Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1916

í. Mátyás József. 1870-1916. Fájdalmas megindultság fog el bennünket, mikor ez Értesítő lapjain, melyek az intézetünk kebelében a f. tanévben előfordult eseményekről vannak hivatva beszámolni, arról a gyászról emlékezünk meg, mely Mátyás József halálával érte intézetünket. Az intézet tanári kara és tanuló ifjúsága fájdalmának méltó kegyeletes szavakban adott kifejezést a temetéskor egyik tanártársunk és egyik tanulónk. E sorokban nem is a fájdalmat akarjuk újra megszólaltatni, hanem boldogult társunk sok irányú kiválóságának, feledhetetlen kedves egyéniségének emlékét iparkodunk néhány szerény szóban megörökíteni. Tacitus irja Agricolaról »Quamquam medio in spatio integrae aetatis ereptus, quantum ad glóriám, longissimum aevum peregit,- quippe vera bona, quae in virtutibus sita sunt, imp!everat.« Ha szabad kis dolgokat nagyszerűekkel összemérni, e szavak joggal alkalmazhatók kedves halottunkra. A pályán, melyet buzgó, lelkes munkával töltött be, elismerésre méltó eredményeket ért el. Tanítványai rajongó szeretettel viseltettek iránta, mert benne nemcsak komoly, szaktárgyáért lelkesülő képzett tanárukat látták, hanem a szerető nevelőt is, ki nemcsak eszüket iparkodott kiművelni, tudásukat gyarapítani, hanem a történelemből vonható mély erkölcsi tanulságokkal jellemüket is nemes irányban kialakítani. Az általános műveltség mellett állandóan a vallásos, hazafias szempontokra volt a legnagyobb figyelemmel,- mert áthatotta az a meggyőződés, hogy hazánk csak akkor lesz nagy és boldog, ha vezető intelligens osztálya nemcsak l*