Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1942

15 járó megpróbáltatásokat, rendkívüli alkalmakat és feladatokat különösen felhasználtuk arra. liogy tanulóifjúságunk lelkében megerősítsük az együvétartozás, az összetartás, az egymáson segítés nemes és tiszta erényeit. A háború hatása alól senki sem vonhatja ki magái, hiszen ez a hatás egyetemes, csak hatásfoka más és más. A nagy nemzeti áldozatok lemondást követelnek nemcsak a felnőttől, hanem a gyermektől is. Ebben a nemes lemondásban nevelő és fegyelmező erő van, amely közelebb hozza egymáshoz a közös sorsot vállalókat. Szegényebb tanulóink már érziK a háború szociális vonotkozású hatásait, öltözetük, táplálkozásuk szinvonalontaiiása óriási áldozatokat kiván a családtól^ a szülőtől. Mennyi lemondás, milyen kemény takarékosság leszi lehetővé, hogy tanulóink elfogadható öltözékben jelenjenek meg iskolánkban. Felhívtuk figyelmüket ennek a szülői áldozatkészségnek a meghálálására, magasabb és fokozottabb munkateljesítményre. Figyelmeztettük őket az igénytelenségre, szerénységre, hiszen minden lemondás mellett mi még messze vagyunk a nélkülözéstől. A kenyér megbecsülése, a cipő, a ruha kímélése ma nemzeti kötelessége minden magyar diáknak. A foltos ruha nem szégyen ma már. Ha eddig ragaszkodtunk a formjaruhához, most éppen a háborús gazdasági helyzetre való tekintettel 'mellőztük annak megkövetelését. Utaltunk arra a mai kort nagyon is jellemző tényre, hog\

r (tanulóink sok esetben az iskola igazolására kaptak pl. cipőjegyet a közellátási hivatalban. Az együvétartozás tudatát segítette elő a takarékosság, amelyről oly sokat hallunk ma. de amelyért oly kevés történik valójában. A takarékos idő-, pénz- és anyaggazdálkodás nemzetvédelem, a pazarlás hazaárulás olvassuk és halljuk nap nap után. Ezért volt nagy jelentősége á Diákkaptár gyűjtő munkájának. A fegyelem terén a háborús érának eddig káros hatásait nem észleltük. Kétségtelen, hogy szerepe van ebben a tanári nevelő buzgóságnak. A szülői ház ellenőrző szerepe és fegyelme azonban egyre inkább lazulóban van. A családfenntartó már sok helyen háborús szolgálatot teljesít, a gyermeknevelés léhát sok esetben a gyengébb anyakézbe kerül. Fegyelmező, ellenőrző irányú nevelésünk tehát újabb és újabb területekre terjeszkedhet. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy a tanulók iskolánkivüli nevelésébe is bele kell kapcsolódnunk. Ezt várják tőlünk azok, akik bevonulásuk előtt ránk bizták fiaikat. Az apa helyett apát meginduló mozgalom lelkileg minket is kötelez, ha még nincs is hadiárvája iskolánknak. Van ellenben több olyan szegény vagy nehéz, sőt szerencsétlen körülmények közöli élő tanulónk, aki mindinkább rászorul a páter.parvulorum, a kalazanciusi lelkület nevelő és megértő szeretetére. Ez a szeretet fegyelmező volt, az ifjú lélek felszabadulásra törekvő erőinek helyes irányba terelője, de megértő, néha elnéző is, az élet zordságát és kegyetlen megpróbáltatásait fel ed lelően derűs és jóakaratú végletek nélkül. A háború mindig rombol, eszményeket épp úgy, mint pótolhatatlan műemlékeket, emberi kultúrákat, legalább az emberi, a gyermek ifjú lelkét mentettük és óvtuk káros hatásaitól. De érvényesülni hagytuk ebből a hatásból mindazt, ami a fegyelmezett és a küzdelemben edzett kemény férfilélek kialakításához nélkülözhetetlen. A most folyó háború jelentőségére, a belső front erősítésére, az ellenséges propaganda ellensúlyozására, a rémhírek és romboló fe-