Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

'V > .< • badabb vallásfelfogás Hollandiában nevelőleg hatottak a polgárok önérzetére, kik büszkék voltak függetlenségükre,büszkék tengeri hatalmukra, virágzó iparukra és arra, hogy gyarmatosai egy oly virágzó földdarabnak mint Jáva és a Jóreménységfoka és hogy az ázsiai kereskedelem ügyszólván az ő kezükben volt. Eme gazdasági és politikai viszonyok karöltve a vallásiakkal irányították képírásukat is. A művészetek fejlődésére természetesen igen kedvező volt az anyagi jólét. Tágas, világos, díszes termekbe szánt dékorativ festményeket, amilyenekkel Flandriában lépten-nyomon találkozunk, itt hiába keresünk. Hiányzott a diszes fejedelmi udvar és a pompakedvelő katholikus egyház, az ilyen fajta művészet létfeltétele. A mecenások, vagyonos iparosok és kereskedők, a nép gyermekei, kik a festményekkel saját, énjük közvetlen környezetét a lakásukat díszítik. Érthető tehát, hogy ezen holland festmények kolorizmusa is nagyon eltér a flamandokétól, mert nem tágas, világos fejedelmi dísztermekbe és templomokba voltak szánva, hanem homályos kis magánlakásoka, melyeknél az ablak szines üvege és a szoba falán végig futó sötétbarna faburkolat döntő befolyású volt a festmények színeire. A dékorativ és briliáns hatás helyébe tehát egy diszkrétebb szépségtipus lép, a csendes intimitásnak egy bizonyos neme, mely az otthon édes varázsával oly teljes összhangban állott. A föléledő demokratikus eszmék kora ez, melyben a nép felé fordul a tekintet s a mithológiai és színpompás udvari jelenetek helyébe a népéletből veszik a művészek tárgyaikat s az egyszerű falusi ember közvetlen környezetét a szabad természetet tanulmányozva, megalapítják a zsánerés tájképfestészetet. Ehhez járul a hollandus fejlett reálisztikus érzéke és pszichológiai megfigyelő képessége, melynek következtében náluk az arcképfestészet nagyon Hal

s fellendült. Az idősebb Franz Hals kultiválta ez utóbbi műfajt sok szerencsével s arcképeit menten