Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

* 66 meg egy fölrobbant bomba II. Sándor orosz cárt, 1881. márc. 13-án. A templom orosz stílusban épült s a moszkvai sz. Vazul templom mása. Belül csupa mozaik. A főbejárattól talán két méter távolság­ban márvány baldachiutn alatt látható az utca kövezetének egy négyszögöl nagyságú része teljes eredetiben, melyen a felrobbant bomba a szerencsétlen cárnak féloldalát leszakította. Szobrokban és emlékoszlopokban sem szegény Pétervár. Az orosz nép holta után is tiszteli cárját. Ennek a szeretetnek, tiszteletnek jele ez a sok szobor, mely a város tereit ékesíti. Hü embereinek pedig a cár emel emléket. Legszebb két szobra a város alapitójá­nak, Nagy Péter cárnak emlékét hirdeti. Terei nvilvános parkjai sem másodrangúak. Üdülés, szóra­kozás alkalmát nyújtják s a mellett gondozott, szép virágágyaikkal a műízlést is fejlesztik. Különösnek tünt fel előttem, hogy mégis oly kevesen keresték ezeken a szép helyeken az üdülést. Alig lézengett egy pár ember a nagykiterjedésű parkokban. Nem is tudják a péterváriak, mily kincsük rejlik a Sándor-tér, Mihály-tér, nyári kert (Ljátnij) s a többi park tiszta levegőjében. Hogy tud­nák ezt használni a mi jó budapesti polgártársaink, kiknek a város­ban alig jut néhány ölnyi hely, hol zöldben ülhetnek s pormentes levegőt szívhatnak! Igaz, hogy Pétervár csaknem pormentes. Vizet hőmennyiségben ad a Néva az öntözésre s a sok csatorna. Köve­zete kifogástalan, faburkolata pedig páratlan. Jól esik a szemnek a nagy rend és tisztaság. Még az épít­kezések sem járnak porral s rendetlenséggel. Egészen bedeszkázott állványok mellett dolgoznak a munkások, melyeket csak akkor bontanak le, ha már teljesen készen áll a felépült palota. A Néva partjára kívánkozik főképpen az idegen. Széles med­rén körülbelül négy hid fut át. Kettő vas, kettő fa. Hidjain nem szednek vámot. Legszebb s legművésziesebb a Sándor hid. A Néva vize barna, iszapos, s nagy hajóközlekedés és teherszállítás bonyo­lódik le rajta. Déltájban jöttünk ide a cári Téli palota felől. Alig győztünk a tájék szépségével betelni. Szemben velünk a Péter erőd, honnan ágyulövéssel jelzik a delet s a Péter-Pál templom tüvékonyságra kihegyezett tornya. Itt alusszák a cárok örök álmukat. Azután megint víz, egész kis tenger, amint a Néva egy nagyobb csa­tornája elágazik. Ha megfordulunk, jobbra a Téli palota, balra pedig a nagy­hercegek palotasora. Mind egy-egy királyi lakás különféle stílben. Az uralkodó stílus azonban a bárok. A Téli palota is ebben épült; de a renaissance stil sem egy épület megalkotásánál nyert alkal­mazást. Most mind üres, kihalt. Látszik rajtuk, hogy gazdáik csak télen élnek itt, míg nyáron a főváros tikkasztó melege elöl, melyet mi éppen nem éreztünk, más vidékre költöztek. A palotasort megkerülve jutunk el a Mars-mezőre, mely Pétervárnak a Vérmezője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom