Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1930

másikon fennakad a múltba merülő tekintete. S e mult-merengés egy jobb kor után fájó nosztalgiáját jó, ha olykor az ujrafölfedezés, a helyes átértékelés öröme váltja fel. Amikor a Magyar Kurír (hivatalos lap 1803-ban) halálhírét költötte Virág Benedeknek, s rá ,,Örömre vált bus képzetek története" cimen 1804-ben megjelent a hivatalos cáfolat, igy örült a nemzet egy meg nem történt múltnak; mert ime él az a főtisztelendő Virág Benedek: „akit Poezisére — nézve nagyon tiszteltünk: és el —is sirattunk volt már" — aki ime — „még él és továbbra is nevelni fogja nagy éráméit.'' Ez a nagy poéta valóban nem halt meg; nem halt meg akkor, s nem halt meg 183U. január 23-án sem, amikor lelke ezt a földi hazát váratlanul végkép itthagyta. „Egy nemzetet nem a szerencse, hanem balsorsa jellemez" (Jókai). Ha a nemzetek sorsában egyének sorsa tükröződik, akkor Virág élete és költészete a forrongó s átalakulásnak indult nemzeti élet minden megmozdulását, szegénysége — s balsorsába foglalva mutatja. Szegényen indult az életnek, szegényen élt s még szegényebben halt meg. 1754-ben született jobbágy családból a zalamegyei Dióskál községben. A szegény család jó nevelést, vallásos, mély hitet, felsőbb oktatást adott neki muló földi értékek helyébe. Ő maga, a pap egyszerűségével igy foglalta össze életrajzát: „Születtem, szerettem hazámat s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Tegyetek ti is igy, tanítsátok utódaitokat s ha ezek is igy tesznek, akkor Magyarország boldog lesz." 13 éves korában (1767) kerül négy évre a nagykanizsai piarista gimnáziumba, magával hozza e falak közül a szegénység és magyar mivolta szeretetét. A költészetet itt szerette meg. A poétikai osztályban Dományi Márk, lelkes irányitója, fedezi fel s ápolja benne a költőt. Tőle tanulta Virág három nagy életelvét: „Jámborság — jeles Ész, szelid sziv!" 1775-ben szive magyar szerzetbe, a pálosok közé vonzza, 1881-ben már mint pálos szerzetes-tanár működik Székesfehérváron. Hanyatló egészsége miatt azonban csakhamar visszavonul az iskolától s előbb Pesten, majd Budán gyenge testtel, de erős lélekkel dolgozik költői s történeti munkáin egy önmagában meghasonlás felé közeledő nemzet érdekében, mig a halál hirtelen el nem ragadta (1830). Temetésén résztvett az akkori egész magyar világ. Tisztelőinek nagy serege „könynyező" szemekkel kisérte gyalog, egész a Rácvárosi temetőbe „fáklyák . között", világítva annak, aki maga is lobogó lángja, égő áldozati fáklyája volt a kötelességtudás- és nemzetének. 1754, 1830. A szülői ház itt, sírhalma a tabáni temetőben: e két nagy élethatár Virág Benedeknél 76 tartalmas év átfogói. * „Jámborság — jeles Ész, szelid sziv." E három életelven keresztül nézem én e falak előtt saru megoldó templomi tisztelettel Virágban a papot, a költőt s az embert. Pap volt ö, az Isten oltártüzének lélek-teljes ápolója, a Krisztus kenyerének áhítatos törője. A „szent öreg" a hauptgassei kis házból járt kegyelmet esdeni a tabáni templomba. A pálos reverenda fehérsége alatt lelke lobogó lángja erősítő, biztos kalauz volt magyarságában s hitében megfogyatkozott nemzetének. Költő volt Virág, a nemzeti lélek tüzes ébresztője. A kor, amelyben Virág föllép az egyes történetíróktól nemzetietlennek nevezett korszak. Kuruc-labanc világ, Nagymajtény, Rodostó, török háborúk, nemzetietlen politika, francia fölvilágosodás hatása e kor jellemző s nevezetes állomásai. Idegen imádás, latin majd német szín, viselet,