Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1943

17 valamint több hosszabb gyakorlat keretében. A csapat parancsnoka dr. Gerencsér István kegyes/endi tanár volt. Ifjúvezetőink közül többen dicséretes munkát végeztek az iskolán kívüli ifjúvezetőképző-csapatban, melynek parancsnoka az előző parancsnok hadbavonulása óta Szőnyi László kegyesrendi tanár volt. Hasonlóképen szépen dolgoztak tanulóink a vándortanfolyamokon és kiképzőtáborokban. Télen jól sikerült sítáborban vett részt a csapat 20 leventéje, melyet a nagykanizsai levente ifjú vezetőképző-csapat rendezett a kolozsvári piarista gimnázium leventéivel. A tábor Csíkszentkirályon volt. A táborozáson összesen 54-en vettek részt. Nagy hálával tartozunk volt kolozsvári diákunknak, László Gábor hadapródőrmesternek, aki a tábort szülőfalujában megszervezte. A kis székely község lakossága páratlan vendégszeretettel vette körül a dunántúli fiúkat. A tábor elsősorban katonai és síismeretek szempontjából volt fontos. Légoltalom. Az intézet légoltalmi terve, valamint készültségi és riadóterve jóváhagyást nyert. Légoltalmi vezető: Balogh Ferenc igazgató, parancsnok: Balogh Lajos, parancsnokhelyettes: Fazekas József, tűzvédelmi osztag parancsnoka: Szőnyi László, az egészségügyi osztag parancsnoka: Botár Csaba Imre tanárok. A tervekben kijelölt munkabeosztást és kiképzést elvégeztük. Tánctanítás. Az idei évben a tánctanításban teljesen új szempontok vezettek. Célul tűztük ki, hogy tanulóink az ősi magyar táncokkal ismerkedjenek meg. A tánctanítást egy vita előzte meg A tánc, mint faji és erkölcsi probléma címmel. A vita rövid gondolatmenete a következő: Az általános felfogás, azért védi az ú. n. modern táncokat, mert ezek szerinte egyedül illenek a városi műveltségű, úri réteghez, lényegükben az erkölcsöt nem sértik. Lehet őket úgy is táncolni, hogy ezen a téren semmi kifogást nem lehet emelni. Nem nevezhetők zsidó szellemű táncoknak sem. Végül pedig a magyarságot sem bántják; épen olyan jó magyar lehet valaki ilyen táncokkal is, mintha mindig magyar táncokat jár. Ezekkel az érvekkel szemben azonban az elvszerü magyar és keresztény magatartás világos elvek alapján tájékozódik. Nevezetesen egészen helytelen azt állítani, hogy az ú. n. modern táncok egyedül illenek a művelt réteghez. Ezek a táncok többnyire a nemzetközi nagy városok levegőjében keletkeztek. A nemzetközi nagy városok pedig épen nem jelentik a „műveltséget", legfeljebb civilizációt. No meg hozzá kell tennünk és ez a népi szemléletű magyarság szava: nem ismerhetünk különbséget ú. n. úri és paraszti magyarság között. Ha a keresztény erkölcs szempontjából nézzük a kérdést, tömören így fogalmazhatjuk meg álláspontunkat: az ú. n. modern táncok épen azért, mivel a nemzetközi nagy városok: egészségtelen, fojtó légkörében keletkeztek (bár-hangulat!) és terjesztői többnyire (Magyarországon könnyű kimutatni) zsidó fajiságú rétegek voltak, legnagyobbrészt önmagúkban erkölcstelenek. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a magyar táncokat nem lehet erkölcstelenül táncolni, hanem csupán annyit: az ú. n. modern táncok nagy része tánctani fölépítésében szinte kizárólagosan elpuhult és túlzott nemiséget fejez ki, tehát lényege szerint erkölcstelen, jóllehet esetlegesen elképzelhető, hogy valaki tisztességesen járja őket. (?) A magyar táncok ezzel szemben tánctani felépíté-