Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

81 reng az imakönyvre hajló kis Jézuson, ki gyermekies kíváncsisággal fogja meg az imakönyvet. A hátteret havas hegyekkel övezett tájkép, s azon innen egy folyó alkotja, melynek szinváltozata plasztikusan domborítja ki a Madonna alakját a kisdeddel. Mi a kép eszmei tartalma ? Nem más, mint Mária istenanyai szeretete s áhítata, mely az anyában is vissza tudja adni a szüzesség érintetlenségét s a kisdedben is az Istent, ki ugy tűnik fel, mintha együttelmélkednek a köny sorai felett áhitatbamerült anyjával. Az anyaság ábrázolása ez a kép, melyből később fejlődik ki Raffael Madonnafestészetének az az igazi kora, mikor az Isten anyai hatalom mellett az ég, az angyalok és a szentek királynéját is kifejezésre juttatta műveiben (Folignoi Madonna, Sixtusi Madonna.) Az előbbinél nagyobb kép a Madonna della casa Alba. Mérete a Pitti-palotában lévő Madonna della sedia-hoz hasonló. Sok van benne ebből a képből. A Madonna virágok között ül a földön, ölében tartva a kis Jézust, ki a gyermek Keresztelő szent Jánossal játszik. A kép hátterét itt is tájkép alkotja, melynek világos, napsugaras szine, mint édes fényű glória tündöklik vissza az alakok arcán, s szótlanul rávall az anya s a két gyermek boldogságára. Még egy Raffael Madonna képet látunk itt. Madonna sz. Józseffel, melyen a művész sz. Józsefet szakáll nélkül festette meg s igy szokatlanul hat. Lionardo da Vinci Litta Madonnája (M. della casa Litta) s Correggio Madonna del latte képe csaknem egy tárgyat örökit meg. Mária a kisded Jézust táplálja. De, mig a Lionardo képén gyermekies mohósággal táplálkozik a kis Jézus, szép, nyílt szemeivel felénk tekintve, addig Correggio Madonna képén (Budapesten látható másolata) Ker. sz. János apró alakja is megjelenik, mire a táplálkozást abbanhagyva fordul a gyermek a gyermekhez, kikre Mária édesen mosolyogva tekint. Lionardó képe sötét hangulatú; a fény két ablakon át vetődik a Madonna s a kisded alakjára. Ez a szin hatás a képnek bizonyos plaszticitást ad. Az ablakokon át derűs tájképek tűnnek fel. Andrea del Sarto gyönyörű, mosolygó arcú Madonnájával is találkozunk. Nem felejti el soha azt a bájos, örök mosolyt, ki egyszer megfigyelte Sarto Madonnáit. Ebben a tekintetben utolérhetetlenek az ő Máriaképei. Mindenütt ugyanaz a mosoly az anyának és a gyermeknek vonásain, mely százszor is visszavonja a szemlélőt Sarto képeihez. Csupa derű, szeretet, boldogság s öröm minden Madonna képe, melyektől éppen azért nehéz megválni. Itt is ugyanaz az arc s ugyanaz a mosoly köszönt már messziről, melyet annyi Madonna képén csodáltam Európa képtáraiban szétszórt művein. A tájképes hátterű képen boldogan beszél a Madonna Sz. Erzsébettel, mig a kis Jézus nyitott ajakkal S a gyermeki ártatlanság édes mosolyával szól a kis Ker. sz. Jánoshoz. 5