Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

26 melyeknek tulajdonosai ezen pillanatban a feltalálás és alkotás gyönyörét vélték először érezni. Építészeti motívumokról sem beszéltünk históriai értelemben, ezen utóbbi szempontot teljesen kikapcsoltuk munkakörünkből, hanem igenis a szemlélet és stílussajátságok megbeszélése után minden tanuló le is rajzolta a jellemző szerkezeti és díszítő formákat. Akit azután a történeti háttér érdekelt, az módját tudta ejteni annak, hogy ezen igényeit az órán kívül kielégítse. Ezen modern reformtörekvések tehát feltétlenül kedvező átalakító hatással lesznek művészeti életünkre, dacára annak, hogy sokan, még a rajzpedagógusok közül is az idősebbek, szkeptikusan fogadják ezen elveket, mondván: »én nem akarok tanítványaimból művészeket nevelni«. Persze hogy nem akarunk művészeket nevelni, csakúgy, ahogy a latin professor nem akar Cicerókat csinálni tanítványaiból és mégis a lélek fogékonnyá tételére, úgy Ciceróra, mint művészeti kulturánk vívmányaira szükségünk van. Pfeifer Elek. •\ X