Nagykároly és Érmellék, 1910 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1910-12-24 / 2. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 2. szám. HÍREK. Kedves, zavartalan, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk olvasóinknak és mindeneknek! Istentiszteletek karácsonyi sorrendje. A róm. kath. templomban karácsony első ünnepén 9 órakor ünnepélyes szentmisét celebrál s utána szent beszédet mond Récsey Ede házfőnök. D. u. 3 órakor ünnepélyes vecsernye. 25-én 9 órakor ünnepélyes szent mise, a szent beszédet Szentiványi Béla mondja. D. u. 3 órakor vecsernye. 31-én Szilveszter estélyén 5 órakor szent beszédet mond Szentiványi Béla, utána hálaadó könyörgés. — A reformátusoknál deczember 25-én d. e. fél 10 órakor prédikál Kürthy Károly s. lelkész, ágendázik Gy. Kovács József s. lelkész. Délután 2 órakor prédikál Kürthy Károly s. lelkész. 26-án d. e és d. u. prédikál Gy. Kovács József s. lelkész. Deczember 31-én d. u. 3 órakor ó-évi istentiszteletet tart Kürthy Károly s. lelkész. Január 1-én d. e. és d, u. prédikál Gy Kovács József. — Az ég. hit-, evangélikus Terem-utcai templombsn karácsony első ünnepén d. e. 10 órakor tartandó isteni tiszteleten szent beszédet tart Rédei Károly lelkész. Utána ugyancsak ö úrvacsorát oszt. A délután fél 3 órakor tartandó istentiszteleten szent beszéyet tart Nagy Sándor kántortanitó. Karácsony második ünnepén a d. e. 10 órakor tartandó istentiszteleten szent beszédet mond Rédey Károly ev. lelkész. A vármegyei központi választmány gyűlése. Szatinarvármegyének központi választmánya f, hó 22-én délelőtt 11 órakor a vármegyeház kistermében gyűlést tartott a következő tárgysorozattal: 1. A legutóbbi képviselő- választásokból kifolyólag keletkezett ügyek elbírálása. 2. Az országgyűlési képviselőválasztók 1911. évi né/jegyzékének végleges megállapítása. Épül az indőház. Alig pár hét , hogy városunkból küloottség ment fel a minisztériumba a törvényszék ügyében. Ezen küldöttség ugyanakkor, felkereste a kereskedelemügyi minisztert is és szorgalmazta az indóház felépítését. Mint örömmel értesülünk a kereskedelemügyi miniszter 85.827. sz. alatt értesítette az államvasutak igazgatóságát, hogy indóházunk építése 1911. év tavaszán okvetlenül megkezdendő és egyhuzamba mielőbb befejezendő lesz. Az antimodernista eskük letétele. A szatmári róm. kath. egyházmegyének Szatmár városábanpevő s azon körzethez tartozó lelkészei f. hó 18-án vasárnap délelőtt tették le a legújabb pápai rendelet követelte u. n. antimodernista esküt dr. Boromissza Tibor megyés püspök kezébe a püspöki kápolnában. A nagykárolyi kerülethez tartozó r. kath. lelkészek pedig f. hó 19-én hétfőn délelőtt tették le az esküt a nagykárolyi r. kath. templomban Kosztra Ignác kanonok s kerületi főesperes kezébe. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy a külföldi lapok híradása szerint több olaszországi lelkész megtagadta az eskü letevését. A német- országi rottenburgi egyházmegye papjai is kevés kivétellel elhatározták, hogy a modernizmus elleni eskü letévését megfogják tagadni. Kimondták egyúttal, hogv ezzel nem renitens- kedő, hanem passzív rezisztenciaszerü jelleget akarnak adni mozgalmuknak, s hogy az eskü letevésének megtagadása után nyugodtan be fogják várni a következményeket. Passauban a szeminárium fiatal theológusai nagyon el vannak keseredve a püspök intézkedése miatt, amelylyel megtiltotta nekik újságok és folyóiratok olvasását. Tiz fiatal theologus emiatt kilépett a szemináriumból. A magyar róm. kath. lelkészek csodálkoznak az eskü letevésének követelésén és sürgetésén, miután hasonló irányú és szellemű fogadalmat minden lelkész tett már le pappá szenteltetése és rendes lelkésszé történt kinevez- tetése alkalmával. Halálozás. Szabó Sándor volt pénzügy- igazgatósági számtiszt, utóbb a nagybányai magyar királyi bányamüvek számvizsgálója a napokban a kolozsvári klinikán meghalt 26 éves korában. A Nagykárolyi Protestáns Társaskör folyó hó 18-án — vasárnap — este 6 órakor saját helyiségében igen sikerült felolvasó estélyt rendezett. A felette nagyszámban összegyűlt közönség nem fért a terembe, s igy a terem melletti 3 szoba is szorongásig megtelt hallgatósággal. Az estély minden egyes számát élvezetei, nagy érdeklődéssel és általános tetszéssel fogadta a hallgatóság. Nagy ErzUke tanitónő- jeföjí gyönyörűen*: nemes egyszerűséggel és mely érzéssel szavalta el Győry Vilmos: „Második feleség“ ez. megható költeményét. Rédei Károly ev. lelkész : „Karácsonyéji varázs“ ez, elbeszélését figyelemmel s örömmel hallgatta a közönség. Az énekszámokat is, miket Dipold Ferencz és Szentgyörgyi Elek adtak elő oly nagy tetszéssel fogadta a közönség, hogy újabb meg mjabb dalokat voltak kénytelenek elénekelni a szereplők a hallgatóság zajos tapsolására. Igen kedves volt Nagy Erzsiké szavalata, továbbá a Járay Juliska és Mózsa Pál által előadott dialóg is, nembüiönben Kürthy Zoltán gyönyörű hegedű-játéka. Az estélyt Kürthy Károly ref. s. lelkész drámai előadásu mélyen megható szavalata fejezte be. — A csekély 30 filléres belépési dijból a kör 80 koronán felüli összeget gyűjtött. — Felette nagy kár, hogy e kedves, élvezetes és tanulságos estélyek számára a körnek nincs elég nagy terme s igy a közönség összezsúfolva s szorongva kénytelen végighallgatni a magas nivón álló előadásokat. A „Nagykárolyi Kossuth Lajos asztal- társaság“ vasárnap délután 3 órakor törzsasztalánál (Kun István vendéglőben) tartotta meg szokásos karácsonyi segélyosztó ünnepélyét. Az ünnepélyt választmányi ülés előzte meg, mely idő alatt összegyűltek a segélyezendők, közöttük 48-as honvédek, azok özvegyei, elhagyott, munkaképtelenné vált iparosok és árva gyermekek. A kiosztó ünnepélyen Drágus István eínök ismertette az asztaltársaság hazafias és jótékonyczélu működését és figyelmébe s jó- akaratu kegyes támogatásába ajánlotta az igen szép számban megjelent közönségnek e szerény, de hangyaszorgalommal működő, nemes, ösz- szetartó testület. Húsz egyént 10—10 koronával, tiz árvagyermeket meleg téli ruhával segélyezett az asztaltársaság. A segélyek kiosztása után Kun István elnök és neje a segélyezetteket megvendégelte. Végül Akkermann Antal pénztárnok megköszönte a nemes lelkű adakozóknak áldozatkészségüket és a segélyezetteknek boldog ünnepeket kívánva, a kedves ünnepély véget ért. — Ez alkalommal Drágus István elnök az asztaltársaságnak három darab képet adományozott, az egyik Il-ik Rákóczy Ferenczet, a másik Kossuth Lajost, a harmadik kép a tizenhárom aradi vértanút ábrázolja, mely adományért az asztaltársaság elnökének szívből fakadó hálás köszönetét mond. Hivatalvizsgálat. Dobozy Kálmán főszolgabíró f. hó 22-én megvizsgálta az érmihály- falvi jegyzői hivatalt, s a látottak felett teljes megelégésének adott kifejezést. valamennyi közt a legrendesebb és legtakarosabb volt, ült két nő: egy öreg és egy fiatal. Az előttük álló asztalon két párolgó csésze állott s egy fölvágott kalács. A leánykának finom, halvány arcza volt, szeméből majd szelíd bánat, majd pajzán jókedv sugárzott ki. Varrólányka volt, az öreg pedig külsejéből ítélve mosónő, s a lánykának nagynénje. A külvárosban levő nedves lakásából jött ide, hogy elfogadja a karácsonyi ajándékot, melyet unoka- huga szánt neki : egy pár font ezukrot s kávét és egy szürke pamutból készült kézimunkát, mit az öreg ránezos kezeivel olykorolykor megelégedetten simogatott végig. Az asztalon levő kalács szemlátomást fogyott, me;t e nénike úgy evet, mintha három napig bőjtölt volna, s mikor már jóllakott, rövid ellenkezés után megengedte, hogy unokahuga a maradékot papirosba csomagolva kosarába tegye. „Gyermekem“, mondá az öreg, miközben a hazamenetelre készült, „okosan tennéd, ha ma korán lefeküdnél, mert e szent éjszakán mindenféle különös dolgok szoktak történni s te egyedül vagy. Nem félsz?“ A lányka mosolyogva rázta fejét. „Mik azok a különös dolgok, nénike?“ „Mentél el te már karácsony éjjelén 12 órakor egy templom mellett?“ Kérdé a nénike. „Nem ?“ — „Óh ha beszélni akarnék ! De nem akarlak aggasztani. Megtudhatja a hajadon például k/rácsony éjszakáján azt is, hogy ki lesz a félje ; de az nagyon veszedelmes kísérlet!“ A lányka figyelmessé lett. „Hogyan kell ezt megpróbálni?“ kérdé. ,.Gyermekem“ figyelmezteté az öreg „csak nem akarod ezt megtenni ?“ „Nem, én nem vagyok olyan kiváncsi, hanem mégis szeretném tudni, mint kell eljárni az ilyen dologban.“ A nénike ismét leült és kitálalta bölcsességét. Ha egy hajadon karácsony éjjelén egyes egyedül ül szobácskájábán, és két terítéket tesz az asztalra, akkor megjelen előtte leendő párja, de nem lesz húsból és vérből; egy szellem jelenség ez és ha a kakas megszóllak eltűnik. Ép azért jól teszi a leányzó, ha egy kakast tesz zsákba maga mellé, és ha a különös vendég elrémiti, akkor a hajadonnak meg kell csípnie a kakast, mire az kukorékol s a kisértet eltűnik. Némelyek azt is mondják, hogy ez az ördög, aki a szeretőnek alakját ölti magára. Ezt ugyan nem hiszem, de mindazáltal ez veszedelmes játék. Én roppant kint álltam ki, mikor ezt megkíséreltem.“ „Úgy“, kérdezte a lányka kíváncsian, „hát e varázshistóriát nénike megpróbálta ? Hát jött-e valaki ?“ ,,Nem“, feleié az öreg, „senki sem jött, s ekkor megtudtam, hogy hajadon maradok, s az is maradtam. Kezdem azonban sajnálni, hogy mindezt elmeséltem neked. Ugy-e — te nem teszed ezt meg ? — És most gyermekem köszönetét mondok karácsonyi ajándékaidért s kérlek, világíts nekem, mert künn koromsötét van s a lépcső igen meredek.“ A varrólányka kikisérte az öreget a mécsesei s ismét visszatért szobácskájába. A forró ital kipirositotta arczát s amint most házi teendői közben az edényeket elrakosgatja, bárki is örömest gyöngyörködnék benne, de nem volt senki, kinek e fiatal bimbó látása örömöt szerezhetett volna. Az, ami a nénike mesélt, nem hagyott neki békét. Eleinte mosolygott e karácsony éji babonán, majd gondolkodóba esett s végre — hisz csak egy ártatlan tréfa az egész — fehér teritővel fedi be az asztalt s két terítéket helyez rá. — Így, most már jöhet. Kakasa ugyan nincs, azonban van egy kis keresztje a nyakán s ez elől minden kisértet elfut. Leül, kis kacsóit összetéve ölében, elgondolkozik férfi ismerőseiről: a boltossegéd, a ki a kávét és ezukrot mindig oly bőven méregeti neki; az őrmester, a kivel többször találkozott s aki őt oly nyájasan köszöntötte ; a szemben levő házban lakó írnok, aki minden este azt fuvo- lázta : „Volnék bárcsak kis madárka“ — azonban ezek egyike sem az igazi. Végre még egy jelent meg előtte, de az egy komoly, előkelő ur, aki aligha gondol a padlásszobában lakó szegény varróleánykára. Ezelőtt két évvel — akkor még élt édes anyja — találkozott először a lépcsőn a festővel, a ki megállt s nyájas szemekkel tekintett reá. A következő napon megszólitotta és kérte, hogy álljon modellnek egy festményéhez. Eleinte vonakodott, mert sok rosszat hallott a festőkről és a modellekről, de ez az ur oly barátUj czipész üzlet. Van szerencsém az igen tisztelt közönséget értesíteni, hogy a Czipész Iparosok szövetkezetéből kilépve, NAGYKÁROLYBAN, Gróf Károlyi György-tér 12. szám alatt, (Schnébli Jánosné úrnő házában) czipész üzletet nyitottam ahol elsőrangú segédszemélyzettel a legválogatottabb és kipróbált jó anyagból kitűnő és jó munka készül pontos kiszolgálás és szolid árak mellett. Mindennemű bőrből és különlegességekből, kenőcsök, valamint mindenféle gummisarkak és czipőfüzők nagy raktára. — Különösen fősnlut fektetek arra, hogy csakis valódi finom bőrből, melyeket hazai gyárból szerzek be, versenyképes árak mellett készítsem el a kényelmes, elegáns és tartós czipőket. Fájós lábak avagy testi hibákra kiváló figyelmet fordítok. — A nagyérdemű közönség szives támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel KODÁCSI MIKLÓS ipartechnologiai tanfolyamot végzett czipészmester.
