Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1931

4 A második évben 478-ra emelkedett a tanulók száma, majd kevesebb lett, de egészen 1780-ig mindig 290-en felül maradt. A háborús idők, de különösen II. József uralkodása alatt erős visszaesés mutatkozott. 1788-ban 33-ra szállt alá. Néhány évig így is maradt; azután növekedett lassanként és 1799-ben ismét 258-ra szökött fel. 1849-től 1860-ig megint apadás állt be ; innen kezdve emelkedést látunk; párhuzamos osztályokat kell felállítani; 1919—20-ban a magántanulókkal együtt 520 volt a tanulók száma. Á csekély alapítvány, a rend szegénysége semmiféle befektetést, javítást nem engedett meg. így az épületek annyira tönkrementek, hogy a termekbe becsurgott az eső. Paintner Antal főigazgató 1807-ben felajánlotta az intézetet a premontrei rendnek, melynek vagyona visszaadása ellenében két intézetet kellett úgyis átvennie, de Buday Ágoston csornai prépost, aki személyesen ismerte a viszonyokat, nem volt hajlandó átvenni a szegényes intézetet és inkább Keszthelyt vállalta. 1812-ben jelenik meg először Nagykanizsa város, mint az intézettel szemben kötelezettséget vállaló erkölcsi testület. Felállítja az előkészítő osztályt. 1822-ben kötelezi magát a város az iskola és rendház fenntartására és két tanár fizetésére, 1823-ban bővítik a gimnázium épületét és ugyanakkor nagyobbítják meg az ifjúsági templomot. 1839-ig a Thun-féle szervezet értelmében a 29 piarista gimnázium közül 7 felső, 11 alsó gimnázium lesz; 11-et pedig eltörölnek, ezek között a nagykanizsait is. A rendnek ugyanis nincsen elég tagja és az alapítvány pedig már kezdettől fogva elégtelen volt. A várost bántja ez az intézkedés és 1850. szeptember 19-én rendkívüli közgyűlést tart és küldöttséget meneszt a rendfőnökhöz, hogy határozatát változtassa meg. Az 1850. október 14-én kelt miniszteri rendelet a gimnáziumot ismét megnyitja, de csak 4 osztállyal az eddigi 6 osztály helyett, 5 tanár vezetésével. A város nem tud ebben megnyugodni. Szeretné inkább 8 osztályra emelni. Pénze azonban nem volt, hogy a követelményeknek megfelelhessen, azért a zalavári bencéseknek ajánlja fel az intézetet. De megismétlődik az 1807-iki eset. Thun tudomást vett erről az esetről és felszólítja a bencésrendet, hogy a 8 osztályra kiegészítendő intézet fenntartásához bizonyos összeggel járuljon hozzá. A bencések évi 1000 forintot ajánlanak fel és ezt az összeget ma is fizetik VKM-nak, ahonnan a város veszi fel. 1866-ban alapították meg a múzeumokat és a szertárakat hg. Batthyány Fülöp és a város 215 forintos adományából; majd az első magyar felelős minisztérium vallás- és közoktatásügyi minisztere 1867. évi szept. 18-án kelt 10.421. sz. rendeletével engedélyezte a gimnázium folytatólagos kiegészítését. 1867. okt.-ében teszik le az V. osztály, 1868. április 3-án a déli rész alapkövét. Az alapító herceg 4000 frt.-tal járult a 4096 írt.-ra csökkent alapítvány kiegészítéséhez. 1869. okt. 15-én nyílik meg a VI. osztály, amikor már elkészültek a déli oldalon fekvő új tanári lakások, a tornaterem és az északi oldalon levő új rajzterem. 1868. aug. 20-án a renddel kötött szerződés értelmében a város tulajdonába megy át az egész épülettömb a kerttel együtt és a város kötelezi magát a fentartására és 7 rendi tanár ellátására. 1870—71-ben a VII., 1871—72-ben a VIII. osztály nyílik meg és ebben az évben tartják az első érettségi vizsgálatot. Az épület még mindig nem megfelelő. A város az 1896-iki millenáris közgyűlésén kimondja az új intézet építését. Terveket készíttet; az ügy húzódik. Végre 1904-ben úgylátszik dűlőre jut az újjáépítés ügye, mert a rendházat és gimnáziumot átköltöztetik a honvédektől elhagyott sugár-úti laktanyába. Két évre szólt volna az új helyzet és ezalatt meg kellett volna épülni az újnak. A két évből húsz esztendő lett az iskolának teljesen alkalmatlan, rendháznak meg éppen nem való épületben.