Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-08 / 15. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 15. szám. e'Ien haladni mindig nehéz, úgy a közönséggel és a nem törődömséggei is bajos a megbirkózás. Pedig az emberiség szebb és jobb jövője, a szociális ábránd, a mely minden gondolkodó ember vérében él, csak úgy valósulhat meg, ha az emberiség vagy helyesebben egy nemzet, még inkább egy város polgárságának kollektiv tudása minél magasabb fokra emelkedik. Ott, hol a nemes érzés és ízlés együtt jár a minél nagyobb ismerettel. Üdvözlöm a megjelent közönséged a Kölcsey Egyesület felolvasó estéjét megnyitom. Városi képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly városának képviselőtestülete f. hó 2-án — vasárnap — d. e. 10 órakor tartotta ez évi első rendes közgyűlését. Debreceni István polgármester szívélyes szavakkal üdvözölvén a képviselőtestület tagjait, a napirend előtt megható szavakban emlékezett meg a városi képviselőtestület három érdemes s váratlanul elhunyt tagjáról, dr. Aáron Sándor az oly tragikus véget ért kiváló orvosról, Sugár Emil derék polgártársunkról, ki a messze idegenben, Berlinben végezte be — gyógyulást keresve — értékes életét és Pozsonyi Gáborról,- ki mint hírlapíró szolgálta híven a sajtó terén Nagykároly város érdekeit. A polgármester indítványára mindhárom kiváló férfiú emlékét jegyzőkönyvben is megörökíteni elhatározta a közgyűlés. Ezen kegyeletes aktus után a közgyűlés áttért a napirendre kitűzött tárgyak elintézésére. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a képviselőtestületi tagságáról lemondott Kubinyi Bertalan takarékpénztári főkönyvelő helyébe sorrend szerint Tóth Pál póttag, Dr. Aáron Sándor és Sugár Emil elhunyt tagok helyére pedig Csernyi József és ifj. Gaál Kálmán póttagok lettek behiva; továbbá, hogy a nagykárolyi izraelita hitközség viriiis jogát a jelen év folyamán Peiszner Lajos, özv. Pozsonyi Gábornét pedig Singer Márton képviseli. Ezután felolvastatott a város polgár- mesterének eseményi és statisztikai részletes jelentése a nyugdijügyi bizottságnak múlt évre szóló jelentésével együtt. Tudomásul vétetett azon bejelentés is, hogy a múlt évi házi- pénztári zárszámadás még el nem készülhetett, minek összeállítására a közgyűlés azon kijelentéssel, hogy ezen körülmény a vármegye alispánjának bejelentendő, a folyó év végéig halasztást adott. A múlt évi gyámpénztári számadást a közgyűlés úgy általánosságban, mint részleteiben jóváhagyta. A Kubinyi Bertalan lemondásával megüresedett pénzügyi és gazdasági bizottságba az elnöklő polgármester javaslatára a közgyűlés egyhangúlag Berger Jenőt választotta. A legnagyobb adófizető városi képviselők jövő 19 i 1 -ik évi névsorának megállapítása céljából kiküldött bizottság elnökévé Dr. Kovács Dezső, tagjaivá pedig Csipkés András, Fürth Ferenc, Lukácsovics János és id. Vida Sándor lett megválasztva, jegyzővé pedig Néma Gusztáv küldetett ki. Az iparos tanonciskola felügyelő-bizottsága tagjaivá az 1914-ik év végéig terjedő időre megválasztotta a közgyűlés : Bekker Orbán, Drágus Istvánt Harász. Pál, Járay József, Juhász Lajos, Luczäy János, Lukácsovics János, Mangu Béla, Mátrán Ferenc, Mikó Ferenc, Néma Gusztáv, Papp István, Patay Ferenc, Patek Béla, Preis?3 Miklós, Schnell József, Serly Dénes. Szabó Kálmán helybeli lakosokat s polgármester felhivatott, hogy a bizottság megalakulása céljából szükséges intézkedéseket tegye meg. ...... A képviselőtestületi közgyűlés Ő Felsége, 1. Ferenc József dicsőségesen uralkodó királyunk 80-ik születési évének emlékéül a városi tisztviselő, kezelő-és segédszemélyzet teg- jainak múlt évi nyugdíjigényét 3 évinek be- tudónak határozta el. i A Genes, Hajnal és Terem utcai ház- tulajdonosok azon kérelmét, hogy a városi I-ső választási kerületből kihagyassanak, miáltal az igazán nem méltányos I-ső osztályú súlyos házbérosztály adó alól felmentetnének, a közgyűlés többsége igen helyesen és bölcsen teljesítette. Ennek következtében természetesen uj beosztás készítése vált szükségessé. így az u. n. Honvédköz az I-ső kerületből kikapcsoltatott, s a Il-ik kerülethez, a Luby tábla lakói a IV. kerülethez, a Kálmánd utca, a Mikszáth utca, (tisztviselői telep) továbbá a Fény utca lakói 1 — 33 és 2—14 házszámig az 1-ső kerülethez csatoltattak. Ezen változás folytán a jövőben az I-ső és IV-ik kerület 2—2 városi képviselőtestületi taggal kevesebbet, az V-ik kerület pedig 4 taggal többet fog majd választani. Felolvastatott a vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata, mely szerint az állami elemi népiskola létesítése ügyében a várossal kötendő szerződést a miniszter azért nem irta alá s fogadta el, mert a város az iskola tovább fejlesztése esetén az iskola u. n. dologi kiadásait (az épület állandó jókarban és tisztán tartását) nem volt hajlandó magára vállalni. Többek hozzászólása után a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta a jog- és pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy a város a miniszter által kívánt feltételt elfogadja. így hát mi sem áll útjában a városunkban oly égetően szükséges népiskola létesítésének. A városunkban létesítendő m. kir. állami elemi iskola épület tervének és1 költségvetésének készítéséért a képviselőtestület 1400 koronát megszavazott Tátorján István szatmári építészmérnöknek. Most se tudom, fehér volt-e, vagy fekete ? Talán majd ha odafent vagy odalent találkozunk, megtudom az igazi színét. 0 csodálatos teremtés volt, én pedig gyáva és ostoba voltam. De hát hol van az a szerelmes ember, aki elég bátor a lemondáshoz és aki elég okos ahhoz, hogy belássa, hogy valaki, akit szeret, nem neki való. Legalább is nem feleségnek. De ha látta ve Ina, biró ur, milyen szép volt! Milyen szép! A szeme olyan ártatlan, olyan tiszta fényű volt! S a hangja ! Mintha tündérhang csengett volna ! S a járása, a mozdulata, a tánca : csupa ritmus, csupa költészet és mellé csupa^érzékizgató, szilaj mámor! Aki látta, elveszítette az eszét. Hát még aki szerette, aki nem csak birni akarta, de becsületesen, lélekkel, túláradó szivvel szerette ! Úgy ahogy én! És ez az édes, bájos, bűvös teremtés mindennel és mindenkivel az életben csak játszott. Úgy született, hogy ne tudja az életet komolyan venni egy percig se. Nem is vette. Játszott a szerelemmel is, becsülettel is, a hűséggel is, ahogy játszott, a kis foxterrierjével vagy valamelyik udvarlójával, vagy velem. Még talán engem vett volna legkomolyabban, ha én nem vettem volna őt komolyan. Ha léha szerelemmel közeledtem volna feléje, talán lebilincseltem volna. Hiszen néha olyan igaz szerelemmel közeleded felém, mikor előadás után olyan fáradtan ültem odahaza. Hogy ugrott a nyakamba, hogy ölelt, csókolt! Azt hiszem, hogy meg kell Őrülnöm, ha eszembe jut, hogy soha többé nem fog megölelni, megcsókolni.’ — Bizony az pem fogja — mormogta a biró ur — de hát kedves barátom, akit szeretünk, azt nem szoktuk ám lebicskázni. — Azért öltem meg, mert szerettem ! És mert azt hittem, hogy megcsalt. — Hát még hozzá bi. onyitéka sem volt ? Csak hitte? — pattant fel a biró ur. — Csak hitterti! Egyre kutattam utána, egyre kételkedtem benne. S mi bizonyitékom volt? Egy ' csók, amit annyinak ad egy színésznő. Kényszerből is, játékból is. Ez volt, semmi egyéb. S az utolsó percben megeskü- dött, hogy csak engem szeretett, nem csalt meg senkivel! Ez az irtózatos ! Meg az, hogy én még most sem hiszek neki! Neki, aki haldokolva esküdött ! — Ne szavaljon és ne patetizáljon ! Nincs itt publikum. A dologra! — Hát megöltem ! Akasszanak fel! — vágja oda dacosan és azzal elhallgat. Hanem később megint csak beszélni kezd. — Kiállhatatlan, utálatos voltam. Egyre féltékenykedtem. Hát még mikor láttam egy- egy operetben ingerlőén szép és szemtelen jelmezeiben ! Buja tűzben ragyogott a szeme, mozdulataiban annyi bűnös kacérság volt és mosolyában, tekintetében annyi szédítő mámor. Oh ilyenkor azt hittem, hogy a nő befertőzi az én becsületemet és megszentségte- leniti a művészet templomát! Mert én annak tartottam a színpadot! De mikor szóltam neki, kinevetett: — Csak nem játszhatom úgy mint te! Nem vagyok én drámai színész ! Nekünk ingerelni kell! Azért fizetnek! Meg aztán jól is esik látni, hogy bomlanak utánam ! — Később aztán rám unt. S á szememre hányta, hogy minek vettem el! Elvetted legnagyobb érdekességemet! Kit érdekel többet egy szinészriőja kinek férje van ? — Végünk van, ha tudják rólunk, hogy előadás után odahaza papucsban meg hálókabátban vár a férj. Aki a színpadon hódítani akar, annak meg kell őriznie a leányság látszatát. Vagy pedig úgy kell játszania, hogy a férfiak a fejük tetejére álljanak! — És rosznak is kell lenni, kérdeztem egyszer tőle. — Dehogy kell. Csak mutatni kell, mintha rosszak lennénk! Kacérkodni, ingerelni, hódítani őket! Szeretni csak téged szeretlek ! És akkor elhittem neki! Abban a percben ! De már a következőben nem. Irtózatos élet volt ez! S még hozzá az az irtózatos ellentét, ami köztünk volt a művészetben, nekem oltár a színpad, neki kenyérkereset és vidám kacérkodási hely. S mikor néha magasabb művészi célokról kezdtem előtte beszélni, kikacagott s felkapva a szoknyáját és mutatva formás lábát, belekezdett valami pikáns kupiéba : — Ez kell a publikumnak fiam ! — Térjen már végre a dologra. — Rátérek. Próbánk volt aznap délelőtt. Az én próbám már elvégzödött, de az övé még tartott. A szinpad homályos volt s ő nem látta, hogy én ott állok az egyik oldal-
