Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1923

Néhány szó az uj intézet létesítéséről. Intézetünk történetében uj korszak nyilt meg ebben az iskolai évben. Az 1765-ben alapított kegyesrendi gimnázium harmadik, emberi számítás szerint most már végleges elhelyezést nyert. A multak küzdelmes tűré­seinek, a sokszor jogosan érzett és felpanaszolt fogyatékosságoknak és az ezekből fakadó reménytelenségnek kísértetei eltűntek. Révbe értünk, még pedig reményen felül szép és nyugalmas révbe! A piaristákra annyira jellemző vonások megtalálhatók nagykanizsai letelepülésüknél is. Szűkös helyiségek, még szűkösebb anyagi viszonyok, de lelkes tanítás volt itt is a piarista iskola kezdete. Egy már akkor 'ozoga kincstári katonai épületet kaptak iskolahelyiségül és ugyancsak 'ossz állapotban levő tiszti épületet rendházul. A szerény, csak hivatá­suknak élő, csak a kulturáért dolgozó elődök nagy lelkére vall, hogy az ílszomoritóan szegényes és meg nem felelő viszonyok között oly hosszú dőn át sem vesztették el kedvüket és nem csökkentették buzgalmukat. A kezdet nyomorúságos állapotait idővel javítgatták; toldozták, oldozták épületeiket, de sohasem tudták azokat a haladó kor igényeinek negfelelővé tenni. 130 évig éltek és munkálkodtak az első letelepülés helyén, amikor i város, — amely az 1869-ben főgimnáziummá fejlesztett intézet fenn­artását és 7 kegyesrendi tanár ellátását vállalta, — maga is belátta, íogy a lehetetlen állapotokat tovább nem lehet fenntartani, 1896. május 7-én tartott miilenaris díszközgyűlésen a városi képviselőtestület kimon­lotta, hogy uj intézetet emel. Remény és bizakodás édes érzete tölti el piaristák lelkét! Ennek ad kifejezést Dr. Pachinger Alajos akkori igaz­ító az 1895/6-iki Értesítőben, amikor az intézet történetét e szavakkal sjezi be: „Elhanyagolt intézetünk igy tősgyökeres és a modern laedagogia követelményeinek teljesen megfelelő átalakításnak és feleme­lnek néz eléje. Köszönet érte a hivatásában komolyan eljáró Spittkó ,ajos kir. tanker. főigazgatónak, a buzgó uj polgármesternek, a tanács­ak és a város áldozatkész közönségének." A szép remények és bizakodások nem váltak valóra. Megkészítették terveket, nem volt elég pénz a kivitelre! S mikor a szükséges pénz legvolt, már nem volt elég! így húzódott az épités ügye! 1904-ben azonban lehetetlenné vált a régi épületben megmaradni, i párhuzamos osztályokkal bővülő intézetet ideiglenesen átköltöztették katonai célokra alkalmatlanná vált és épen ezért elhagyott sugáruti onvédlaktanyába. Második állomás! Ismét katonai épület! Iskolai célokra kalmatlan ! — Két évre tervezték ezt az elhelyezést. Ugy gondolták, agy addig a régi helyén felépíthetik az ujat. Hiu remény! Ismét csak a :ükséges költség hiányán mult a kivitel. 20 esztendő, türelmet és egész­:get emésztő hosszú idő az ideiglenes és épen ezért csak a legszüksé­;sebb átalakításokat nyert helyiség sok fogyatékossága miatt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom