Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-14 / 3. szám
II. évfolyam. — Nagykároly, 1911. január 14. 3. szám. Nagykároly és Ermelléh POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nis- Nyilttér sora 50 fillér. Felelős szerkesztő: RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ..................................................8 korona. Fé l évre........................................... . . 4 korona. Ne gyed évre.............................................2 korona. Egy szám ára......................................20 fillér. Ho vá építsük az uj pénzügyi palotát? Olvasóink még bizonyára emlékezni fognak Szatmárnak a pénzügyminiszterhez intézett azon erkölcstelen ajánlatára, hogy, hajlandó egy uj monumentális oénzügyi palotát építeni és azt 12 évre ingyen átengedni a pénzügyi kormánynak, ha viszont a kormány a pénzügyigazgatóság székhe.yét Nagykárolyból Szatmárra teszi át. Meggyőződésünk az, hogy a kormány ez ajánlattal komolyan foglalkozni egy pillanatig sem fog; egyrészt erkölcstelen, törvény és gyakorlat eilenes volta miatt, másrészt meg, hogy már nagyon is jól ismeri Szatmár azon természetét, hogy mig valamely közintézményt meg nem kap, igér füt-fát és mikor már elnyerte azt és az építéshez is hozzákezdett az állam; a kérő és könyörgő természetű város egyszerre elkezd himezni- hámozni, fenyegetővé válik és majd kijelenti, hogy a megígért hozzájárulást ezért vagy azért nem képes nyújtani és kéri, hogy oldassák fel a köteiezettség alól, a kormány meg már mit tegyen ilyenkor az építkezést abba nem hagyhatja s kénytelen megadni az ilyen nemes fegyverekkel kierőszakolt engedményt. De Szatmár felkinálkozásától eltekintve is, a pénzügyigazgatóság elhelyezésének kérdésével immár komolyan illik és kell is foglalkoznunk. Hisz tény az, hogy a pénzügyigazgatóság mai épülete sem távoli fekvése, sem kicsi volta miatt nem felel meg teljesen az igényeknek. Építse bár fel az állam, a város, vagy magános ember, de az építést már tovább huzni, halogatni bajosan lehet! Az elhelyezés tekintetében már sok helyes terv merült fel, csakhogy az eddigi tervezgetések részint megoldásuk költséges volta, részint egyéb okok miatt nem kivihetők. A „Nagykároly“ azt ajánlotta, hogy az uj pénzügyi palota a mostani nagy zsidóház telkén építtessék fel. Kétségtelen, hogy ez igen üdvös megoldás volna, már csak abból a szempontból is, hogy a pénzügyigazgatóság igy a város szivében feküdne és bárhonnan hamar megközelíthető volna, de hát nem hisz- szük, hogy ez a terv költséges volta miatt kivihető lesz. Azt is emlegették, hogy milyen alkalmas a Takarékpénztár Egyesület telke, de úgy tudjuk, hogy a Takarékpénztár azt eladni nem hajlandó. A Fény- és Attila-utczák sarkán álló Jakabffy-féle telek már távoli fekvése miatt sem alkalmas; a megyeházzal szemben lévő Papp Béla és Szabó Pál féle házak pedig már csak azért sem vehetők meg, mert közülök az egyik nemrégiben uj tulajdonos kezébe ment át, aki talán nem is nagyon szívesen adná el a házát és ha esetleg belemegy az eladásba, úgy kétségtelen, hogy nem olcsón kíván megválni tőle. Mi a magunk részéről a következő megoldást tartanók a leghelyesebbnek és pénzügyi szempontból a legkönnyebben keresztülvihetőnek: Vegye meg a város a főutca torkolatában lévő és dr. Serly Gusztávné tulajdonát képező két telket, bontsa le a rajta álló házakat és nyitson ott egy 15—20 méteres szélességű utcát, ezzel a megoldással aztán Nagykárolynak egy régi álma is megvalósulna: egy a vasutig vezető sugárút létesítése. Az uj utca egyik sarkán állana a pénzügyi palota, a másik sarkán pedig egy másik középületet lehetne elhelyezni. Nem is szólva arról, hogy e terv megKarnevál. Mull éjjelen, midőn a lámpa Fehér fényt hinte szét szobámba, S langyos meleg volt idebenn, S én a longchaisen bágyadoztam, — Félébrenlétben, félálomban — Nyílott az ajtó hirtelen. Valaki nesztelen belépett; Ámulva néztem a vendéget, Ki oly ragyogva jött felém Arany nyal szőtt biborpalástban. Valaha — úgy tetszik már— láttam, Valaha jól ismertem én. Szeme sugárzott, és mosolygott Ajkán az ifjúság, a boldog, Mely sose hervad, el se száll. Szól: — hangja csattogó zenéje Vígan csendülve száll a légbe. — „Nem ismersz?Nevem Karnevál.“ „Én vagyok itt, a bűvös herceg. Ah voltak órák, voltak percek Hogy nem igy vártad jöttömet! De szivdobogva várva, lesve Kívántad, jönne bár az estve, Mely udvaromba elvezet.“ „S a csillogó terembe’, nálam, Lebegő habfehér ruhában Suhantál a csillár alatt, Ábrándos, hajporos fejedben Láttam, hogy táncütemre leb ben Minden keringő gondolat.“ „Mindez feledve ?! Látszik rajtad! Olyan hideggé lett az ajkad! Oly szótlanok a szemeid! Minő szegény vagy, ó te balga Kit ujjongásra, táncra, dalra Már ifjúsága nem hevít.“ „Ó jöjj velem, hagyj könyvet, tollat, Siess, az éj zenébe olvad Körülvesz fényes hő varázs! És bágyadtságot messze űzve, Megérzed, hogy a betű szürke S hogy rózsás minden kacagás!“ „Ó hercegem, mi jut eszébe! — Feleltein én. — E fagyos éjbe Ki nem csal semmi hő varázs Az örömöknek csalfa kelyhe Ezernyi játszi habbal telve Nem csábit el, — had igya más.“ „Ne csaljon, hívjon, — mindhiába. Ujjongó hangos udvarába’ Nem voltam otthon én soha, Szivemben édes dőreségek Szikrázó lángja sohsem égett, Sem habzó kedvnek mámora.“ „Koszorú, friss borágból fonva, Sohasem illett homlokomra Sohasem ingott fejemen. A rózsaszárnyu balgaságok Én tőlem mindig messze jártak És elkerültek szüntelen.“ „Ó hercegem, minden hiába Ez enyhe, halkfényü szobába, A javithatlant hagyja hát; Jó itt e csendes, lágy melegben! Ön meg siessen, menjen, menjen Szép Karnevál, jó éjszakát!“ Ssalay Frusitia. Huszthy Zoltán nagykárolyi fényképész Kossuth-utczai műtermében csakis természethü, szép fényképek készülnek, valamint gyönyörű fényképnagyitások bármily régi kép után is. Pompás gyermekképek! Kellemes, meleg miiteremi Esős, havas, borult időben is kitűnő siker! Öltöző szobácskal
