Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1939
5 Az aradi vár foglyainak emlékkönyve 1850-böl. Irta: Barta István. Feketefedelü, arany széllel szegélyezett könyvalaku album kerüli hozzám 1938 őszén a Kovács-Sebastény Miklós család hagyatékaként. Tartalma 131 lap. Emléklapok. 'Az egyiken hosszabb, a másakon rövidebb szöveg : vers vagy próza, esetleg csak az iró neve és rangja. Keletkezésének ideje: 1850. Helye: Arad várának börtönei. A 131 lap közül csak 10 van keltezve. Egy lap 1848-ban kelt Aradon, egy ugyanott 1819-ben, a többi 1850-ben, éspedig január hóban : 10, februárban : 9, márciusban : 19 Aradon, egy pedig március 15-én Munkácson. Mindent összevetve, az album lapjainak zömét az aradi vár foglyai 1850. január 3. és március 23. közt irták. Az album lapjait iró 123 várfogoly nagy része magyar volt. Rang szerint a következőképen oszoltak meg : tábornok: 1 ezredes: 19 alezredes: 13 kapitány: 11 őrnagy: 24 százados: 19 térparancsnok: 2 a többi rangja ill. beosztása ismeretlen. A 131 lap között van három olyan lap, amely tartalmánál fogva különösebb figyelmet érdemel. Ezek közül az első egy rendkívül finomművű aquarel-miniatür. Bánatos vándor ül a hegytető hatalmas keresztjének árnyékában. Tekintete magafeledten mered a távoli messzeségbe. Komor felhők közül szelid napsugár tör elő és aranyba vonja a környékbeli lila-párás hegyeket. Mint vihar után, olyan a hegy, a völgy, a vidék. A röpke napsugár küzd egy ideig a nehéz, terhes felhőkkel, a aztán minden enyhe pirba, alkonyba borul. Van-e megrázóbb szimbóluma a szabadságharc szerencsétlen végének, amikor világosnál minden elveszett ? Mennyire igazat irt Vermes Ignác, a 2. huszárezred 16 évi várfogságra itélt őrnagya ezekben a sorokban : Szabadságért küzdék — de nem volt szerencse, E két szó foglalja éltem történetét, Hazám volt mindenem, létem minden kincse, Koldus vagyok, mert az eltemették. * 1849. augusztus 13-án történt a fegyverletétel s a hadsereg felbomlása. Degré Alajos, szintén aradi várfogoly, Visszaemlékezéseiben azt irja erről a napiról, hogy : »...rettenetes, az örülésig rettene L
