Nagykároly és Érmellék, 1910 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1910-12-24 / 2. szám

I. évfolyam. Nagykároly, 1910, deczember 24. 2. szám. Nagykároly és POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám, („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#Hr- Nyiltfér sora 50 fillér. Felelős szerkesztő: RÉDEI KÁROLY. Megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .........................................8 korona. Fé l évre............................., . . 4 korona. Ne gyed évre....................................2 korona. Egy szám ára...............................20 fillér. Ka rácsony szent ünnepe. „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség!“ Lukács ev. 2. 14. Elérkezett ismét a szent este: ka­rácsony szent estéje. Csillog a kará­csonyfa a gazdagok fényes palotáiban s a szegények kis hajlékaiban, — amott tündöklőn, itt szerényen. Hangos a já­téktól a szoba ott, itt is. Ott a százakat érő drága ajándéknak örül a gazdag el­kényeztetett gyermeke, itt a krajczáros mézeskalácsnak is örül a nyomornak sze­gény szülötte. — Á*n a szent este is múlik-múlik, eltűnik. A karácsonyfa utolsó gyertyácskáinak kialvó, halvány fénye vi­lágit már csak, a gyermekek hangos játéka is elcsöndesül, — hiszen megtörtént már az ajándékok átadása. De vájjon eltűnjön-e 'ezzel minden karácsonyra irányuló és emlékeztető gon­dolat is? Visszatérjünk ismét a hétközna­pok köznapias gondolkozásához, mig majd egy év leforgása után ismét csillogni fog­nak a karácsonyfa gyertyácskái ? Minden benső, nemesebb, lelketemelő érzés csak olyan legyen-e, mint az asztalon álló fácska rövid csillogása? A szent ünnep­napok elmúltával visszaessünk azonnal előbbi közönséges, megszokott keresz- tyénségünkbe, amiről tulajdonképpen ta­lán magunk sem igen tudjuk, hogy ke- resztyénség-e az? Avagy megmarad lel­kűnkben mégis valami? S ha igen: mi az az értékes, mi az a maradandó? Maradjon meg az az érzés s az a tudat, hogy mi keresztyének egy testvéri nagy közösséget alkotunk. Jézus szegé­nyes bölcsője emlékeztessen erre bennün­ket. A szent ének igyen szól: „Szegényen jött e világra, Hogy minket gazdagságra Vinne s tenne boldogokká, Angyalokhoz hasonlókká. Áldassék az Ur!“ lm ez a végtelen szeretet a kará­csonyi szent ajándék, mit érez szivünk, lelkünk, egész lényünk. Jézus a mi leg­édesebb testvérünk, ki maga a megtes­tesült szeretet, megszületett. Sok század­évvel ezelőtt született és nem hal meg soha. E szeretet él és szivünk ajtaján zörget, hogy beengedjük. Karácsony szent ünnepe ismét ezen kérdést intézi hozzánk: akarunk-e Isten országához tartozni, a szeretet és irgalom áldott országához? Akarunk-e? Igen, óh Uram : akarunk, de mikor ez oly nehéz reánk nézve! Próbáljuk, próbálgatjuk, hogy a te szent szereteted hassa át s vezérelje a mi egész életünket s ime látjuk, tapasztaljuk a mi nagy tehetetlenségünket. Hol és miként kezdjük el az igazi szeretet gyakorlását? Ha megpróbáljuk ezt csak egyes ember­rel szemben is, arra a tapasztalatra ju­tunk, hogy mily sok kívántatik csupán csak ahhoz is, hogy egyikünk igazán szolgálja a másikat. Ez egyesek mögött pedig, kiket szeretni akarunk, ezrek meg ezrek vannak, egész nagy tömeg — sze­gény emberek szegény lélekkel. Szere­ted-e ezeket is? Avagy ezekkel nem tö­rődsz? Ezek nem érdekelnek már? — Ám hogyan szerethessük a tömeget ? Szeressük haraggal avagy türelemmel? Küzdjünk-e érte, vagy szenvedjünk vele? Avagy talán lehetséges mind a kettőt egy­szerre is teljesíteni? Miben áll általában a keresztyén emberszeretet? Való dolog-e az, vagy talán csak jámbor emberek ta­lálták ki? Óh édes Jézusunk, ki szere- tetből jöttél le a földre és szeretetbol haltál meg, vonj félre e karácsonyi szent napok csendjében s tarts nekünk életbe­vágó bölcs oktatást, te, ki Mester vagy e szeretet gyakorlásában! Uram, taníts meg minket szeretni! Ha az igazi szeretet élne bennünk, akkor közelebb volna hozzánk a békes­ség is e földön. A hol élő szereteF'yan, ott benső béke is van, mert ott hiány­zik az az elzárkózottság, mit a gyűlölet és irigység teremt a lélekben. Aki iga­zán szeret, az hisz Istenben, mert életét nem tartja czéltalannak, elveszettnek. Van czélja, van feladata, nem játéka tehát a a véletlennek és a vaksorsnak. A ki meg­érti Krisztus szeretetét, az örvendező szívvel zengi a karácsonyi zsolozsmát: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség!“ Az felül emelkedik a föld durva göröngyein s be­látja a földi dolgok hiábavalóságát. S épp e kiváló és kiválasztott egyének kö­vetei és eiőharczosai az emberi nemzet boldogabb sorsának és jobb jövendőjé­nek. Az ő Isten és emberszeretetükből árad az igazi keresztyénség szelleme, mely mint valami lelki villamos áram száll egyikről a másikra, a szülőkről a fiakra s igy tovaterjedve és hatva, sok kérges szivet megpuhit és sok örvende­tes hirt közvetít. Épp a karácsonyi szent ünnep tanít bennünket hinni abban, hogy a legkisebb és legszegényebb emberi lény szeretete sem hiábavaló e földön való békesség megteremtésére. E békes­ség, mely után minden kebelben él az édes vágy, harcz, küzdelem nélkül meg nem valósul, nem jön el azonnal, nagy hirtelenséggel, ámde nincs ember, legyen az magas rangú vagy alacsonysorsú, a ki e békesség ügyét ne szolgálhatná, ha akarná. Fel azért hát a szent munkára, az emberiség jobb, boldogabb jövője érdekében! Akkor mihamarább eljön az az ország, amelynek eljöveteléért napon­ként annyi ajk fohászkodik és sóhajtozik. Igen! eljön a békességnek országa s meg­Ajánlja karácsonyi és újévi ajándék tárgyait, mindennemű férfi- és női divat különlegessé­gekben. A hires _ ___ cs. és kir. udv. kalapgyáros Na gykároly. Deák-tér 12. sz. , e,gyedüli elárusítója. Szollá kiszolgálás. Szigorúan szabott arak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom