Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1930
11 Január hó 29-én az alapító Batthyány család szociális érzékéről és jótékonyságáról nem csak hazánkban, de annak határán tul is ismert tagjáért, Batthyány László hercegért tartottunk ünnepies requiemet. A temetésen az igazgató képviselte intézetünket. A piarista rend kiváló tagjának Mistrangelo M. Alfonz biboros, firenzei érseknek elhalálozása alkalmából az elhunytnak a magyar kegyes iskolák iránt mindenkor tanusitott szeretetét és jóakaratát azzal háláltuk meg, hogy november hó 17-én ünnepies requiemet tartottunk lelkiüdvéért és az ifjúság előtt megfelelő módon ismertettük áldásos életét. A piarista rendben régen tiszteletreméltónak nevezett Landriáni Glyceriot május 19-én avatták boldoggá; a boldoggáavatás pőrének tárgyalási napjain február hó 24-én és május hó 19-én az ifjúsággal együtt sz. mise felajánlásával a Oltári sz:ntség imádásával kértük Isten segitségét az ügy szerencsés elintézéséhez. — Április hó 13-án boldogult IV. Károly királyunkért tartottunk ünnepies requiemet. — Április 18-án intézetünknek hat éven át lelkes és kedves tanárának dr. Krizsala Ferencnek lelki üdvéért tartottunk ünnepies requiemet az egész város közönségének részvételével. A boldogult oly szép és sikeres lelki munkát végzett ittléte alatt, hogy a város minden rendű és rangú lakosa mély megdöbbenéssel és igaz részvéttel gyászolta. Budapesti temetésén az intézet képviseletében az igazgatón, Pfléger Mihály, Teller József és Vegele Károly tanárokon kivül a Mária Kongregáció és a cserkészcsapat 27 tagja jelent meg és három koszorút helyezett a kedves emlékű elhunyt tanár koporsójához. A magyar püspöki karnak rendelete értelmében Szent Márk napján és a keresztjáró napokon az előirt ájtatosságokat elvégeztük. A feltámadási és urnapi körmeneteken az egész ifjúság testületileg vett részt. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy intézetünk ifjúságának viselkedése a piarista szellemhez méltó legyen. Az egész év folyamán nem volt a viselet ellen komolyabb kifogás. Kisebb hibák fordultak elő, de ezeket is igyekeztünk megfelelő módon javítani és korlátozni, ennek folyamányaként elmondhatjuk, hogy az iskola és szülői ház munkája összhangzó volt és a két tényező együttmunkálkodásának eredményeként rend és fegyelem volt az intézetben. A papi hivatást is folyton ápoljuk tanulóinkban. Az iskolai év végén négy tanuló jelentkezett szerzetes tanári, három pedig világi papi pályára. 5. Iskolai ünnepségek. A tanitás és nevelés által keltett lelkiség és magyaros érzés fokozására, valamint ifjuságunk szellemi és erkölcsi értékének kifelé való bizonyítására, több alkalommal rendeztünk iskolai ünnepségeket. — Október 6-án az aradi vértanuk emlékének áldoztunk. — November 2-án délelőtt hősi halott tanítványainknak emléktáblájánál tartott ünnepségen dr. Krátky István a Nagykanizsai Piarista Diákszövetség választmányi tagja és a város polgármestere tartott ünnepi beszédet; délután pedig az elhunyt tanárok sírjánál a Mária Kongregáció rendezett emlékünnepén, majd a világháborúban elesett hősök és a kommün áldozatainak sírjainál tartott ünnepségen vettünk testületileg reszt. Az önképzőkör Talabér István papköltő sirját koszorúzta meg. — November hó 9-én Sz. Imre emlékének hódoltunk. — Március 15-ét szokásos módon ültük meg. — Március 25-én Mária Kongregáció rendezésében szent alapitónk emlékét ünnepeltük. — Május 3-án cserkész előadás volt a nyári táborozás megsegítésére. — Május 10-én a Revíziós Liga nagygyűlésén vettünk részt testületileg. — Május 31-én a hősök emlékünnepén vettünk részt. 6. Egészségi állapot. Az iskolai év egészségi szempontból nem volt kedvező. Két tanár hosszabb betegsége, — akik közül egyik január 14-től április 11-ig volt beteg, — az ifjúság körében az enyhe lefolyású, de alig egy-kettőt megkímélő influenza járvány zavarta a tanitás rendes menetét.
