Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1917

I. László József 1879-1917. Irta : Dr. LUKÁCS jÓZSEF. László József, intézetünk tanári karának buzgó, munkás tagja, a nemzeti nevelésügy igaz barátja, az ifjúság lelkes, szerető és megértő atyja, a mult év december hó 16-án Balatonkereszturon halt meg. E pár sort mély megilletődéssel Írjuk le, mert az röviden egy munkás, ambiciózus életnek kialvásáról ad számot. Megilletődéssel, mivel az elköltözöttben a jó barát, az igaz kartárs elvesztét sajnáljuk. László József a testgyakorlatot főgimnáziumunkban tizenhárom éven át tanította. Eddig szívvel-lélekkel, terveivel s alkotásaival egyaránt a mienk volt. Mielőtt hozzánk jött, a népnevelés terén fáradozott. Teljesen a nevelés napszámosa volt tehát. Pedagógiai tapasztalatokban izmosodva, terveitől, majd azok megtestesitésének vágyától űzve-hajtva került intézetünkhöz. S munkakedve, lelkes kitartása intézetünk történetében nyomot hagyott. Amikor pedig a világháború elszakította őt tőlünk, hiányát éreztük. Elköltözött kartársunk csendes, csaknem magába zárkózott természetű volt. Valamit mindig érlelt magában, lelkében — mint az izzó kohóban — folyton tervek égtek. S e tervek nem nagyratörő, üres ábrándok voltak, hanem szoros kapcsolatban állottak hivatásával, mert ez egész életének tartalmát kitöltötte. Az iskola és a családja, ez az a két pólus, amely között élete letelt. Ha az iskolában dolga nem akadt, abban a családban foglalkozott iparmüvészettel, ahol a hű feleség szeretete és egyetlen kis leányának gyermeki ragaszkodása aranyozta életét.