Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-06 / 19. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 19. szám. Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1911. április 30-án rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés két rendkívüli fontos ügyben hozott határozatot: az állami polgári fiúiskola ügyében és a városi rendőrségi teendőknek a m. kir. csendőrséggel leendő ellátása tárgyában. Az elnöklő polgármester megnyitván szives szavakkal a közgyűlést, napirend előtt kegyelettel emlékezett meg a képviselőtestületnek a közelmúltban, elhunyt érdemes tagjairól s bejelentette, hogy Schönpflug Béla dr. vármegyei főorvossá történt kinevezése következtében tiszti orvosi állásáról lemondott: indítványozza, hogy Schönpflug dr. érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg. Az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadták. A tárgysorozat első száma a vallás és közoktatásügyi miniszter ur leiratának tárgyalása volt az áll. polgári fiú és leányiskolák s az áll. elemi iskola elhelyezése s építése tárgyában. A jog és pénzügyi bizottság szives örömmel veszi tudomásul a minisztérium abbeli Ígéretét, hogy az iskolák építésére szánt 200.000 koronát 1912., 1913. években két egyenlő részletben visszafizeti a városnak. A bizottságok javaslata tehát az, hogy ezt az összeget a nagykárolyi pénzintézeteknél vegyék fel s megbízza a polgármestert, hogy ez ügyben tegye meg a szükséges lépéseket. Egyben elhatározta a bizottság, hogy a két intézetet — amint már lapunk múlt számának vezető helyén kiemeltük, — egymás mellé helyezi s azért megbízza a polgármestert, hogy a nagy- hajduvárosi 13. sz. házasteleknek s esetleg az ezzel kapcsolatos kishajduváros utcai teleknek a polgári iskola elhelyezésére leendő megvétele iránt tegye meg a kellő lépéseket. Az elemi iskola céljaira pedig a jelenlegi polgári leányiskola alakitassék át. A bizottságok határozatát a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette s felhatalmazta a polgármestert a szükséges intézkedések megtételére. A csendőrség ügyében hosszas vita után hozott csak határozatot. A bizottságok bemutatják a helügyminiszter képviselőjével megkötött megállapodásokat s mivel a csendőrség alkalmazása kb: 63'000 korona évi megterhelést jelent a városra nézve, javaslata az, hogy 20°/o-át az összegnek a város felajánlja és 80°/o-át kéri az állam részéről s ily irányú felterjesztésre kér felhatalmazást. Az indítványt zajos vita követte. Az egyik képviselőtestületi tag statárium-ról beszélt s nem szavazta meg az indítványt. Minthogy a vita mindinkább el kezdett sekélyesedni, Csipkés András felszólalása után az elnöklő polgármester elrendelte a szavazást, amelynek megtörténte után óriási többséggel a bizottságok javaslatát fogadták el. Ugyancsak nagy vitát provokált a tárgy- sorozat 8. pontja, amely Petz János és Csókás László kérelmét tárgyalta. A jogügyi bizottság méltányossági szempontból mind a két kérelmet teljesíthetőnek véli. Ezen indult meg a vita, amely dr. Vetzák Ede felszólalásával és névszerinti szavazással véget ért s a bizottság véleményét acceptálták. A tárgysorozat 9. pontja szintén nagy vitát provokált. Az ügy Weinberger Ferenc nagykárolyi lakos kérelmével van kapcsolatban, amelyet a kizottság megadni javasolt. Akkor dr. Vetzák Ede arra való hivatkozással, hogy a városnak van egy szabályrendelete, amely minden hirdetési ügyet házi kezelésbe vesz s ez megerősítés végett a belügyminisztériumnál van, kéri a kérelem elutasítását; hosszas vita után a szavazás döntött, amely Vetzák indítványát fogadta el. Egy képviselőtestületi tagj még azt is javasolta, a tárgysorozat 5. pontjánál, hogy a Széchenyi utca szabályozását egyszerre oldják meg. Tekintettel azonban -arra, hogy erre a fedezet nincsen meg, a bizottságok javaslatát fogadják el, amely a részletes megoldást javasolta. A többi pontot a közgyűlés a bizottságok javaslata alapján intézte el. Petronius. A kivándorlás. I Nagy gyönyörűséggel olvastam azt a szép közleményt, mely az amerikai magyarok életéről e lap folyó évi 17-ik számában megjelent. Hü képet nyújtottak ezek arról, hogy minő sok előnyt tud nyújtani Amerika a kivándorlóknak, hogyan megbecsüli munkaerejüket, milyen becsületesen megfizeti munkájukat. Mikor olvastam, szinte megelevenedett döftem az a nyüzsgő embertömeg, mely egyesíti a világ minden nemzetét, s mely a munkát tekinti az élet legfontosabb feladatának. Erre gondolva meg is értettem : miért tódul ki oly sok munkabíró férfi, asszony, sőt most már fiatal leány is jő magyar véreink közül Amerikába De hát ez olyan kérdés, hogy azt pusztán a megértéssel, elintézni nem lehet. Mert nem arról van szó, hogy ismerjük-e a kivándorlást létrehozó okokat, nem is arról, hogy micsoda hasznot biztosit az egyes embereknek, hanem arról, hogy végeredményben nyer-e a- vagy vészit a kivándorlás által édes magyar hazánk, jó magyar nemzetünk. Ez a kérdés. Ép azért megítélésénél fel kell emelkedni a magyar nemzet érdekének magaslatára, s igy kell megállapítani a kivándorlás méilegét. Nem tagadhatjuk, hogy a kivándorlás nagy vagyonszaporodást jelent Magyarországnak. A kivándorlók java-része azzal az eltökélt szándékkal megy ki Amerikába, hogy ott egy pár ezer koronát összegyűjt. A birtokukon levő régi terhet, az otthoni nehezebb élet által fölhalmozott adósságot igy akarják letörlesztgetni. Itt gyűjtenek egy kis pénzt földvásárlásra, házépítésre. Innen van, hogy a magyar kivándorlók ott kin rosszul élnek, s még a szükséges élelmet is megvonják maguktól. A pénz pedig csak úgy dől be Magyarországba. Pontos számítást nem lehet csinálni, mert a pénzek csak egy része jön postán, a többit bankok küldik, vagy a hazajövök magukkal hozzák. Bizonyos azonban az, hogy ez az ősz- szeg évről-évre emelkedett, mig végre most elérte a 200 millió koronát. Bizony ez nagy pénz ! „Nyugtalan vitézim, Késlekedem tán ?“ Ugrál, táncol, bömböt, Ki néz innen, onnan. Biztatja legényit Egyre jobban, jobban Őrülten szaladgál, Hej, de mind hiába, Elkészülni nem tud S beüti ősz fejét Az ajtófélfába. Pillanatig megáll, Lerogyik és zokog: „Istenem, Istenem, Salamon várának Hiszen nem királya, — Mit tettem, mit tettem — Hiszen foglya vagyok 1“ III. Á galuska. 1873-ban történt, az éhínség idején, hogy megboldogult dédapám, az Isten nyugosztalja, azon töprengett, miképen kellene kenyeret szerezni nagyszámú családjának. Ezt természetesen nem otthon tette, hanem a szomszéd korcsmában, egyrészt mert nem győzte hallgatni szegény dédanyám sírását, másrészt mert szenvedélyes kibic volt. Egy szép napon az egyik játékos komp- licált okok miatt felkelt az asztaltól s odaszólt a dédapámnak : te Lajos, játsz addig helyettem a mit nyersz, az a tied. És a dédapám szegény, hogy az Isten nyugosztalja meg, — nyert is 10 forintot. Nagy örömmel hazaviszi s bősz haditanácsban elhatározták a dédanyámmal, hogy galuskát fognak főzni. De addig is, mig átszalad a lisztért, felteszi a vizet. Hirtelen begyújt s a szemét papirosokat sebtiben behaji- gálja. A dédapám meg nagy szakértelemmel kinyitja a tűzhely ajtaját, leguggol, kiveszi a pipát a szájából, hogy majd feléleszti egy kicsit a tüzet, Teleszhja magát, szeme kidülled és ijjedve bámul, bámul bele a tüzbe — a tízestől búcsúzott. IV. Mese. • Egyszer elátkozta a király a fiát. S az átok fogott: szoborrá változott. A szép királyfi volt a legszebb szobra az egész világnak. Mintha csak élne, sőt némelyek mondják, mintha a szive is dobogna. Mikor az esti szellő meg- fujta, úgy hallatszott, mintha sóhajtoznék. És minden este elzugott egy sóhaj. Hire ment a szerelmes szobornak világszerte és sokfelől jöttek megbámulni őt. A szerelmes szobor mindég körülnézett a bámulok között és nagyot sóhajtott. Egyszer is látta, hogy sok ember közeledik Nyilván, valami kiránduló társaság lehetett. Vigan csevegtek, magyaráztak egymásnak. Hátul egy halk sikoly s egy szép fiatal leány összeesett. A társaság megnézte a szobrot, de semmi különöset sem talált rajta, sőt azt mondják, hogy az egész sóhajtozás meg szívverés csak hazug beszéd. Némelyek azonban erősen állították, hogy mély, fájdalmas sóhajt hallottak. Többszörös kitüntetésben része- SIMS mely városunkban is megjelent. Ez a háziszer hasült szenzácziós csodaháziszer kÍIIk 111 Ba Brillig tásában és erőalkotásában felülmúlhatatlan fagyási „ Rn»nv<s7U'V nr cpi F MilMlialijll 118 m és gümőkoros izom- és idegfájdalmak: fej-és foga tSUKUVaZKY Ur.-rt,Lc, Hr I fajás, továbbá minden meghűlés okozta bajok, ........................................................................................................................ * mint rheuma, köszvény, csuz, ischiás, izületi lob es zsababan szenvedők, végül égési sebek fájdalmainak megszüntetésére. Kiváló fertőtlenítő- és testóvó háziszer. Kapható a főraktárban: ’.20, 2 és 2,50 koronás üvegekben. Kapható városunkban : Hahn János, Nagybányán : Bajnószy Sándor, Szinyérváralján : Gerber Béla gyógyszertárában. Készíti: Borovszky R. dr. orvos és Borovszky K. Budapest, II., Fő-u. 77.
