Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1934

f MÁTRAI RUDOLF 1870—1935. A Imagyar tanügynek értékes munkása volt. 19 évi odaadó lelkesedéssel a katedráról terjesztette az értelmi és erkölcsi világosságot, 13 évig |miint a székesfehérvári ciszterci rendi gimn. igazgatója, 7 évig mint a tankerüleít főigazgatója állt őrt a jövő Ígéretének : az ifjúság szellem-erkölcsi kibontakozásának irányításában. f November elején érkezett hozzánk a lesújtó hir, hogy súlyos operáción esett át. Féltünk és reméltünk. Aggódtunk életéért, de bíztunk is Istenben, hogy munkássága delelőjén nem szólítja cl közülünk. Nem igy történt. Fájdalommal, de alázatos megnyugvással viseltük a veszteségetHa a »teljeseszü« bölcs szerénysége nem lett volna nagyobb, m'int értékének tudatába vetett nemes önérzete, halálos ágyán bízvást elmondhatta volna Horatiussal: non omnis moriar. Csakugyan. Mátrai Rudolfnak csak a |este porlad el, egyéniségének varázsos emléke kitörülhetetlenül él azok szivlében, akik vele szorosabb baráti kapcsolatban vagy hivatalos összeköltetéísWen állani szerencsések lehettek. \ Harmonikus lélek volt, aminek alapját áldozatos papi lelkülete, eszének, szivének fegyelmezettsége, széleskörű tudása, sokoldalú ismereteinek bölcsi elrendezése, tiszta látása, gazdag élettapasztalata és mindezek nyomán derűs világszemlélete teremtette meg. 1 De nemcsak befelé élő ember volt- Egyházi, közéleti és kulturális téren egyaránt elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki, amelynek hatását páratlanul lebilincselő modora, a társas érintkezésben tanúsított mindenkor megcsodált érzéke csak fokozta. Ennek eredménye volt a megbecsülő figyelem és megtiszteltelés, amely rendje, városa, az egyházi és tanügyi hatóságok részéről érte. A püspöki szentszéknek helyettes elnöke volt. Váro|sia, tiszteletbeli tanácsossá választotta. A legelőkelőbb törvényhozó testületben Székesfehérvárt mint felsőházi tag képviselte. Főigazgatói munkakörében hivatása magaslatán állott. Már első leirata mutatta, milyein emelkedett íszempontból nézte feladatát- Olyan ifjúságot akart látni, »amelynek hite szent, erkölcse tiszta, becsülete makulátlan, munkája lankadatlan, szive nemes, izma erős, lelke bizni tudó. A magyar