Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1942

4 MADARÁSZ PÁL 1861-1843. Töretlen, egyenes testtartása külsőleg is kifejezte azt a meg nem rokkant szellemi frissességet, mely még a nyolcvanadik életévét átlépő ősz tanárban is lakott. A lassankint elhalkuló beszédjéből az emberi élet őszének bölcs humora, kedves tapintata sugárzott. Egyik legkiválóbb tanítványa, Schütz professzor, úgy emlékezik meg írásaiban hajdani osztályfőnökéről, mint „kiváló" tanárról. — Nagy szeretettel gondolt vissza tanítványainak hatalmas táborára, hisz hosszú tanári pályája sok ezer diáksorssal kapcsolta össze. Diákjai is mindig őszinte ragaszkodással vették körül. Amikor csak alkalom nyílott — hisz sok szép jubileumot megadott neki a Gondviselés —, köréje sereglettek, hogy hálájuk melegével viszonozzák a tőle kapott javakat. Nyugodjék békében! VARASDY LÁSZLÓ 1904-1942. Korán lépett rá arra az útra, amelyre mindnyájunknak előbbutóbb rá kell lépnünk. Fiatal volt, életerős, kinek lett volna még tanítása sok ezer magyar ifjú számára. Szerette mindenki. Munkatársai jóbarátot veszítettek benne, kinek kedves mosolya meleget fakasztott maga körül. Tanítványai a megértő nevelőt siratták benne, ki az evangélium szellemében a hajladozó nádszálat el nem törte és a pislogó mécsest el nem oltotta; baráti keze mindig lenyúlt a gyengéhez és az elesetthez. Éltető meleget árasztott azonban a gimnázium keretein túl is: akivel csak összesodorta az élet, szegényben és gazdagban egyaránt az embert látta és ezt akarta felemelni. Résztvevő lélek volt, aki igazán szívből meg tudott hallgatni mást. Észre tudta venni másokon a sebeket, melyeket az élet oly bőségesen osztogat. Életének talán ez volt a legnagyobb tanítása. Nyugodjék békében!