Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1939

9 Mert mint vasdulta földből a kalász, A honból is mellyet most sújt a gyász Még a szabadság fája felvirul, És nemzeteddel szived boldogul. Damaszkin István Lantomat fátyol borítja, s kardom törve hever; így állok egy óriás sir felett. .. Az árulás égbekiáltó sir ja: Világosvár, Minden, mi szent oda temetkezett. De a bűntelenek lánczai felrázzák a tettszholtat, S eljő a kikelet, tetté varázsolandó imáinkat. És addig, lelkes női szemekben a köny-ár, Miben vigaszt lát a hontalan huszár. Kelt Aradon, a bukás ötödik hava 4-én. Degré Alajos Ne zugolodj a sors mostohaságán De légy kitartó a vész közepett! Jaznoy (?) Antal Ki az kiért e rongy éltet tűrni lehetnE Ugy hogy panasz nélkül follyanak éveinK Te vagy szép Janka! ki érettünk szavát emelÉ A Hazánk, Martyrjait segitteni tetteL Sürgetéd-Értetek jó Hölgyek emeléM Imámat Egekbe s karomat védelmetekrE Arad január 30-án 850. A versfőkből nyilvánvaló Kutasi emléke. Ugyanő irta a következő, az előzőt is magában foglaló hosszabb költeményt: Ki az kiért e henye éltet tűrni lehetneE Ugy hogy panasz nélkül follyanak éveinK Te vagy szép Janka! Ki érettünk szavát emelÉ A Hazánk Martyrjait segiteni tetteL Sürgetéd-Értetek jó hölgyek emeleM Imámat Egekbe s karomat védelmetekrE Huzamos üdöket nem mondok maradgY Urnő hive kifejlet eszméidnek addiG Sikeretlen legyen elleneink udvarlásA Zayaros üdök honfiaikból vitézt teremtnek éN Áhitatom-azt jutalmazd szüddel ki bátoR Rabigából Honnunkat kimenteni törekvő Munkács Mart: 15-én 850. Isten áldjon dicső lélek , Ki velünk sok jót tettél Égben fel sóhajt emelek Oh jo mert nem felejtél Arad várában Martius 19-én az 1850-ik Évben Mezőfy Pál Nemes és nagy lelked iránti tisztelet fogságban létemkor te hozzád vezetett; — Lelkem kivánata: légy szerencsés s boldog, mig kebled a honnszeretetért még dobog! — Aradvár márczius hó 18-án 1850-ben Molnár Károly