Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1935

28 Erzsébet templomtól, melyet most az áll. rgimn. használ, az olasz( renesjíánlsz stílusban épült Koháry István áll. reáigimnáziumo;, az uj Görög izlésü Orczy» kastélyt nagy parkjával s több régi, főleg bárok stilü kaput és magánép^üietet. 25-én reggel gyalogszerrel, csak a legszükségesebb máthájval, kirándul-: lást tettünk a Máitráb'-i. A Gyöngyös—parádi országúton haladtunk. Mikor, a város határát elhagytuk, gyönyörű panoráma tárult fel előttünk. Egy nagy völgykatlanba jutottunk, melyet a Mátra nyugati, északi és keleti nyúlványai koszorúként öveznek. Egy órai gyaloglás után megérkeztünk Mátrafüredre. Rövid pihenőt tartottunk, mely alatt a fogadalmi kápolna megtekintése, letvl liapok irása, emlékboíok és érmék vásárlása, kulacsok megtöltése volt a tennivaló. Mátrafürednél az országúiból egy gyalogút ágazik el jobbra az erdőbei. Itt kezdődik a Szökj' István u| ; azt követtük. Fák és csörgedező patakácskák között vezet ez az (egyenletes, kellemes és hűvös ut tíz percen át a Máiriádskáig, mely búcsújáró hely. A hegy oldalába vágott, vasrátítísai elzárt barlangban Mária-szobor, oltár, kegyszerek, előtte nagy térség lócákkat. A barlang felett nagy kőkereszt, az előtér alalV kis viz-sés. Fényképezés után további 35 perces gyaloglás. Utunk ezután is a gyö, nyörü Kallók-völgyének legszebb szakaszán, a Széky István a tan vi

;sz(. Az utols ókanyárban feltűnik a Gyökeres-forrás mellett álló óvóház teteje. Tudta mindenki, hogy célhoz ért a kiís társaság. A forrás előtt elterülő térségen Lerlaktük holminkat és kifujtuk magunka'. Észre sem vettük, hogy 530 méter, magasságba 'jutottunk. A 'megállások, jényképezésék stb. miatt az idő- már bizony jól előrehaladt. Dél felé járt. A magunkkai hozott hideg ételejktbőll jól| megebédeltünk s a fprrás kitűnő vizéből még jobbakat ittunk rái. Ebéd után a kényelmesebbek napos helyre húzódtak és ott leheveredtek. A többiek fényképezéssel, málnakereséssel, valamint a közeiben levő völgyek bebarangolásával töltötték az időt. 1 Négy ór,a tájban ugyanazon az uío.i elindultunk hazafelé. Máirafüreden tui mégis letértünk arról, s a Pipis-hegyen á; kelve,, a Sárhegy tövében évszázados fák alatt lévő hires flarkasmályi hosszú pincesort kerestük fel. Ott elfogyasztottuk utolsó ételmaradványainkat, s elindultunk

1 végleg hazafelé. Már este volt, mikor hazaértünk. Fáradsággal párosult fájdalotó kínzott ben. nünket. Utitervünk szerint ugyanis másnap reggel tovább kellett mennünk. Fájt a válás jóságos házigazdánktól és kedves családjától, kiknek soha meg nem hálálható, szavakkal ki nem fejezhető szeretetét és nagylelkűségét mindenkor féltő gonddá! fogjuk őrizni szivünk, lelkünk mélyén. < 26-án reggel 6-kor a Mátra-Vasutlal Má[rafüred,'

r!e utaztunk

1, s utunkat egyenesen a 482 méter magasságban evő Rákóczi forráshoz vettük. Miután vizét megkóstoltuk, megtettük utolsó előkészületeinket a nagy útra. Turista uton, fárasztó kapaszkodókon, néhol erős napsütésben jutottunk el a Szanatóriumig. Ott csak egy pillanatra álltunk meg, hogy aztán a, közeli Mátraházán derekasan megérdemelt tízórainkat elfogyaszthassuk. Nem hosszú pihenő után nekiindultunk és szerencsésen meg js ér.kéziünk vágyaink' legközelebbi áilllomláisáría, ia Kékestetőre. Csodával ha!áros, egyszerrle senki séta' volt fáradt. A pillanatok alatt ledobált há'izsál-okb6 'előkerültek a fényképezőgépnek, s a mesés szépségű Kékes-szállót, valamint annak tenniszpályáil és stran'dját, mint rajzó méhek, u.gy ellepték a fiuk.Fényképeztek, mig a gépben tartott. Ennek befejeztével összegyűltek a Kékesiéi ön, hol ebédre szalonnát sütöttünk nyárson. A Kékes-szálló terraszán pedig megittunk rá főleg árban felejthetetlen pohár sört. Öt órát pihentünk a Kékestetőn. Közben felmentünk a 20 m. mlaígajs Vass József kilátótoronyba A levegő elég párás volt, ,igy csak a Kara'nes és Salgó hegycsoportjai, Anjárskő, s a Bükk lapos teteje volt kivehető.