Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1924

Semmi jel sem mutatta, hogy oly váratlanul veszítjük el. A jóizü és élvezetes gyümölcsöket termő, jó öreg fát láttuk benne, amely annyi hosszú éven át táplált bennünket és sok másokat becses termésével, amely, mint kedves és nagyrabecsült jótékony adakozónk, — utolsóig részesít bennünket gazdag ajándékaiban és igy önmagát emészti fel és a természet rendje szerint közeledik a földi véghez. Tudtuk, hogy elkövetkezik ez — hisz minden véges a földön — de mégis nehezen és fájdalmasan nyugszik meg a szivünk, hogy ez a vég elkövetkezett. Március hó 1-én töltötte be 81. évét. Május 12-én 10 órakor feküdt ágyba, akkor is orvosi rendeletre; 2 órakor az utolsó kenet szentségének feladása közben egy egész halk sóhajjal elszállt nemes lelke porhüvelyéből. Csendes, de gazdag volt munkás élete, csendes és megható volt halála. A részvét, mely halálhírére és temetésén megnyilvánult, méltó volt kedves halottunkhoz. Eltávozott, de mintha most is itt volna köztünk. Emlékét hiven őrizzük !