Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1943

6 a legújabb korig. Sok-sok bajuk volt a rozoga épületek fenntartásával és a maguk ellátásával. Ha nem akadt volna Markovics megyei szolgabíró személyében olyan nagy jótevőjük, akiről a ház történetírója így emlékszik meg: „altér quodam modo fundator dici mereatur", már az első évben itt kellett volna hagyniok az új alapítást. Ő látta el a házat a szükséges bútorzattal, élelmiszerrel; az intézetnek meg zeneszereket ajándékozott. A ház története sok szomorú panaszt hallat a nyomorúságos és nehezen elviselhető állapotokról. A rendtagok mindezek ellenére buzgón végezték sokszor lehetetlen körülmények között lelkes munkájukat. A második évben 478-ra emelkedett a tanulók száma, majd kevesebb lett, de egészen 1780-ig mindig 290-en felül maradt. A háborús idők, de különösen II. József uralkodása alatt, erős visszaesés mutatkozott, 1788-ban 33-ra szállt alá. Néhány évig így is maradt; azután lassankint növekedett és 1799-ben ismét 258-ra szökött fel. 1849-től 1860-ig megint apadás állt be; innen kezdve emelkedést látunk; párhuzamos osztályokat kell felállítani, 1919—1920-ban a magántanulókkal együtt 520 volt a tanulók száma. A csekély alapítvány, a rend szegénysége semmiféle befektetést, javítást nem engedett meg. így az épületek annyira tönkrementek, hogy a termekbe becsurgott az eső. Paintner Antal főigazgató 1807-ben felajánlotta az intézetet a premontrei rendnek, melynek vagyona visszaadása ellenében két intézetet kellett ugyanis átvennie, de Buday Ágoston csornai prépost, aki személyesen ismerte a viszonyokat, nem volt hajlandó átvenni a szegényes intézetet és inkább Keszthelyt vállalta. 1812-ben jelenik meg először Nagykanizsa város, mint az intézettel szemben kötelezettséget vállaló erkölcsi testület. Felállítja az előkészítő osztályt. 1822-ben kötelezi magát a város az iskola és rendház fenntartására és két tanár fizetésére. 1823-ban bővítik a gimnázium épületét és ugyanakkor nagyobbítják meg az ifjúsági templomot. 1849-ig a Thun-féle szervezet értelmében a 29 piarista gimnázium közül 7 felső, 11 alsó gimnázium lesz 11-et pedig eltörölnek, ezek között a nagykanizsait is. A rendnek nincsen ugyanis elég tagja, az alapítvány pedig már kezdettől fogva elégtelen volt. A várost bántja ez az intézkedés s 1850. szeptember 19-én rendKívüli közgyűlést tart és küldöttséget meneszt a rendfőnökhöz, hogy határozatát változtassa meg. Az 1850. október 14-én kelt miniszteri rendelet a gimnáziumot ismét megnyitja, de csak 4 osztállyal az eddigi 6 osztály helyett, 5 tanár vezetésével. A város nem tud ebben megnyugodni. Szeretné inkább 8 osztályra emelni. Pénze azonban nem volt, hogy a követelményeknek megfelelhessen, azért a zalavári bencéseknek ajánlja fel az intézetet. De megismétlődik az 1807-i eset. Thun tudomást vett erről az esetről és felszólítja a bencésrendet, hogy a 8 osztályra kiegészítendő intézet fenntartásához bizonyos összeggel járuljon hozzá. A bencések évi 1000 forintot ajánlanak fel és ezt az összeget ma is fizetik a VKM-nak, ahonnan a város veszi fel. 1866-ban alapították meg a múzeumokat és a szertárakat hg. Batthyány Fülöp és a város 215 forintos adományából; majd az első magyar felelős minisztérium vallás- és közoktatásügyi minisztere 1867. évi szeptember 18-án kelt 10.421. sz. rendeletével engedélyezte a gimnázium folytatólagos kiegészítését. 1867. októberében teszik le az