Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

25 taían elakadt, ugy hogy »minden száz lépésen meg kellett állanunk s levasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete irósvajat . , . hogy kenné kenyerére az, akit gondolok s fuladna meg tőle! ... ne félj, olyat gondoltam, akiért nem kár: egy rossz poétát. Oh barátom, van-e szánalomra és irgalomra méltatlanabb állat, mint a rossz poéta? nincs. Rossz kritikusaimnak ugy bocsásson meg az Isten, amint én megbocsátok,- de rossz poétának sem én, sem az Isten meg nem bocsátunk. A legalávalóbb, a legelvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rossz poéta örökké rossz poéta marad, ez javíthatatlan és gyógyíthatatlan, ez ugy hal meg, amint született: földöncsuszó nyomorúságban, magának kínjára és szégyenére, másoknak unalmára s igy legóriásibb boszuságára. Es a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is mérte, ami irtózatosabb töröknél, tatárnál és sáskánál . . . küldött nyakára rossz poétákat. De talán ez már az utolsó csepp, a seprő, a keserű pohárban, s igy remélhetjük a szebb jövendőt. Szeretném hazánk ezen individumait elszámlálni Sujánszky Antaltól kezdve holmi Benevölgyieken és Bangó Pétereken keresztül le egészen Császár Ferencig,- de restelek bele kezdeni, mert bizony Isten holtra fáradnék, annyian vannak. Elég ennyi rólok most az egyszer,- ha jó kedvemben találnak, majd megmutatom nekik, merre az ut a legelőre. De hogy is jutottak eszembe? . . . jaj, igaz! sárról beszéltem, hát nem csoda. <Uti levelek, 49. 50. lap.) Az aggteleki barlang megtekintésekor, Petőfi is bevéste a kőbe nevét és hogy az ottani kálvinista rektornak meglepetést szerezzen, kérte azt, hogy olvassa el. Az elolvasta: Petőfi . . . »de irgalmasságos egek! ezt oly hideg vérrel, oly minden tiszteletérzés, oly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állott volna ott: Kiribicza Istók« vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi, vagy nem tudom mi? <Uti rajzok, 20. 1.) Az Életképek Hirlapi őrében Vas Andor <Hazucha) nem hagyja szó nélkül e személyes támadásokat s felróva Petőfiinek a kritikától való iszonyodását, igy folytatja: »de mint lehet aztán e tömérdek gyűlölséggel a critica iránt azon kíméletlen és méltánytalan kifakadásokat összeegyeztetni, miket szerző e jelen számban is Sujánszky és Badacsonyi