatt, (Schnébli Jánosné úrnő házában) ====e czipész üzletet nyitottam ; -■ ............. ahol elsőrangú segédszemélyzettel a legválogatottabb és kipróbált jó anyagból kitűnő és jó munka készül pontos kiszolgálás és szolid árak mellett. — Mindennemű bőrből és különlegességekből, kenőcsök, valamint mindenféle gummisarkak és czipőfiizők nagy raktára. — Különösen fősnlut fektetek arra, hogy csakis valódi finom bőrből, melyeket hazai gyárból szerzek be, versenyképes árak mellett készítsem el a kényelmes, elegáns és tartós czipőket. Fájós lábak avagy testi hibákra kiváló figyelmet fordítok. — A nagyérdemű kö­zönség szives támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel K O D Á C SI MIK L O S ipartechnologiai tanfolyamot végzett czipészmester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom