Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1933

4 *Honor et virtus in domo Pirotti semper». Élete valóban az istenfélelem és a fenti erények hősi gyakorlásában telt el. 1766-ban halt meg Campiban. Halála évfordulóján ma is sok kenyeret sütnek Campiban, (a Szent kedves szokása volt, hogy a szegényeknek kenyeret osztogatott) nagy garmadában odahordják a piaristák elé és bensőséges ünnepség keretében kiosztják a szegények között. * A Szent Péter bazilika homlokzatának erkélyén, ahonnan a pápa «Urbi et Orbi> áldást ad, március 19-e hajnalpirkadása óriási méretű zászlót talált, rajtaahárom avatandó szentnek: Gottolengo Józsefnek, Pirotti Pompiliusnak és M. Terézia Redi karmelita apácának gyönyörűen megfestett alakja. A mi Pompiliusunk középen áll egy felhödarabkán és szelid szemével áldóan tekint le ránk. Kívülről csak a kolonádok közt hullámzó tömeg és a rendkívüli autóforgalom mutatja, hogy a világ minden részéről özönlenek hivő lelkek, áhitatos imák ragyogó köntösében, egyébként minden változatlan Caligula obeliszkje és Maderna szökökutja körül. Belül azonban annál csodálatosabb pompát mutat a bazilika. Mert a Szt. Péter sir ja fölé boruló hatalmas templomot a szenttéavatásra ünnepi diszbe öltöztették. Már napok óta tartanak az előkészületek. A kupolát tartó 75 m kerületü oszlopok köré ftribünöket építenek, 350 csillár kb. 15.000 villanygyertya füzérével vonták be a templom oszlopsorait és ivéleit Cálasanzi Szt. József szobra erre az alkalomra külön csíllárkoszorut és babérfüzér-tíiszt kapott- Szt. Péter apostol ősi bronzszobrát tiiarával és drágaköves palásttal ékesítették. Felvonták a három avatandó 2—2 csodáját ábrázoló nagy festményeket a pillérek közé. Három méteres gyertyák emelkednek a főoltáron és virágbaborult Szt. Péter sírja, a Confessio. A templomba csak jeggyel lehet bejutni. Mindenütt sárga-kék-piros ruhába s páncélba öltözött alabárdos svájci testőröd tartják fenn a rendet. Mire Bernini barokk stilusu homlokzata elé érünk, már hét óra. Korán kell jönnünk, ha helyünkhöz akarunk jutni. Mellettünk kapnak helyet a kolozsvári és temesvári piaristák. A kereszthajó elején ülünk. A Confessio fölé boruló oszlopokon, amelyeket Bernini a Pantheon fedelének ércliemezeiböl készített, megcsillan egy pillanatra a besurranó napsugár, de már is sárga függönyökkel húzzák be az ablakokat. Előttünk firenzei és milánói olaszok, spanyolok, németek ülnek. Mindenfelé idegen tartománybeli piaristák és növendékeik. Az olasz nemesség, Chigi herceg, a Hohenzollern hercegi pár, a Máltai-lovagrend nagymestere, a külföldi államok képviselői színpompás ruhában ; a hölgyek mindenütt feketében, különösen festőiek az andaluziaiak magas csontkoronára erősített fekete fátylaikban. Az emelvények néhány negyedórán belül megtelnek. Az emberek arcán feszült várakozás. Az a benyomás az első pillanatra, mintha hangversenyteremben, vagy valamelyik opera nézőterén ülne az ember. Izgalom, ünnepi várakozás zaja hullámzik a templomban. Valahogy azonban mégsem bántó. A L' Osservatore szerint háromnegyed 8-kor kezdődnék a szertartás. Máirégen elmúlt. Minden hely telt. Elnézem Szt. Pompilius két csodáját ábrázoló fjejstményeket. Az egyiken az a jelenet van megörökítve, amint egy mellrákos leány nyer gyógyulást közbenjárására. A másikon egy tüdőgyulladáísos beteg gyógyításáért imádkozik szelid alakja. «Mimculoso Santo di Napolh, Nápoly csodatevő szsntj<3 ő. Fél kilenc. Lassan átremeg valami bizonyosság az emberek felett. Valami történni fog. Szt. Péter sirja körül meggyújtják az óriási gyertyá-