Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-14 / 3. szám
3. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. HÍREK. Egy szoborról, ami nincs. Közeledik Gaál születésének 100-ik évfordulója. (K. M.) A magyar közfelfogásba már átment az a tudat, hogy a magyar írók csak haláluk után találnak kellő méltánylásra, elismerésre és dicsőítésre. Dehát ez csak úgy általánosságban van igy. Voltak és vannak is a magyar irodalomnak olyan jelesei, akikről sem életükben, sem haláluk után nem emlékszik meg senki. Ezen mostoha sorsú irókkoz tartozik Nagykároly város szülötte, néhai Gaál József is, egy országos hirü bohózat, a Peleskei nótárius és több más jeles színdarab, elbeszélés szerzője is ! Ebből a mellőzésből, elfeledésből akarta őt kiemelni ezelőtt 2 esztendővel egy lelkes pap-tanár, Sróff Gábor. Irt, beszélt, agitált és fáradt, hogy Nagykároly városa nagy szülöttének egy emlékszobrot állítson, amelynek leleplezése az iró születésének századik évfordulóján, 1911. december 12-ikén lett volna. Igen! Csak lett' volna! Mert megalakult ugyan a szobor bizottság, a gyűjtés megkezdődött, azonban az eredményre nem vezetvén, a szoborterv szépen elaludt. Gondoljuk, hogy mennyire fáj ez a sikertelenség az eszme lelkes kezdeményezőjének, de az okot mi megtaláltuk a város polgárságának anyagi helyzetében. Annyira szegény ez a város, hogy az irodalom, a nemzeti kultúra oltárára nem tud, még ha akar is, áldozatokat hozni. Ha a szoborfelállitásához nem is volt meg e városban az anyagi erő, de lesz talán egy emléktábla felállításához. Az meg teljesen mindegy, hogy a Gaál iránt való kegyelet egy szobor, vagy emléktábla leleplezésén nyilvánul-e majd meg, csak megnyilvánuljon ! Az emléktábla felállítását pedig a nagykárolyi Kölcsey-egyesületnek tesszük kötelességévé, mint a mely egyesületnek a programmjába a nemzeti irodalom, a magyar érzés és kultúra istápolása van felvéve. Felállítandó volna pedig ez emléktábla Gaál József szülőházán, amely tudomásunk szerint a mai gubásszin helyén állott, amely akkoriban a gróf Károlyi család tulajdona volt és Gaál atyja, mint a grófi uradalom intézője lakott e házban. És mi azt hisszük, hogy a Kölcsey-egye- sület nem fog megfeledkezni a nemzeti irodalom e jeles művelője iránt való kötelességéről és december 12-ike, Gaál József születésének 100-ik évfordulója a méltó keretekben megünnepelhető lesz! ? Tájékoztató gyűlésekről, hangversenyekről, táncmulatságokról. Január 15-én d. e. 10 órakor, rendőrkapitány választás. Január 15-étől a Royal kávéházban minden este — három naponként változó műsorral — mozgófénykép szinház a közönség szórakoztatására, ingyen. Január 19-ikén d. u. 3 órakor a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület közgyűlése intézeti helyiségében. Jan. 22. A Kölcsey-egyesület rendes évi közgyűlése a vármegyeháza nagytermében. Jan. 22. A Protestáns Társaskör műkedvelő estélye saját helyiségében. Jan. 22. A Kath. Legényegyesület közgyűlése. Január 24-ikén A Hitelbank közgyűlése saját helyiségében délután 3 órakor. Január 26-tkán. Vármegyei törvényhatósági rendkívüli közgyűlés. Január 29-ikén. A Katholikus legényegylet tánc- mulatsága a Polgári kaszinóban. Február 4-én a Kossuth asztaltársaság tánczmu- latsága a Polgári kaszinóban. Február 12-ikén. Műkedvelői előadás a Polgári kaszinóban: színre kerül a „Falu rossza“ című népszínmű. Nagykároly város közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 8-ikán rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen csak egy néhány képviselőtestületitag jelent meg igaz, hogy valami fontosabb ügy nem is szerepéit a tárgysorozatban. A polgármester a virilisekben beállott változásokat jelentette be elsőben. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1911.évi névjegyzékébe felvett gróf Károlyi Gyula — Jurcsek Bélát, Báthory István — dr. Vetzák Sándort, özv. Cservenyák Antalné — Zanathy Istvánt, Péchy Kezdődik estveli 8 órakor. A bemenetel 30 kr“. Szabolcs-, Szatmár-, Bihar-, de sőt Zemp- lén-megye fiatalsága is kocsira szedelőzködött ilyenkor és csengős négy lóval, ostort bontva mentek az Ági mama báljára, ahol olyan nagy dáridók estek, hogy hetedhét országra szólt a hire. Általában két, három megyét is végig farsangoltak a régi világ legényei és gyermekkoromban, az öreg Recsky Andrástól, a hires agarásztól hallottam, hogy egy alkalommal Szabolcs-megyében, a káliói megyebálon kezdve egészen Pest-megyéig, az aszódi Podmaniczky bárók kastélyáig úgy mentek, hogy minden éjjel más-más helyen tánczoltak. Recskyvel voltak a hires szabolcsi főispán, Bónis Sámuel fiai, Samu, később a hétszemélyes tábla több év előtt elhunyt elnöke és Barna, a ki utóbb maga is hosszú ideig volt szabolcsi 'főispán, Mudrány András, Popszász Gyurka, Dráveczky Gyula és még számosán az akkor szerepelt gentryfiuk közül. Híresek voltak a harmincas évek miskolczí úri báljai is. Egy ilyen úri bál alkalmával, úgy a huszas évek derekán, egyszerre csak egy kopottas, művészies kinézésű ember állított be a megyeház termébe. Éppen vége volt a nagy mazurnak és a zenészek keresztbe tették vonóikat. — Ugyan mit akar itt ez a kucséber-forma ember — kérdé Lónyay Jancsi Lossonczy Károlytól, az akkori borsod.negyei adminisztrátor egyik nyalka patvaristájától, s ki éppen helyére vezette táncosnőjét, a Borsod rózsájának nevezett Kun Jucit. Ekkor már a kopott kabátos ember odament a cigányokhoz, valamit súgott a prímás fülébe és elvette a hegedűjét. Halk, édes hangok áradtak most szét a terembe, kesergő, szivettépő, majd fölujongó akkordok, a szellő suttogása egyesülve a vihar kitörésével, köny, mosoly, öröm, bánat, minden, minden együtt volt ezekben a csodás melódiákban. A bál közönsége mintegy bűvölet hatása alatt, néma csöndben hallgatta a halvány arcú embert, a kinek szemei csodásán égtek és mintha homlokáról glóriát lehelt volna|a múzsa ihlet csókja. Mikor elhangzott a dal, a fiatalság odarohant a hegedűshöz, ölelték, csókolták, az öreg urak könnyezve szorongatták a kezét, és a vármegye pennája, Palóczy László is odament hozzá ás megveregette a vállát, belémordult bozontos bajszába. — Briliánt vagy öcsém, áldom a tanítómesteredet! De akárhogy fakgatták is, honnan jön, hogy hívják, nem árulta el és éppen olyan észrevétlenül mint jött, surrant ki a teremből. Egy fiatal ember azonban észrevette, hogy mielőtt elment, karcolt valamit egyik tükörbe. Imre — dr. N. Szabó Albertet, Igaz Károly n— Madarassy Istvánt, özv. Füzy lstvánné — Ősz Jánost és dr. Stern Adolf — dr. Taub Gézát bízta meg a képviselőtestületben őt megillető jogok gyakorlásával. A póttagok közül rendes tagokul a következők hivattak be : Reök Gyula, Fitos Ferencz, Friedl István és Lőwy Dávid. Kénytelenségből tudomásul vette a képviselő- testület a pénzügyigazgatóság azon átiratát, hogy a város I. kerülete házbéradó alá esik. Elrendelték a végrehajtását az uj vásárrendtartási szabályrendeletnek is. Örvendetesen vette tudomásul a képviselőtestület a kereskedelemügyi miniszter azon leiratát, amellyel a vasútállomás építését elrendeli azzal, hogy az építkezés már most tavasszal megkezdendő, hogy minél előbb befejezést nyerhessen. A közgyűlés felkérte Deb- reczi István polgármestert, hogy az indóház létesítését a város nevében Hieronimy miniszternek köszönetét mondjon. Végül ifj. Matolcsy Sándor és Makay Lajos társaskocsi iparukra öt évi adómentességet kaptak. Rendőralkapitány választás. F. hó 15-én tehát holnap délelőtt 10 órakor Nagykároly város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tart, amelyen az újonnan rendszeresített rendőralka- pitányi állás kerül betöltésre. Az állásra 3 jelölt pályázik, de a legnagyobb esélye dr. Falussy Alajos közigazgatási-gyakornoknak van, akinek megválasztása biztosnak mondható. Áthelyezés. Valnicsek Ernő hadnagy városunkból a Budapestre, a lovagló iskolába lett áthelyezve. Eljegyzés. Gnandt Antal penészleki jegyző eljegyezte Torna Mariska k. a. Nagymajtényból. Gyászistentisztelet. Az evangélikus templomban vasárnap d. e. 10 órakor Zelenka püspök emlékére gyászistentisztelet lesz, amelyen emlékbeszédet Rédei Károly, lapunk felelős szerkesztője fog mondani. Eljegyzés. Csics Jenő rahói körjegyző, városunk fia, Csics Lajos járásbiró testvéröccse a napokban eljegyezte Almássy Annie rahói állami iskolai tanítónőt, néhai Almássy Ignác t. ügyész és neje Uray Margit leányát. Halálozások. Szűcs Károly honvédfőhadnagy, aki legutóbb városunkban volt állomáson, f. hó 12-ikén tüdővészben Karcagon elhunyt. Hevele Anna, egy apátián, anyátlan kis árva f. hó 10-én a helybeli közkórházban meghalt. x Aromás és zamatos kávék, vevő előtt pörkölve, kaphatók: Tóth Dánielnél Fény- utcza 19. Többen odamentek és olvasták az odakarcolt betűket: Atovalazaze . . . Micsoda pogány név ez! — Tessék csak visszafelé olvasni. Bátorkodott megjegyezni, egyet sunyitva, a cigányprímás. És most valóban elolvasták megfordítva: — Ez az a Lavota. Korának legzseniálisabb zeneszerzője, a hírneves hegedűs, Lavota János volt a kucséber- forma ember. Természetesen báli referádák sem voltak a régi időkben és a múlt század elején megjelenő lap, a Magyar Kurír egy 1801-ben megjelent februári száma mindössze egy hosszabb, meglehetősen gyarló versezetben emlékszik a farsangról, Hymen igájába nógatván a férfivilágot ilyenformán: A házasság legjobb része az emberi életnek, Megösmerik ezt, kik erről ítéletet tehetnek — Kik tudniillik próbálták árva magánosságban Élni, s azután részt venni a boldog házasságban — És igy tovább rettenetes hosszadalmasan és unalmasan, vagy négyszáz sorban. Arisztokráciánk, a mely a negyvenes évek előtt alig tartózkodott hosszabb időre Pesten, természetesen bálokat, estélyeket se rendezett itt és valóságos eseményszámba ment, mikor a múlt század elején fényes mulatságot adott egyik gróf Nádasdy abból az alkalomból, hogy leányát eljegyezte kapsivári Kapy János, egy dúsgazdag és előkelő felsővidéki gavallér.
