Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

21 egy amsterdami lövészegylet tagjainak a csoport arcképét adja. Az alakok bámulatos tudással, finom művészi érzékkel vannak megfestve. A jól kiszámított ellentéteken alapuló ezen ábrázolási mód az amsterdami nyárspolgároknak azért nem tudott tetszeni, mivel sok arc rajta nem volt élesen kivehető. Körülbelül ugyanabba az időbe esik »A posztókereskedők elöljárói «-nak csoportképe. A közönség kegye elfordult tőle. Másoknál rendeltek, mert volt elég szolgalelkü festő ezidőtájt Amsterdamban, kik nem törődve a művészet és haladás magasztos ügyével, a hiú rendelők badar kívánalmainak készséggel tettek eleget. Mint a közönség kedvence, tehát hanyatlott, de mint művész folyton emelkedett. Ezen időre esik feleségének halála is és igy kétszeresen érzi a kegyvesztés keserűségeit. 1669-ben hal meg, a város költségén temetik. Universalitása minden tárgyat felölelt. Hatása R

e

h^

t

b

á

r

s

a"

dt mindenekelőtt abban állt, hogy a nagystílű kompozíciók mellett a mindennapi élet igénytelen jeleneteire .is irányította a figyelmet s azáltal a táj-, zsáner- és csendéletfestésre nagyon termékenyítőleg hatott. A művészek ezen időben kevéssé látogatják Olaszországot a klassikus művészet hazáját. A maguk lábán járnak, saját szemükkel látnak és tulajdon szivükkel éreznek. Azt festik amit naponként maguk körül látnak. A művészet eddig nagyon is exklusiv világában most már udvarképesnek tartják a zsáner-, táj- és csendéletfestést is. Ilyen kaliberű az ifjabb Teniers, kinek korcsma jelenetei ugyan éles megfigyelőképességről, de kevés szépérzékről tesznek tanúságot. Jellemző és felette fontos azt megjegyeznünk, hogy noha a hollandusok egészséges reálisztikus érzéke már bele tudta vonni a művészet körébe a mindennapit is, mégis az eminenter festői kvalitások kizárólagos értékelésének magaslatáig mégsem tudtak emelkedni. Más szóval: a képírást nem tudták függetleníteni bizonyos irodalmi vonatkozásoktól. Anekdótaszerü képírás ez,