Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

111 (évente 300,000 rubelt hagynak itt a zarándokok — 750,000 kor. —) A főérdekessége azonban katakombája, mely bennünket ide vonzott. Remeték, szentéletü szerzetesek és papok sírját csókolják sorra az ájtatoskod': hivők, kik ide leszállanak. A Lavra mellett még sok templom tűnik ki művészi értékével. A legszebb a Szófia templom. Egy muszka szerzetes kalauzolt itt bennünket. Műkincseit mozaikjai alkotják, melyek a velencei sz. Márk templom mozaikjaira emlékeztetnek. A templom tiszta bizánci stílus, s kupolái is_ a sz. Márk templomot jutattják eszünkbe arányos szépségükkel. Érdekes lenne a két templom között a párhuzamot is megvonni. Szép az András-temploma is. A városnak északi részén kölönben templom-templomot ér. Mindannyi egy-egy vár, körül bástyázva falakkal és kolostorokkal. Vladimir-kathedrálisa szintén a bizánci stilus egy szép példánya: de ez már ujabb keletű. A Hanenko palotában kicsiny, de értékes (Perugino, Albertinelli, L. Lotto, Cortona. L. Giordano, Rembrandt, Rubens, Ruisdael) képtárban gyönyörködhettünk. Kievből haza felé indultam volna két napi ott tartózkodás után. Hivott egy jóságos beteg, kit a legközelebbi vérség köteléke fűzött hozzám s ki azóta már a földbe tért. Itt történt azonban, hogy útlevelemre semmiképpen sem akarták rávezetni az országból való kimenetel engedélyét. Kellemetlen helyzetbe kerültem. Az orosz rendőrségnek lettem foglya, kinek nem volt szabad a várost elhagynom. Két napig tartott ez az állapot, mig végre konzulátusunk közbenjárására szabaddá lettem s mehettem Lemberg felé! Akkor sokat szidtam magamban az orosz rendőségnek ezt az intézkedését. De azóta megbékültem, mert a. cár ottléte alkalmával előforduló merénylet magyarázatát adta előbbi óvatosságuknak. Mig az orosz határt át nem léptem, ezerféle aggodalom gyötrelme szállt meg. Féltem, hogy a rendőrséggel ott ismét meggyűlik a bajom s én monarchiánk határa felé alig mehetek. Aggodalmaim a határon hamarosan eloszlottak. Egy orosz tiszt és hét határrendőr szedte el az utasok útlevelét. A mint ez megtörtént, ránk zárták a vaggonok ajtait. Vártunk, mig visszajöttek. Hivatalos ridegséggel osztották ki nemsokára az útleveleket. Azután csengetés, fütyülés és az osztrák határon szálltunk ki. Itt is megvizsgálták a viszonosság kedveért útleveleinket. A vámvizsgálaton is átestünk. Egy óra múlva vigan mentem Lemberg felé! Előkerült megint a mi pénzünk. De már ekkor vonzott a honvágy. Nem is maradtam soká Lembergben. Egy nap alatt teljesen megnéztem és másnap, korán reggel indultam örvendező szívvel — Magyarországba. Milyen jól esett a magyar ég szine, a magyar ember szava. Derű és