Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-29 / 18. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 18. szám. mondjuk, hogyha a magas tanügyi kormány a gimnáziumi igazgatókhoz intézett 154201 — 1908 V. K. M. rendeletét — amely a szálláson levő növendékek szigorú ellenőrzéséről intézkedik — a helybeli leányiskola növendékeire is kiterjesztené, akkor kb. 55 növendéket kitevő vidéki tanulók nagy részét a lakás és ellátási viszonyok tarthatatlansága miatt szállásukról el kellene távolítani, ami ezeknek az igazán szűkös anyagi viszonyok között élő szüleire nézve egyenlő volna a taníttatás félbeszakításával. Jelenleg csak a tényt konstatálhatjuk: részletesen fel van sorolva és alaposan megindokolva mindez a memorandumban, ha a kérdés megvalósul, szívesen engedünk betekintést ezekbe a szomorú állapotokba. Leánynövendékekről lévén szó, a fentebbi szempont elodázhatatlanná teszi az állami interríátus felállítását, ahol a növendékek az állam támogatása mellett a jelenlegi ellátás-bér lefizetésével a nekik megfelelő környezetben lesznek elhelyezve, akik ily formán pedagógiai szempontból elsőrangú tudományos és erkölcsi nevelést nyernének. Bízunk a magas tanügyi kormány nemes jóindulatában s reméljük, hogy a kettős jelterjesztés annak rendkívüli fontos és komoly indokai mellett mielőbb meghozza jogos törekvéseinknek gyümölcsét. Petronius. Megnyitó beszéd/) A níagyar dal szeretetét nem kell különösebben a nagykárolyi közönség figyelmébe ajánlanom. Közismert dolog, hogy a dal szeretete a magyar embert csak a sírban hagyja el. Ép oly faji tulajdonság a magyar embernél a nótának a kedvelése, mint akár a harcnak, a háborúnak, avagy a paripának a szeretete. Külsőben, viselkedésben, müveltElmondotta Cseh Lajos főgimn. igazgató a Kölcsey estélyen. „Végre egy igazi báróleányt szólítottunk meg és ismertünk meg, gondoltuk boldogan. Egy Rodmanicky-utcai ház előtt megálltunk. — A báróleány ott lakott. „Én itt lakom — mondotta — a szép báróleány. — Megmondom a nevemet, írják fel, aztán küldjenek sok-sok anzikszot. Balog Böske III. 5. Mikor a nevet és a lakás számát meghallottam, jóstehetség szállott meg. Ugy-e kérdeztem magának Manczi nevű k. 4. éves húga van. Aradon nagybátyja, aki Braun. Anyja születési nevén Klein. Három szobás lakásuk van, de kettőt kiadnak. Az apját Jenőnek hívják. Csak azt nem tudtam, hogy maga a leánya. A leány a nagy meglepetéstől szédülve rohant be, én pedig karonfogva barátaim, siettem tova. „Gyerünk, ha a „báró“ kijön, nem lesz Irigylendő dolgunk. „Reám aligha fogja emelni a kezét.“ „Honnan tudsz, ennyit, még az ördögnél is többet? — kérdezték barátaim csodál kozva. „Hogyne tudnék, — hiszen különböző ügyekből kifolyólag egy hónap alatt hatszor végrehajtottam náluk. —“ ségben átalakulhatott a nemzet, de lelkének faji sajátosságait nem vetkőzhette le az évezredek fölyamán sem. Azért találonl én különösnek az állítást, hogy a magyarnak nem volt a múltban nemzeti zenéje. Csak most van kialakulóban. Azr olasz, francia és a német zene mellett csak a jövőben foglalhatja el az őt; megillető helyet. A hegedősö|c, lantosok éneke, a régi katona és kürucdalok e szerint nem is vehetők magyar muzsikának, vajon hát minek? Nem azt akarom ezzel mondani: hogy nem i akadhat valami nagy mester, aki a magyar metrumot, a magyar hangulatot, és a nemzeti levegőt jobban, zseniálisabban tudja éreztetni a dalban vagy a szenében, mint elődei. Csak azt vitaion*,, hogy a dalban megnyilatkozó faji sajátosság egy idős a nemzettel. Sajnos azonban, hogy a mai nemzedék kezdi veszteni igazi nemzeti érzékét. A magyar-;, dalt összetéveszti a cigányoktól is húzott tót, cseh, rác és oláh dalaimmal. tAzt hiszi, mert a cigány huzza, már magyar. Az orfeumok és kabarék szivetZsöngitó, limonádés termékeiről jobb (nem is beszélni. Ezek a jó ízlésnek és a nemzeti karakternek egyenes megrontói. Valósággal nemzetközi ruhába öltöztetik a magyar szót. Ezekben legfeljebb a nyelv magyar, ha ugyan az ?! 1 oy A Kölcsey Egyesület régi szelleméhez akar hü maradni, midőn a magyar dalnak reftdez ünnepet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Pap Zoltánban, a magyar dal egyik leg- h’ivatottabb mesterét üdvözölhetjük kö* rünkben. Ha van hangulat, amely a magyar nép szivét megragadja örömében és bánatában, otthonában és a mezőn, kis és nagy dólgaiban, mulatozásában és gyászában, az mind visszhangot kelt Pap Zoltán lelkében. Visszhangot kelt de csak azért, hogy a felfogott érzelmeket zamatos nyelvével s magyar muzsikájával tegye'közkincsé. Óriási orgonát épített már fel .dalokból, amelynek minden egyes sipja a magyar népiélek egy-egy érzésvilágát, vágyát, sóhaját, vigságát, kedvét, epekedését, tüzes lelkesedését, ellenálló dacát stb. szólaltatja meg. Dalainak „Muzsikaszó“ c. diszkiadása igazi bőségszárnja a magyar dal faji sajátosságainak. Őszinte örömmel üdvözlöm Dr. Pap Zoltánt körünkben, nagyon köszönöm, hogy hivó szózatunknak engedett. Dalai méltóbban fogják őt jellemezni. Hálával kell megemlékeznem még a Petőfi-Társaság szives figyelméről, midőn mai dalos esténkre képviselőjéül Szávay Gyulát, a jeles költőt küldötte ki. Amidőn őt szívből arra kérem, hogy egyúttal tolmácsolja hálánkat a Petőfi- Társaság nagynevű elnökénél, Herceg Ferencnél is. >■ Ezekután átodom a szót a dalok hivatott interpretatorainak! mezőbb aranybánya vállalat létesítésével. Ezzel akarja dokumentálni a lovagias magyar nemzet iránti szeretetét s vármegyénket méltatta eme megtisztelő bizalomra. Nemsokára tehát megjelennek nálunk is a pápaszemes angolok, akik a természeti szépségeket a sokkal kellemesebben ható aranycsengéssel fogják realizálni. A nagyvárosiak mindig lenézéssel nyilatkoznak a vidékről. Szerintük itt sem tudás, sem művészet nem létezik, annál kevésbbé leleményesség. Erre a balvéleményre nagyon rácáfolt egy, a városunkban megtörtént eset. A hőse — ki csodálkozhatik ezen — a szárnyas Merkur nagyreményű csemetéje, — aki kedvteléssel s bizonyos pokoli gyönyörrel öntött le petróleummal egy kutyát, hogy bebizonyítsa ennek a finom ásványterméknek könnyen lángra lobbanó természetéi, alkalmat adva egyúttal a tűzoltóság felvonulására is. Mi ebben a fényben nemcsak csínyt látunk, hanem a civilizáció első jelét, t. i. a leleményességet — az eset hőse fajának történetében, mert ezzel eddig őket nem igen lehetett vádolni. Valósággal közhely lett ez a kifejezés : tejbe-vajba füröszteni valakit. Ezt a mottót fáradhatatlan lelkiismerettel karolták fel meseiróink sa jólét non plus ultra-ját akarták ezzel bizonyítani. Eddig ez metafora volt. Ma azonban — hála a modern kornak — már valóság. Egy ördön- gős francia vegyész a vajból szappant készített: ezentúl már lehet vajba, ha nem is tejbp füröszteni a reményteljes csemetéket. — Cyrano. — jlÉTRŰL-flÉTRE. Sokat panaszkodnak nálunk arról, hogy nincs idegenforgalom. Pedig ez csak a szerénység jele akar lenni. Mert van: egy merész sarkutazó — aki tényleg járt ott — jelenlegi hivatását fel akarja cserélni egy sokkal jövedelA Kölcsey Egyesület estélye. Azokkal a hírlapi támadásokkal szemben, amelyek legutóbb érték az Egyesületet és annak vezetőséget,^jól esik konstatálnunk,, hogy a í. hó 22-iki Kölcsey estély, úgy erkölcsi, mint anyagi sikerével óriási mértékben rácáfolt az alaptalan, tendenciózus támadásokra. Az estély lefolyása impozáns volt, amelynek fényét emelte az a körülmény, hogy a Petőfi Társaság Szávay Gyulával, az ismert nevű kiváló költővel hivatalosan képviseltette magát. Cseh Lajos főgimn. igazgatónak a Kölcsey Egyesület alelnökének lendületes, magas nívójú megnyitó beszéde, melyet lapunk vezető helyén közlünk, harmonikusan illeszkedik bele az estély keretébe, amely estély tulajdonképen a magyar dal apotheozisa volt. És itt a magyar dal korunk majdnem elérhetetlen interpretálójának, Dr. Pap Zoltán országgy. képviselőnek, a Petőfi Társaság tagjának minden modorosságtól ment, szinte a néplélekből fakadó, közvetlen hangú s mégis művészi termékeivel volt alkalmunk megismerkedni, két valóban elragadó művészi tehetség diszkrét előadásában. E két művészi tehetség Marschalkó Rózsika, Operánk bájos fiatal művésznője és Darabos Lajos hódmezővásárhelyi kántor, országos hirü népdal-énekes. Marshalkó Rózsika kész tehetség, aki bámulatos biztonsággal uralkodik nagyterjedelmü hanganyaga felett, amely a magasabb regiszterekben is remekül iskolázott, tisztán csengő és művészi. Decens, szimpatikus megjelenése, minden pózolástól ment bájos közvetlensége, bámulatos rutinja, temperamentumos előadása valósággal extazisba hozta a fényes előkelő közönséget, aki tomboló lelkesedésének orkánszerü tapsviharban adott kifejezést a „Szomszédunkban. A szegedi lányok, Szebb a barna, mint a szőke, Hirbe hoztak egy leánnyal, Pacsirta dal“ c. dalok előadása után. Valóban elismeréssel kell lennünk dr. Pap Zoltánnal szemben, aki dalait ily művészi interpretálásban ismertette meg közönségünkkel.
