Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1928

15 hazánk ifjúsága és jövőnk reménye. Tanuljátok meg és meg is kell tanulnotok kedves magyar ifjúság ez iskola padjait járt, hősi halált halt elődeitek példájából azt, hogy a hazát mindenek felett, az életet áldozó magyar hősiességig kell szeretni. Továbbá, hogy az államok életének az alapja a tiszta erkölcs mellett a rend és fegyelem, a vallás, az alkotmány, a tekintély és törvénytisztelet. A hősi harcok után reánkszakadt szomorú időkből pedig tanuljátok meg azt, hogy hazugságok voltak azoknak a szavai, akik, midőn a legizzóbb hazaszeretetre lett volna szükség, azt hirdették a feldúlt haza földjén, hogy a nemzetköziség és világpolgárság eszméivel és tanaival hazát fentartani lehet. A forradalmakat az emberiség hajnalhasaiásának szokták egyesek nevezni, de ámitás csak az, hogy a vallás, a haza fogalma, a tekintély és a becsületes polgári társadalom ellen irányuló forradalmak hajnalhasadások volnának, mert azok nem hajnalhasadások, hanem sötét nyirkos éjszakák, amelyekről a magyar irónő „Bujdosó" könyvének kitépett lapjain azt mondja, hogy ezen nyirkos éjszakák után a nemzetet vissza kell vezetni a templomba és iskolába, a törvénybe és rendbe. Az emberiségnek magasabb szellemi és erkölcsi ideálokban való egyesitése igenis kívánatos és szükséges lehet, de amikor a gyűlölet és bosszú hontalanná teszi egy ezeréves népnek a kétharmadát, akkor szükség van és szükség lesz a nemzet fiainak katonai erényeire és még életét is áldozó hősi elszántságára. Tanuljatok meg az ő példájukból hinni egy szebb jövőben és abban a történelmi igazságban, hogy a világtörténelem logikája kíméletlenül el fog pusztítani minden mondvacsinált hazug államalakulatot. Es hogy annál a Trianonban ceruzával megjelölt határvonalnál erősebb határvonalak a Kárpátok és Erdély bércei és itt nálunk Zalában a Dráva folyása, mert ezeket az Isten keze alkotta meg. És amit Isten keze együvé alkotott, mulandó embereknek mulandó hatalmi eszközökre épitett erőszaka szét nem tépheti. És, hogy ennek az igazságnak mielőbb eljöjjön a husvétszombatja, mit tegyünk ma gyászoló magyarok? Teendőnk a nemzet kulturális, gazdasági és katonai erényeinek a gondozása. Az egységes, munkás, müveit magyarság meg fogja nyerni a harcot a történelmi múltban és hivatásban nálunknál szegényebb és mégis életünkre tört szomszédainkkal szemben. Szeressük egymást, szeressük magyarságunkat, ne hánytorgassuk folyton azt, ami bennünket egymástól elválaszt és széttagolhat, hanem a hazaszeretet jegyében teremtsük meg végre az egységes magyar frontot. Ti hősi halált halt magvar hatonák, kik kristályaiakjai vagytok a magyar katonai bátorságnak és önfeláldozásnak, szellemetekkel töltsétek be e szomorú korszak fiainak lelkét azzal a tudattal, hogyha a ti példátokon okulva, becsületesen és bátran küzdünk az ország javáért: akkor visszaszerezhetjük az ősi hazát. Ebben a hazafias meggyőződésben hulljon le a lepel erről a hősi emléktábláról. Őrizzük meg emléküket kegyelettel és a haza iránti kötelességeknek azzal a hü teljesítésével, amellyel az ő áldozatukkal is megszentelt multunknak és jövőnknek tartozunk. Mielőtt szerény szavaimat befejezném, itt a hősi emlék előtt arra kérem az intézet jeles és a hazafias szellemben mindenkor tündöklő példaadással kitűnt tanári karát, hogy a zalai diákokat továbbra is szüntelenül tanítsák arra, hogy amikor a nemzet fiai a vallást, a hazát ugy szerették, az alkotmányt, a törvényt és a tekintélyt pedig ugy tisztelték, mint elődeik, akiknek neve erre a táblára került, akkor nem itt a szomszédban volt az ország határa, hanem ott volt az ország és vármegyénk határa, ahol minden Zrinyi vitézeinek az emlékéről beszél és ahol egykor Zrinyi Miklós zászlói lobogtak és ahol a Dráva aranyos fövényén haladva, de most már mintha szent hitünk szerint zajlóbb morajlásával hirdetné, hogy hol volt vármegyénk régi határa. Azzal az óhajtással végzem szerény szavaimat, hogy a hősök emlékének a tisztelete és példájuk követése nyomán Isten segítségével derüljön fel mielőbb az országnak a napja az egész magyar földön, a régi bércek és vizek táján és az egész magyar horizonton. Isten áldja, óvja és védje szegény hazánkat. Báró Inkey József a Piarista Diákszövetség elnöke köszönetet mond az elhangzott beszédért, majd mély érzésre valló szavak kíséretében adja át a Diákszövetség nevében az emléktáblát az intézet igazgatójának; az igazgató meghatott lélekkel gondol vissza az emléktáblán felsorolt hősökre, annál is inkább, mert kedves tanítványai is vannak közyttük és meleghangon köszöni meg a Diákszövetségnek, hogy ezzel az emléktáblával is figyelmezteti ifjúságunkat a haza áldozatos szeretetére, lfjuságunk rója le ezután kegyeletét a hősök iránt ünnepségével, melynek során Bődy Béla Vll. oszt. tanuló