Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1916

5 zetünkhöz súlyos szervi szívbajjal jött, mely aztán, bár enyhült, állandóan küzködött vele s végre is jó szíve, mely oly nemesen érzett és oly sokat szenvedett, döntötte őt sirba. Szervi szívbaja nyomán fellépő asthmája miatt már 5 évben keresett orvoslást Gleichenbergben. A mult év júniusában is ellátogatott Gleichenbergbe, de kezelő orvosa súlyos betegen küldte őt haza. Itthon juliusban állapota javult s augusztusban meglátogatta édesanyját. Az év kezdetén tartatni szokott javító-, pótló- és magánvizsgálatokon részt vett s utána pár hétre újra édesanyjához ment Peresztegre. Haza jővén, baja igen súlyosra fordult s kezelő orvosa a tanítástól eltiltotta. Derült kedélye erre elborult, halálsejtelmek gyötörték s leverte az a gondolat, hogy nem taníthat s helyét intézetünknél, melyhez gyermeki emlékek s tanárkodásának legboldogabb napjai fűzték, más foglalja el. Okt. 7-én délután hunyt el csöndesen, miután az általános feloldozásban részesült, korának 47., szerzetesi életének 26. s tanárságának 22. évében. Mikor egészségnek örvendett is, el voltunk rá készülve, hogy asthmája megakasztja szívműködését,- s nagy kegy volt a jóságos Istentől, hogy ennyi ideig is engedte a nevelésoktatás javára működni s munkából ragadta el a halál őt, ki beteg szervezettel is még soká szeretett volna az ifjúság kiképzésén fáradozni. Temetése okt. 9-én volt az ifjúsági felső templomból, melyet Ngys. Csóthy Géza, murakereszturi apát-plébános ur végzett a helybeli szt. ferenc-rendi atyák segédkezésével. A templomban Dr. Lukács József tanártársunk s a temetőben Doleschall Géza, VIII. oszt. tanuló búcsúztatta a drága halottat. Jelen voltak: édesanyja s nővérei, szerzetes rendtársai, szülőfalujának plébánosa főt. Dávid László, a város hivatalos testületei s úgyszólván egész társadalma valláskülömbség nélkül, bizonyságául annak a tiszteletnek és szeretetnek, mellyel boldogult társunk tanári érdemei és kedves egyénisége iránt viseltetett. Emlékét nemcsak mi ápoljuk kegyelettel rendtársai és a munkában osztályosai, hanem a hálás szülők és tanítványok s a jó barátok ezrei, kik szerető szívéhez közel álltak s jóságos, derűs kedélyét élvezték. Nyugodjék békében!