Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1935

vegén nem buktok meg, jeles vagy jórendü bizonyítványt szerezlek, igért|ek

je szüléitek valami nagyobb ajándékot ?« A válaszokban elég nagy számban szerepel a kilátásba helyezett karkötőóra, könyvjutalom, a cserkésztáborban való résztvevős. vagy nyaralás lehetősége. De legfeltűnőbb a kerékpár szerepe és ez a körülmény fjejti meg iaz iéveleji szokatlan jelenséget. Magában a III osztályban 34 tanuló közül 8 kapott igéretel arra, hogy az év végén kerékpár! kap ajándiékba, ha bizonyos fokú eredményt ér el. Kis hiján 25 száza'ék. Az V. osztályban, ha nem buknak meg, hárman kapnak kerékpárt és inéi, •gyen »méltó ajándékot * Nagy a gyanúm; hogy a háttérben itt is arról van tszó. A VII. osztályban a tanév végén hárommal lesz löbb kerékiaposó, <vfc< szont négyen már az előző években ugy jutottak kerékpárhoz, hogy az.

1 évvégi akadályversenyen sikierült átvergődniük. Egyes jelenségekből általánosító ideieket alkotni lehetetlen dolog, de itt ugy gondolom, jogosan tételezhetem

1 fel, hogy a többi osztályban is ha

r sonló a helyzet. Éppen azért nem lesz Ián egészen haszon nélkül, ha a szülök eljárásmódját mérlegelem. Mielőtt ezt tenném, két gondolatot hangsúlyozok. Az egyik az, hogy ag oktatás-nevelés legfőbb tényezője az akarat megnyerése. A gyermek akaratát kell edzenünk, hogy a jóra hajlandóvá, az ismeretre szomjassá tehessük .Az erős akarat eredménye lesz, hogy a t idas és erkölcs szeretet® belső szükségletévé válik. A másik az iskolának és szülői háznak már emiitett együttműködése. Ilyen szempontból vizsgáljuk, hogy az ajándék mennyiben járulhat hzozá az akaraterő fokozásához/, mikor hatékony és mikor jár több kárral, mint haszonnal. Mindenek előtt, leszögezhetjük, hogy a pedagógia az ajándékot nem nélkülözheti, de az ajándékozás gyakorlati alkalmazása bírálat tárgya lehet. Bár nem helyeslém, nem tartom egészen elvetendőnek a szülők eljárását; amikor az ajándékot a szorgalom jelszavával adják, mert szerelném hinnij, hogy kisebb nagyobb mértékben mégis csak hozzájárul a jószándék, a jó elhatározás felébresztéséhez .Viszont figyelniök kell a szülőknek, hogy a jó szorgalmiazlása van annyira fontos, mint a szorgalom hangsúlyozása. És ha tovább megyek, nem tarthatom célszerűnek az olyan ajándékot, amelyéit ellenszolgáltatást, a jelen esetben több szorgalmat csak a jövőben várhatok. Sókkal helyesebbnek bizonyul ama keviesck felfogása, akik az ajándékot kifejezetten az érdemek jutalmazására szánták. És ez>ek a szülök jártak el az jjskola szellemében. Az iskola is jutalmaz. Az egy'es órák keretében milyen örömmel fogadja, milyen elismerő szavakkal tünteti ki azt a tanulót, aki egy hanyatlási periódus után újra szárnyra kap. Mennyi dicsérő szót tud egy-egy ió felelet után. Miiven boldogan álitja ezt a minden tekintetben kifogástalan tanulót a többiek elé példának. S az év végén milyen ipJ eső érzfesel adja át ajándékait a legjobbaknak. De az iskola ajándéka sohasem a jövőnek, hanema 'múltnak szól. A szülői ház is jobbam megmozgatná a gyermek lelkét, ha az ajándékot igy adná : ez lelkiismeretes munkád jutalma, ezt meg azért kapod, mert engedelmes, udvarias, igazmondó, őszinte voltál. Ezután is olyan tégy. Ha pedig nem talál a szülő gyermekében elismerésre méltót, miért ne tagadhatná meg az ajándékot. Bizonyosan eleven húsába vágna és gondolkoidásra késztetné azt a diákot, akitől az ajándékot méltán vonták még. Különben is már most meg kell szoknia a gyermeknek és ifjúnak, hogy a világ keze nem előre jár. Ha majd felnő és hivatalt váltai, akkor .sem előlegiefeéssel serkentik férfias munkára, hanem azért lesz belőle ember, hi;vatásköré,ben azért emelkedik majd, mert érdemeket szerzett. Teljesen célját tévesztettnek, sőt károsnak mondható a nagyobb ajándékj különösen kerékpár ígérete olyan föltételhez kölve, hogy ha a liu az év végén