Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1928

4 rá, bőven kivette részét pasztorációs munkájából. Sőt amikor a szomorú emlékű tanácsköztársaság a vallástant kitiltotta az iskolából s tanítását csak magánúton engedte meg, ő a legelsők között volt, akik habozás nélkül levonták az uj helyzet következményeit s önként magukra vállalták a magánoktatással járó jelentékeny munkatöbbletet. Közreműködését a bolsevizmus bukása után sem vonta meg, sőt mint kisegítő hittanár újból szervesen belekapcsolódott az iskola életébe s lelkes és odaadó munkájával nem kis mértékben közrehatott abban, hogy a budapesti piarista kápolnában a diákpasztorációnak sok tekintetben újszerű s a réginél intenzivebb formája fejlődött ki és gyökeresedett be. Teljesen csak az 1924'25. tanév végén vált meg az iskolától, mikor mindjobban nekiterebélyesedő rendi elfoglaltsága lehetetlenné tette számára a további maradást. Közben ugyanis bekapcsolódott a rend központi igazgatásába. D. Hám Antal rendfőnök megbízásából még 1923-ban átvette a rendi fiatalok nevelési és tanulmányi ügyeinek központi irányítását. Majd két évvel később a rendi káptalan asszisztenssé, rendfőnöki tanácsossá választotta őt. A belülről, a rendtársak részéről jövő bizalmat kiegészítette és nyomatékozta a külső világ elismerése. Ennek szembetűnő megnyilvánulásaként a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem theologiai kara bekebelezett doktorai közé fogadta őt (1926.). Ilyen előzmények után ült össze az 1928. évi káptalan, mely a rendi közvélemény ujj mutatását követve a nagy tisztességet, de egyben nagy felelősséget is jelentő rendfőnöki stallumba ültette a fiatal asszisztenst. Sebes Ferenc töretlen vonalban fölfelé ívelő pályája a középiskolából indult ki. Egyénisége a középiskolai katedrán bontakozott ki és mélyült el. Mert mint hittanár egész lelkét belevitte a tanításba s a kalazanciusi programmnak megfelelően nemcsak az éi'telmet akarta gazdagítani, hanem a szívre és a lélekre is emelőleg igyekezett hatni. Tanítványainak nemcsak tanára, hanem szerető atyja és megértő jóbarátja is volt. Ezért az iskolán kívül is szeretettel és érdeklődéssel foglalkozott sorsukkal, bogozgatta problémáikat, irányította elhatározásaikat. Különösen a nagydiákok lelkét iparkodott megérteni és igényeiket kielégíteni. Bámulatos fogékonysággal tudta magát beleélni a nagydiák sajátos pszichológiájába s a kisdiákokétól és felnőttekétől egyaránt elütő problémaszemléletébe s finom tapintatával mindig megtalálta a feltornyosuló nehézségek eloszlatásának helyes módját. Ez irányban szerzett tapasztalatait irodalmi téren is értékesítette. Adalékok a nagydiák lélektanához c. dolgozata, melyet a budapesti Regnum Marianum 1914. évi prézesi értekezletén mutatott be, a legjobb ilynemű összefoglalás pedagógiai irodalmunkban. (Szent Gellért, XVII. évi. 36. s. kk. 11.). Ez a sajátos lelki beállítottság, mely mindig és következetesen a lelki és erkölcsi szempontokat helyezte előtérbe, erősen egyéni színezettel vonta be a fiatal hittanár pedagógiai működését s az eredetiség bélyegét nyomta rá érintkezési formáira. Szeme hozzászokott, hogy a külső életnyilvánulások mögött finomabb benső rugókat keressen. Később spirituálisi működése még jobban ránevelte őt a befelé tekintésre és a rejtettebb motívumok nyomozására. Ez a tudatos lelki ránevelődés erősen meglátszik egyéniségén is. így nőtt ki a középiskolai tanárból a vezetésre termett vezér, a rendfőnök, aki az emberkezelés művészetének finomabb és lelkibb eszközeivel van hivatva a gondjaira bizott nagy közület életét irányítani. Felemeltetése tehát bizonyos értelemben a középiskolai munka megbecsülését jelenti s ennyiben öröme és büszkesége az egész tanárvilágnak. De kétszeresen öröme és büszkesége a kegyes iskoláknak, melyeknek tanári székéből fölemelkedett s melyek most külső érdekeiknek még melegebb felkarolását s benső életöknek még mélyebbre ágyazását és lelkibbé izzitását remélik tőle. Dr. Balanyi György.